A világ folyói közvetlenül vagy közvetve többnyire eljutnak a tengerig. Közben vizük egy része elpárolog, szivattyúznak belőlük öntözésre, fogyasztásra, csatornázzák a vizüket erre-arra, valamennyi mégis eljut a világóceánba, hogy azon keresztül táplálja a víz nagy, éltető körforgását. Némelyik azonban nem ilyen szerencsés. Az angolai hegyekben eredő, a mi Dunánkhoz hasonló méretű Cuito például a tízezer négyzetkilométer kiterjedésű Okawango mocsarat alkotva belefullad a Kalahári-sivatag végtelen homoktengerébe. Itt nem érvényes „Az értől az óceánig” szimbolikája, helyette „Az értől a semmibe” a kemény valóság.

A magyarországi romaprogramokra költött pénz erősen hajaz a Cuito folyóra. Milliárdos nagyságrendű összegek indulnak el valahonnan az adófizetőktől összegyűjtött költségvetésből, hogy végül egy pohárnyi se jusson el a problémák tengeréig, az egész belefulladjon valami mocsárba, aminek egyelőre még a nevét sem tudjuk.

Az világos, hogy az állami pénzeknek mindenütt a világon van valamelyes „párolgási veszteségük”. A pénzfolyam partjára mindig odagyűlnek az ügyeskedők, akik kisebb-nagyobb csatornákat nyitnak a saját telkük felé. Ha mást nem, hát rest, hanyag hivatalnokokat kell megfizetni ebből a pénzből, hogy nagy része tovább folyhasson, meg ne akadjon a bürokrácia gátjain. Olyan ország nincs a föld kerekén, ahol az állami pénzeket valamilyen mértékben meg ne csapolnák.

Az arányok azonban egyáltalán nem mellékesek. Az arányok egy ország civilizációs szintjét és morális állapotát híven tükrözik. Öt-tíz százalék veszteség tudomásul vehető. Húsz százalék kezelhető. Harminc százalék elviselhető. És száz százalék?

Az Országos Cigány Önkormányzat elnökét újabb, a cigányok felemelésére szánt pénz eltüntetésével vádolják. És még neki áll feljebb. Somogyban egy roma vállalkozó húsz millió forint támogatást kapott, hogy romáknak munkahelyet teremtsen egy fatelep létrehozásával – a teljes összeg eltűnt anélkül, hogy akár egyetlen ember egyetlen napig dolgozott volna a fatelepen. Az egyik kerületi cigány önkormányzat elnöke eladta az önkormányzat irodáját, és a pénzt az utolsó vasig elköltötte. A minisztériumi főosztályvezető saját cégeit bízza meg tanulmányok írásával.
Ennek véget kell vetni. Lopni bűn. Pont. Nincs elfogadható magyarázat. Az országnak a cigányok felemelkedésére pénzt kell költenie. De az a bűnös gyakorlat, ami most folyik, nem folytatható. A tolvajt meg kell büntetni, és garantálni kell, hogy az elindított pénz lehető legnagyobb hányada eljusson oda, ahová szánták. A cigánysággal kapcsolatos problémák sok-sok kezelési módja közül ez az egyik legfontosabb.

Búcsúzóul megint egy kép. A két világháború közötti Budapest egyik legnépszerűbb mulatóhelye volt az Ostende kávéház (Rákóczi út 20.), ahol híres jazzband és szintén híres rajkózenekar működött. Ez a kép 1939-ben készült, az is lehet, hogy egyik-másik öreg prímás megismeri magát rajta.