Na szóval a leltár. Emzperx a kommenjében azt mondja, a segélyezésen alapvetően kellene változtatni, nem kiosztani a készpénzt, hanem természetben adni, nagyon odafigyelve, ellenőrizve. Igen, ez logikus, térjünk is vissza rá. De előtte nézzük az alapokat. Bugsy szerint meg kellene várni, amíg fellendül a gazdaság, addig úgy sem lehet tenni semmit.
Valamit mégis. Gondolkodni. Tisztességesen végiggondolni a dolgokat, hogy ha majd oda jutunk, legyen mihez fogni. Tehát a problémaleltár. Általában két dolgot mondanak: oktatás és munkalehetőség. És ez valószínűleg igaz is, csak így önmagában nem visz előre.
Vajon a cigányok miért hasznosítják a többi nemzetiségnél rosszabb hatásfokkal a még ha szűkösen is, de meglévő munkahelyi és oktatási forrásokat? Rosszabbul hasznosítják? Van erről adatunk? Jó az, ha van erről adatunk, jó az, ha nincs? Itt tornyosul előttünk egy szép nagy probléma: szabad-e nyilvántartani Magyarország állampolgárainak nemzetiségi hovatartozását? A politikai liberalizmus (a szabadelvűség védelmében hadd használjam szűkítő értelemben a jelzős szerkezetet) azt a választ adta, hogy nem szabad. A politikai liberalizmus azonban ezzel és sok más válaszával együtt épp most bukott meg Magyarországon. De ettől még nem evidencia, hogy a helyes válasz az általuk adottnak az ellenkezője.
Arra a kérdésre, hogy ki a cigány (sváb, ruszin, stb), viszonylag egyszerű válasz adható. Két feltételnek kell együttesen megfelelni: hogy az illető cigánynak vallja magát, és a többi cigányok is elfogadják annak (tehát az nem feltétel, hogy a nemcigány környezet cigánynak tekintse, noha a szociológiai kutatások jobb híján rendszerint ezt tekintik kritériumnak). A kettős feltételben van bizonyos önmagával való indoklás, de a gyakorlatban azért ez áthidalható, a cigányok jelentős részével kapcsolatban nincsenek senkinek kétségei, van tehát olyan közösség, amely az összetartozást igazolni tudja.
Jó, megtudtuk, ki a cigány. De hogyan tartsuk ezt nyilván? Vezessünk róla közhiteles nyilvántartást? Ez képtelenség. Írjuk be a személyibe? Azért ez se, semmi szükség arra, hogy ha az embert a rendőr megállítja, mindjárt láthassa, milyen nemzetiségű. Jó sok előítéletes rendőr van, azt azért ne tagadjuk. Legyen valamiféle „cigányigazolvány”, a magyarigazolvány mintájára? Hát nem tudom. Pedig valamire szükség van, az biztos. Március 4-én egy csomó roma szervezet megfogalmazta a követeléseit, azok első pontja így szól: „1. A cigányok önkéntes etnikai regisztrációja jogi és intézményi feltételeinek megteremtését, az így nyert adatok beépítését az integrációs célú források elosztásába, felhasználásába, ellenőrzésébe.” (Március 6-i bejegyzésem ezt a nyilatkozatot kommentálja, ott a link is a teljes nyilatkozathoz.) Jó, önkéntes etnikai regisztráció, de milyen nyilvántartás? Van valakinek ötlete?
Kép is van, persze, Barabás Miklós színes litográfiája, amely Prónai Gábor báró Vázlatok Magyarhon népéletéből című albumában jelent meg 1855-ben Pesten. A Vándor czigány-telep című kép a korabeli vizuális toposzok, magyarul képi közhelyek egyedülálló gyűjteménye. Nem a cigányokat ábrázolja, hanem a róluk kialakult képi ideákat.
Látható félmeztelen cigánylány pipával, meztelen gyerek, sátor, kovács, üst, tenyérjós – de szinte minden részlet félreértett, téves. Egyszer majd erről, a képek információ-értékéről, forráskritikájáról is bővebben lesz szó, mára ennyit. Folytatás következik.