Ha elkezdtük, hát folytassuk az LMP cigányprogramjának elemzését. A Magyar Gárdánál hagytuk abba, annál a gondolatnál, hogy ez rossz válasz a valós kérdésre. Ezt követően a program korrekt helyzetértékelést ad a magyarországi cigányok „problémás” részéről. Majd rátér az oktatásra. „A képzetlenek problémáját újratermeli a közoktatás, amelynek szakmai gyengeségei (a szakfelügyelet hiánya, a tanári pálya presztízsének, így utánpótlásának romlása, az elavult módszerek és tanterv, a gyermekvédelem hiányosságai) felerősítik a szegény és iskolázatlan szülők gyermekeinek magukkal hozott lemaradását. Ezt tovább rontja az iskolai szegregáció, amire csak ráerősített a korábbi, elkülönült oktatásra ösztönző állami normatívarendszer.”
Megint az iskolai szegregáció. Ebben végre értelmes konszenzusra kellene jutni. Erről mondta egy Fideszes politikus (sajnos a névvel való közléséhez már nem járult hozzá): „Az a helyzet, hogy a falvakban egyre nő a cigányság aránya, és a Magyar Bálint-féle koncepció meg a nonszegregáció azt követelné ettől a zsugorodó, öregedő és a saját kulturális identitásában az ötven év szocializmus által megrendített társadalomtól, hogy a nálánál sokkal erősebb, dinamikusabb, primitívebb, agresszívabb cigányságot integrálja egy magasabb kultúrához. Ez nem egyszerűen hülyeség, hanem aljasság. Mert azt a munkát, amit nekik, Magyar Bálintnak és Horváth Aladárnak kellett volna elvégeznie, azt a nyomorult öregemberre lőcsöli rá, meg annak az unokájára, aki ott maradt falun. Mocsok dolog!”
Én is azt hiszem, hogy a dogmatikus deszegregáció teljesen alkalmatlan a probléma kezelésére. Örömteli volna, ha ezzel az LMP is hajlandó volna szembenézni, leszállna a városi liberális értelmiségnek erről a vesszőparipájáról, a dolgot magát nézné, és olyan megoldásokat keresne az oktatásban, amelyek nem a többségi társadalom gyenge lobbierejű csoportjait húzza le a szellemi nyomorban élőkhöz.
„Mindenekelőtt biztosítani kell, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek, köztük a romák, három éves koruktól óvodába járhassanak.” Igen, ez valószínűleg az egyik kulcsmomentum. Nem ismerem az óvodai szakmát, annak problémáit és sikereit, csak kívülállóként hangsúlyozom egyetértésemet: két-három éves korban érdemes megkezdeni az integrációt. Szívem szerint erre költeném a legtöbb pénzt, ide értve a falusi óvónők kiemelt bérezését. Nem félnék az országot településnagyság és megyék szerint bérövezetekre osztani, és a keleti megyék kistelepülésein normatív alapon magasabb óvónői bért, illetve központi bérkiegészítést adni. Számolni kell azzal, hogy ez csak hosszú távon hat, a pálya növekvő vonzereje csak lassan hoz minőségi javulást, de ez a befektetés így is megérné. „…növelni kell az óvodai kapacitásokat, a megerősített védőnői hálózat és a gyermekjóléti szolgálat bevonásával javítani kell a családok és az óvoda közi kapcsolatot, és beszoktatási programokat kell indítani.” Minden szóval egyetértek. Az óvodákat kellene tolni, ezerrel.
„Az általános iskolába való belépéskor vissza kell szorítani a szociális és etnikai szelekciót. Az elmúlt évtizedekben ennek az egyik legfőbb eszköze az volt, hogy a roma gyerekeket megalapozatlanul gyógypedagógiai tagozatra irányították. A sajátos nevelési igényűvé minősített gyerekek szegregációja az utóbbi években enyhült, a probléma azonban még mindig jelen van. …mi a beiskolázást megelőző, ezzel a gyerekek elkülönítésére hivatkozási alapot adó iskolaérettségi vizsgálatokat megszüntetnénk, helyette a beiskolázás és iskolakezdés után végeznénk egyéni fejlesztési vizsgálatot.”
Na ez már nem olyan egyértelmű. A magyar társadalom egyik súlyos betegségének tartom a társadalmi rétegek közötti mobilitás alacsony fokát, de hogy etnikai szelekció volna, az minimum a pedagógus szakma sértegetése. Az én tapasztalataim szerint a legtöbb pedagógus „vért pisil”, hogy a cigány gyerekeket valahogy átrángassa a normális életbe, és nehezen viseli ennek a gyakori kudarcát. A gyogyóba küldés valóban létezett (nyilván ez sem gonoszságból vagy előítéletességből, hanem mert ez a menekülési út volt egyedül nyitva az iskolák számára), de egyre kevésbé jellemző. Amennyire én tudom (korlátozottak az ismereteim), ezen nagyrészt már túl vagyunk.
Az iskolaérettségi vizsgálat viszont nem tréfadolog. Tessék az LMP-nek tudomásul vennie, hogy egy iskolai osztály valójában nevelési közösség, és a tanárnak, sőt az egész rendszernek a közösség valamennyi résztvevőjének érdekeire figyelemmel kell lennie. Olyan osztállyal, amelyben iskolára éretlen gyerekek is vannak, sokkal nehezebb a többi számára értékes munkát végezni, mint az olyanban, amelyben ilyenek nincsenek. Ne tessék harminc gyerek sorsával szórakozni pusztán azért, hogy további kettőnek jobbak legyenek az esélyei.
Ugyanez más megfogalmazásban: „Az egy önkormányzat területén működő, állami finanszírozásban is részesülő iskoláknak, és az iskolákon belüli párhuzamos osztályoknak, a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek oktatásából azonos arányban kell kivenni a részüket.” Ez így hitelesen hangzik. A probléma csak akkor látszik, ha feltesszük a kérdést: társadalmilag mennyire igazságos ez a rendszer tudva azt, hogy egyes önkormányzatok területén gyakorlatilag egyáltalán nincsenek halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek, máshol meg a fele az. Újra és újra visszatérünk ugyanarra a pontra: rálőcsölhető-e a probléma azokra az emberekre, akik balszerencséjükre olyan vidékre születtek, ahol sok a cigány? Vajon igazságos-e, hogy egyes településeken a gyerekeknek garantáltan halmozottan hátrányos helyzetű (többnyire tehát aszociális, agresszív, a többiekkel a tanulásban haladni nem tudó és nem is akaró, rossz társadalmi mintákat követő) társaikkal telezsúfolt osztályokba kell járniuk, másutt viszont legföljebb a tévében látnak ilyeneket? Szerintem nem igazságos. Ha az én fiamról lenne szó, inkább – kerül amibe kerül – elköltöznék onnan. És ezzel tovább növelném a szakadékot a sikeres és leszakadó régiók között. A társadalom tehát éppen az ellenkezőjét érné el annak, amire törekedett.
A súlyos témához könnyed kép. A feltehetően német kiadású, de Magyarországon forgalomba került képeslap az előző századfordulóról való. A zsirardikalapos férfi mögött látható két alak a hiteleshez közelít, a bőszárú ing egész Közép-Európában a magyarokat jellemző képi közhely, az ábrázolt kalap is jól ismert ebből az időből, ez a pipa szintén magyarokhoz kötődött – itt tehát magyar cigányok hitelesnek szánt ábrázolásával van dolgunk. Az előre hajoló úr tiszta sor, a két tenyérjós cigánylány viszont teljes képi kavarodás: a csörgődob a spanyol cigánylány képi attribútuma, a lányok öltözetében spanyol és balkáni elemek keverednek. Sátruk is inkább olyanra hasonlít, amilyet arisztokrata hölgyek csináltattak, amikor tenyérjós cigánylányokat mutató élőképet produkáltak (az élőkép a kor egyik kedvelt társasági foglalatossága volt), ehhez illik a párna, amelyen a lányok ülnek. Akik „természetesen” vonzóak, szépek, az elöl ülő keble izgatóan domborodik, megfelelve a kor cigánylányokkal kapcsolatos erotikus képzeteinek.