Harcot hirdetett a főváros a lomizók ellen. Vége lesz a félévente kialakuló csatatérnek, a tervek szerint a szemétbegyűjtők házhoz, sőt lakáshoz mennek.

Elég nagy kár. Amit a lomizók – kilencven százalékban cigányok – ilyenkor csinálnak, az elég ronda munka, ez nem kétséges. Húsz deka vasért gondolkodás nélkül szétvernek egy ruhásszekrényt, a romokat szétszórják, sokszor lépni sem lehet a szeméthegyektől. Ez mindenképen az ügylet negatív része.

De van pozitív is. A lomizás valójában az újrahasznosítás egy formája. A guberálók kiszedik a szemétből azokat az anyagokat – elsősorban fémeket –, amelyeket a gazdaság újra tud használni. Nélkülük a vas, réz, alumínium mind menne a szemétbe, a következő párszázezer évre kikerülne a termelésből. Egy közgazdász egyetemista szerintem két nap alatt ki is tudná számolni, mekkora értékről, hány tucat milliárdról van szó. Nem is beszélve az újrahasznosítás elvi fontosságáról.

És az sem elhanyagolható szempont, hogy a lomizás révén pártízezer honfitársunk olyan jövedelemhez jut, amely máshonnan nem hiányzik. És ha a lomizásból nem csinálhatnak pénzt, a társadalomnak kell valami módon pótolni a hiányt. Itt megint milliárdokról van szó. Az már csak a cseresznye a torta habján, hogy a guberálók csökkentik a szemét mennyiségét.

Nem jó, ha a gazdagok azért kergetik el a szegényeket, mert koszosak és rendetlenek. Félreértés ne legyen: a maguk alá vizelő alkoholisták koszlott rongyainak semmi keresnivalójuk az aluljárókban – de még az absztinensekének sincs. Nem tűrhető, hogy az úgynevezett hajléktalanok koszfészket csináljanak a belvárosokból. A lomizás azonban más dolog. A két napig tartó kellemetlenséget el kellene tudni viselni a nyilvánvaló előnyökért.

A fényképen medvetáncoltató látható, a felvétel 1939 decemberében készült Aradon. Hogy cigány-e az illető, azt nem tudjuk bizonyosan, de valószínű, minthogy ez a mutatványos mesterség jellegzetes cigány foglalkozás volt a Balkánon, elsősorban Bulgáriában és román területen. Hozzánk medvetáncoltatók ritkán jöttek, a 19. század legvége előttről nem is tudok erről adatot, utána viszont eljutottak egészen Skóciáig.