Most csak egy kis képelemzés. Hat színes, úgynevezett gyűjtőkép Németországból, az előző századfordulóról. Ma is ismert marketingfogás, a termékbe (kávés, kakaós, stb csomagba) színes képeket tettek, hozzá gyűjtőalbum is járt, és már nyúzta is a gyerek a szülőt, hogy olyat vegyen, mert még hiányzik ez meg az meg amaz a kép.
Az itt közölt sorozatot a Hildebrand cég adta ki, kakaós csomaghoz. A képek hűen kifejezik a saját koruk cigányképét, vizuális sztereotípiáit. A jelenetek már világosan mutatják a globalizáció jeleit, a közép-európai, a spanyol és a brit cigány képi közhelyek keverednek.
1.
Az egyes képen mindjárt ott van az összes. A nő ruhája nem is közép-európai, inkább balkáni, kezében a csörgődob viszont tisztán spanyol képi elem. A férfi magyar muzsikus cigány, oroszos ingben. Mögöttük angol vándorló kocsi, cigányul vurdon (kárpáti cigányul verda), bár hozzá kell tennünk, hogy hasonló Lengyelországból is ismert. A vurdon mögött ekhós parasztszekér, ami egy helyhez nem igazán köthető képi toposz. Több száz magyarországi cigányábrázolást ismerek 1900 előttről, de hiteles ekhósszekér-ábrázolás nincs közöttük. A cigányok ugyanolyan szekérrel jártak, mint a parasztok, az ekhó azonban a vándorlásnak erős képi szimbóluma, tehát a cigányokkal is társították.
2.
A következő képen több évszázados, kiírt képi toposz látható: cigányasszony tenyérből jósol a parasztlányoknak, szájában pipa (erős cigány képi toposz!), balra egy cigánygyerek éppen lop a parasztlány kosarából, jobbra sátor, kosárfonó férfi, háttérben szekér. Ezt a jelenetet a maga korában mindenki ismerte, értette, éppen ezért szívesen találkozott vele. Az ember új információkat csak korlátozott mennyiségben képes befogadni, a túl sok új információ frusztrációt okoz. Viszont a biztonság, komfortosság érzetét kelti, ha az embert olyan verbális vagy képi hatások érik, amelyeket jól ismer. Ez a bulvárújságok titka, amelyek látszólag szenzációs újdonságokat közölnek, valójában képi közhelyeket ismételgetnek.
3.
A tyúklopás képi toposzát közvetíti a harmadik kép. A jelenség mögött persze valós tartalom van, a vándor cigányok gyakran loptak tyúkot, de ez nem okozott igazi feszültséget, hiszen a hagyományos paraszti háztartásban a tyúkok szinte félvadon éltek, nem tartották őket számon (azaz nem tudták a pontos számukat, nem voltak számos állatok, mint a disznók, birkák, tehenek), hordta őket a róka, a héja is, máskor meg megszaporodtak maguktól. A csoport képe maga is kiírt képi közhely, a sátorral, üsttel, fejkendős cigányasszonnyal, földön üléssel. 
4.
Erős cigány fogalmi toposz a lókereskedés. Elég alaposan elmélyültem a közép-európai cigány történelemben, népismeretben, és mondhatom, hogy ez egy mindkét fél részéről táplált túlzás. A cigányok maguk szívesen hozzák magukat kapcsolatba a lóval, amely Európában a nemesség, szépség, szabadság szimbóluma, és a befogadó társadalmak is azt látták, hogy a cigányok ló körül forgolódnak. A lókereskedelemben játszott szerepük azonban elhanyagolható volt, nem volt hozzá tőkéjük. A félreértésnek az volt az alapja, hogy miközben a parasztok egész életén át megtartották a lovat, a cigányok gyakran cserélték a magukét. 
5.
Újabb kiírt, letisztult képi toposz, amely két alapvetően különböző toposz összeolvadásából keletkezett. A kompozíció közepén, kezében szalagos csörgődobbal Eszmeralda látható, az igéző szépségű cigánylány, aki a spanyol kultúrkörben, angol utazók útleírásaiban és regényeiben születetett, onnan költözött át Victor Hugo Párizsába, a Notre Dame-i toronyőr történetébe. Innen már csak egy lépés volt a közép-európai faluszéle, masszív helyi képi toposzokkal: felnőtt mezítláb, hajadonfőtt, földön ülve és fekve, sátor, üst, mezítelen gyerek, hegedű, cigányos viselet. Ez a kép az önálló életre kelt képi toposz maga.
6.
Nincs olyan ember, aki gyerekkorában ne aludt volna sátorban – vagy legalább ne szeretett volna abban aludni. A 6. számú képen ennek a romantikus ideának a cigányokra vetítése jelenik meg. Holdfény, lovak, sátor, hanyatt fekvés a fűben – szép élet a cigányélet, legalábbis amit a természettől elszakadó városi ember elképzel róla. Ez a pozitív cigánykép leképeződése, még az ellenszenv képi toposszá formálódása előtti időkből.
Gyűjtőképek
2012.03.07. 08:28
6 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ciganyokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr654294692
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jobboldali, de nem nemzeti 2012.03.08. 09:47:31
A kettészakadás kulturális okai
„Igencsak meglepődnék, ha nem Charles Murray Kettészakadás című műve lenne az év könyve. És az is meglepő lenne, ha pontosabb képet lehetne festeni az amerikai társadalomban zajló folyamatokról, mint azt Murray teszi” – olvassuk David Brooksnak, a New York Times házi konzervatív szerzőjének recenzióját.
Charles Murray több nagy port kavaró könyvet is jegyez. Az 1994-ben publikált Normáleloszlás című műben azt állította, hogy az intelligenciahányadosok közötti különbségnek genetikai okai is vannak, és hogy az intelligencia öröklődik. A társadalom állapotának javítása érdekében Murray a szegények támogatásának jelentős csökkentését javasolta. A könyv óriási felzúdulást váltott ki. A baloldalon sokan – egyebek között Barack Obama későbbi elnök – „tudományos rasszizmussal” vádolták Murrayt és szerzőtársát. Néhány éve hasonló érveket fogalmazott meg a felsőoktatással kapcsolatban. Az egyetemi helyek számának csökkentését szorgalmazta, mondván, hogy a nem kiemelkedően intelligens fiatalok előtt fölösleges megnyitni a felsőoktatást.
Murray legújabb bestsellerével is tabukat döntöget, bár a szerző elővigyázatosságból ezúttal csak az amerikai fehéreket vizsgálta. A könyv legfontosabb állítása szerint az amerikai társadalom kulturális és gazdasági értelemben is egyre inkább kettészakad. A 20 százaléknyi elit és a legszegényebb 30 százalék közötti vagyoni különbség jelentősen nőtt. A gazdagok mára már területileg is jól elkülönülnek: leginkább a nagyvárosok jómódú kerületeiben koncentrálódnak.
A konzervatív szerző szerint a hatvanas években kezdődött kasztosodás oka a hagyományos értékek erodálódásában keresendő. Murray kifejti, hogy a vagyoni különbségek a családi, a vallási szokások és a munkakultúra meggyengülésére vezethetők vissza. A jómódú középkorú férfiak körében gyakorlatilag ismeretlen a munkanélküliség. A gazdag gyerekeknek mindössze 7 százaléka születik házasságon kívül, a szegények körében viszont 45 százalék az arány. A tehetősek többsége családban él, rendszeresen jár templomba, és aktív közösségi életet él. A társadalom leszakadó harmada viszont többet néz tévét és hajlamosabb az elhízásra.
Murray a hatvanas évek liberalizmusát, mindenekelőtt az egyéni felelősséget és a munkakultúrát gyengítő jóléti államot okolja a hagyományos értékek háttérbe szorulásáért. Tisztában van vele, hogy a liberálisok ma is az egyenlőtlenség számlájára írják a szegénységet, és nagyobb újraelosztást szeretnének, mint ahogyan azt Paul Krugman Murrayt bírálva ki is fejti. Murray szerint azonban ez képmutató magatartás, hiszen a liberális elit maga is a felső 20 százalékhoz tartozik.
Brooks szerint a társadalmi kettészakadás megállításához el kellene érni, hogy az elit és a szegények mindennapi kapcsolatba kerüljenek egymással. Mindez a lakóhely szerinti elkülönülés felszámolását tenné szükségessé, ami pedig aligha valósítható meg, hiszen a tehetősek, beleértve a társadalmi egyenlőség és méltányosság liberális szószólóit, nem szívesen költöznének rossz hírű környékre.
Murray ebben a tekintetben is kivételnek számít. A kilencvenes években ugyanis egy kis, mindössze 170 lakosú, többnyire fizikai munkások által lakott településre költözött, mert nem akarta, hogy a gyerekei kizárólag a jómódú felső középosztály körében az átlag amerikaiaktól elzárt steril környezetben nőjenek fel. Itt Murray személyesen tapasztalhatta meg, hogy a gazdasági válság előtt még a jól fizető állásokba sem volt könnyű embert találni: sokan pedig nem éltek jól, nem nagyon akartak dolgozni.
A hatvankilenc éves szerző legújabb könyve kapcsán bejelentette, hogy leteszi a lantot. Ha a Kettészakadás sem győzi meg a baloldali liberálisokat, akkor feladja, és a jövőben több monográfiát már nem szentel a szegénység kulturális okainak feltárására.
„Igencsak meglepődnék, ha nem Charles Murray Kettészakadás című műve lenne az év könyve. És az is meglepő lenne, ha pontosabb képet lehetne festeni az amerikai társadalomban zajló folyamatokról, mint azt Murray teszi” – olvassuk David Brooksnak, a New York Times házi konzervatív szerzőjének recenzióját.
Charles Murray több nagy port kavaró könyvet is jegyez. Az 1994-ben publikált Normáleloszlás című műben azt állította, hogy az intelligenciahányadosok közötti különbségnek genetikai okai is vannak, és hogy az intelligencia öröklődik. A társadalom állapotának javítása érdekében Murray a szegények támogatásának jelentős csökkentését javasolta. A könyv óriási felzúdulást váltott ki. A baloldalon sokan – egyebek között Barack Obama későbbi elnök – „tudományos rasszizmussal” vádolták Murrayt és szerzőtársát. Néhány éve hasonló érveket fogalmazott meg a felsőoktatással kapcsolatban. Az egyetemi helyek számának csökkentését szorgalmazta, mondván, hogy a nem kiemelkedően intelligens fiatalok előtt fölösleges megnyitni a felsőoktatást.
Murray legújabb bestsellerével is tabukat döntöget, bár a szerző elővigyázatosságból ezúttal csak az amerikai fehéreket vizsgálta. A könyv legfontosabb állítása szerint az amerikai társadalom kulturális és gazdasági értelemben is egyre inkább kettészakad. A 20 százaléknyi elit és a legszegényebb 30 százalék közötti vagyoni különbség jelentősen nőtt. A gazdagok mára már területileg is jól elkülönülnek: leginkább a nagyvárosok jómódú kerületeiben koncentrálódnak.
A konzervatív szerző szerint a hatvanas években kezdődött kasztosodás oka a hagyományos értékek erodálódásában keresendő. Murray kifejti, hogy a vagyoni különbségek a családi, a vallási szokások és a munkakultúra meggyengülésére vezethetők vissza. A jómódú középkorú férfiak körében gyakorlatilag ismeretlen a munkanélküliség. A gazdag gyerekeknek mindössze 7 százaléka születik házasságon kívül, a szegények körében viszont 45 százalék az arány. A tehetősek többsége családban él, rendszeresen jár templomba, és aktív közösségi életet él. A társadalom leszakadó harmada viszont többet néz tévét és hajlamosabb az elhízásra.
Murray a hatvanas évek liberalizmusát, mindenekelőtt az egyéni felelősséget és a munkakultúrát gyengítő jóléti államot okolja a hagyományos értékek háttérbe szorulásáért. Tisztában van vele, hogy a liberálisok ma is az egyenlőtlenség számlájára írják a szegénységet, és nagyobb újraelosztást szeretnének, mint ahogyan azt Paul Krugman Murrayt bírálva ki is fejti. Murray szerint azonban ez képmutató magatartás, hiszen a liberális elit maga is a felső 20 százalékhoz tartozik.
Brooks szerint a társadalmi kettészakadás megállításához el kellene érni, hogy az elit és a szegények mindennapi kapcsolatba kerüljenek egymással. Mindez a lakóhely szerinti elkülönülés felszámolását tenné szükségessé, ami pedig aligha valósítható meg, hiszen a tehetősek, beleértve a társadalmi egyenlőség és méltányosság liberális szószólóit, nem szívesen költöznének rossz hírű környékre.
Murray ebben a tekintetben is kivételnek számít. A kilencvenes években ugyanis egy kis, mindössze 170 lakosú, többnyire fizikai munkások által lakott településre költözött, mert nem akarta, hogy a gyerekei kizárólag a jómódú felső középosztály körében az átlag amerikaiaktól elzárt steril környezetben nőjenek fel. Itt Murray személyesen tapasztalhatta meg, hogy a gazdasági válság előtt még a jól fizető állásokba sem volt könnyű embert találni: sokan pedig nem éltek jól, nem nagyon akartak dolgozni.
A hatvankilenc éves szerző legújabb könyve kapcsán bejelentette, hogy leteszi a lantot. Ha a Kettészakadás sem győzi meg a baloldali liberálisokat, akkor feladja, és a jövőben több monográfiát már nem szentel a szegénység kulturális okainak feltárására.
mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.03.08. 10:18:40
@Jobboldali, de nem nemzeti: Mivel érvel Murray, mivel bizonyítja, hogy a szegénység nem oka, hanem okozata a "hagyományos értékek" nélküli életnek?
Jobboldali, de nem nemzeti 2012.03.08. 10:54:53
@mistinguett:
Charles Murray értelmezése szerint a szegénység kultúráját a túlságoson bõkezû jóléti ellátások hozták létre, amelyek a függõséget növelik. A szegények áldozatok, akik egy pozitív minta nélküli otthonokban nõttek fel, és egy olyan ellenkultúrára szocializálódtak, amelyben az oktatásnak és a munkának alacsony a presztízse, és ez már eleve arra programozza be õket, hogy kudarcot valljanak.
A szegények sajátos deviáns kultúrájuk okán be vannak zárva a szegénységbe. A szétzilált és patológiás családot a társadalom jó szándéka hozta létre. A jóléti támogatási rendszer az a forrásnak, mely biztosítja az underclass reprodukcióját, a munkanélküliséget az érintettek önkéntesen választják abban az értelemben, hogy az állást keresõk ahelyett, hogy elfogadnák a nekik felkínált állásokat, gyakran úgy döntenek, hogy állástalanok maradnak. Nem az a probléma, hogy nincsenek betöltendõ állások, hanem az, hogy ezek gyakran elfogadhatatlanok annak fényében, hogy általában a szociális ellátó programok is biztosítanak egy bizonyos mennyiségû jövedelmet
Charles Murray értelmezése szerint a szegénység kultúráját a túlságoson bõkezû jóléti ellátások hozták létre, amelyek a függõséget növelik. A szegények áldozatok, akik egy pozitív minta nélküli otthonokban nõttek fel, és egy olyan ellenkultúrára szocializálódtak, amelyben az oktatásnak és a munkának alacsony a presztízse, és ez már eleve arra programozza be õket, hogy kudarcot valljanak.
A szegények sajátos deviáns kultúrájuk okán be vannak zárva a szegénységbe. A szétzilált és patológiás családot a társadalom jó szándéka hozta létre. A jóléti támogatási rendszer az a forrásnak, mely biztosítja az underclass reprodukcióját, a munkanélküliséget az érintettek önkéntesen választják abban az értelemben, hogy az állást keresõk ahelyett, hogy elfogadnák a nekik felkínált állásokat, gyakran úgy döntenek, hogy állástalanok maradnak. Nem az a probléma, hogy nincsenek betöltendõ állások, hanem az, hogy ezek gyakran elfogadhatatlanok annak fényében, hogy általában a szociális ellátó programok is biztosítanak egy bizonyos mennyiségû jövedelmet
mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.03.08. 11:24:33
@Jobboldali, de nem nemzeti: Jó, de nem ezt kérdeztem. :)
Az önkéntes munkanélküliség elméletét ismerem, ahogy azt is tudom, hogy voltak francia ellenérvek (Bénassy, Malinvaud), de nem értek hozzá, úgyhogy hajlandó vagyok elfogadni a tézist. Azzal a feltétellel, hogy nincs benne értékítélet.
De nem eztb kérdeztem, hanem azt, hogy a "hagyományos értékek" (Isten, haza, család) nélküli élet oka, vagy okozata-e a szegénységnek. Ha jól értettem, amit írtál, valamelyest oka. És arra kérdeztem rá, hogy erre van-e valami érv vagy bizonyíték.
Az önkéntes munkanélküliség elméletét ismerem, ahogy azt is tudom, hogy voltak francia ellenérvek (Bénassy, Malinvaud), de nem értek hozzá, úgyhogy hajlandó vagyok elfogadni a tézist. Azzal a feltétellel, hogy nincs benne értékítélet.
De nem eztb kérdeztem, hanem azt, hogy a "hagyományos értékek" (Isten, haza, család) nélküli élet oka, vagy okozata-e a szegénységnek. Ha jól értettem, amit írtál, valamelyest oka. És arra kérdeztem rá, hogy erre van-e valami érv vagy bizonyíték.
Jobboldali, de nem nemzeti 2012.03.08. 11:33:32
@mistinguett: "És arra kérdeztem rá, hogy erre van-e valami érv vagy bizonyíték."
Csak az empíria. :-)
Csak az empíria. :-)
mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2012.03.08. 12:16:32
@Jobboldali, de nem nemzeti: Azt meg lehet rosszul értelmezni. Például okként, mikor egyébként okozat.
Egyébként szerintem az, amit Murray leír, egy létező jelenség, de én nagyon erősen kétlem, hogy ez általában így van, ahogy mondja. Én legalábbis nem ezt tapasztaltam.
Egyébként szerintem az, amit Murray leír, egy létező jelenség, de én nagyon erősen kétlem, hogy ez általában így van, ahogy mondja. Én legalábbis nem ezt tapasztaltam.