Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Frick László Intézet: @Pipas: Mitőllenne zavaros? A "cigányok"Magyarországon több korszakban többfelől,több okból és nem... (2021.04.11. 06:17) A vajda, aki nincs
  • csokosszaju: nem olyan sokára mi leszünk kevesebben...és akkor jaj nekünk (2020.05.28. 20:58) Gádzsóverés a Józsefvárosban
  • Dread Naughty: Csak jelzem, hogy a cigányság nem egységes forrásból származik(ahogy pl. a zsidók sem). Vannak az ... (2018.11.18. 18:13) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő

Ki kit alázott meg

Bencsik Gábor 2012.11.27. 09:08

Jó ütős címmel közölt írást az Index a minap. „Megalázták a Prima Primissima-díjra jelölt romát”. Ez nem tréfadolog. A szövegből aztán megtudhatjuk, hogy az információ a nol.hu-ról való, ott eredetileg „Visszalépett a Prima Primissima-díjra jelölt roma vándorasztalos” címmel jelent meg.

Néhányszor volt alkalmam fiatal újságíró-jelölteknek órát tartani. Egyik tanácsom ilyenkor az volt, hogy legyenek óvatosan minden olyan esetben, amikor egy sérelemről egyedül a sértettől vannak információk. Ez nem azt jelenti, hogy ne higgyenek neki, hanem azt, hogy alaposan gondolják végig a dolgot, és ha módjukban van, próbáljanak máshonnan is információt szerezni. Mert az is megeshet, hogy csúnyán jégre viszik őket.

Az Indexnek úgy látszik eszében sem volt, hogy végiggondolja. A cikk lényegét hadd idézzem: „Rostás Árpád  a nol.hu-nak úgy nyilatkozott, hogy "az önbecsülésem többet ér, mint pár millió forint". Bár konkrétumokat nem akart azzal kapcsolatban elárulni, hogy miért lépett vissza a Prima Primissima-díj jelölésétől, azt elmondta, nem kér a bántásból, mert származása miatt eddig is bőven jutott neki, például nem szolgálták ki egy presszóban, leköpték az utcán, és elzavarták, amikor roma gyerekek érdekében támogatásért pályázott.”

Hogy ezek miatt miért kellett visszalépni, azt nehéz megérteni. Amúgy ismerek határozottan cigánynak látszó cigányokat, de még egy sem mondta, hogy nem szolgálták ki a presszóban, hogy leköpték volna az utcán, vagy bármi ilyesmi atrocitás esett volna velük. Valami Isten háta mögötti, cájgos-gumicsizmás kocsmában megeshet, de gondolom, hogy Rostás Árpád oda nem jár. Így aztán nekem nem igazán hiteles ez a dolog, amellett, hogy semmi köze a Prima Primissimához.

Rostás Árpádot történetesen ismerem, egy cigány kulturális rendezvényen futottunk össze. Amennyire tudom, kitűnő műbútorasztalos, ilyenből legföljebb ha néhányszáz akad. Hogy mit csinált Versailles-ban, az nem derült ki számomra sem, de biztosan valami fontos munkát (vagy nem). Mondjuk úgy, hogy érvényesülni törekvő ember. Elég nehezen fogadta el, hogy a lap, amelynek dolgozom, bármennyire is szorgalmazta, nem közöl vele interjút: többször telefonált, emaileket, sms-eket írt, míg végül feladta. Tudom, másutt több szerencsével járt.

Mindebből egy fontos tanulság leszűrhető: ha a hazai cigány értelmiség – soroljuk ide Rostás Árpádot is – makacsul az áldozat szerepében értelmezi magát, és ha a fősodratú média kritika nélkül szekundál ehhez, akkor itt egyhamar nem lesz kibontakozás.

Címkék: politika roma cigány cigányok értelmiség tájékoztatás

Szólj hozzá! · 1 trackback

Előre a katasztrófába

Bencsik Gábor 2012.11.06. 07:47

Száz év múlva az akkori diákok hitetlenkedve faggatják majd tanáraikat: az tényleg úgy volt, hogy a 20. század végén, 21. század elején a mértékadó értelmiségiek megakadályozták az államokat abban, hogy hiteles adatokat gyűjtsenek legégetőbb problémáikról? Az tényleg úgy volt, hogy ezekben a végzetes évtizedekben tilos volt pontosan számba venni, hogy hány cigány él Magyarországon, közülük hányan beások, oláhcigányok, romungrók, kárpátiak? Az tényleg úgy volt, hogy tilos volt tudni, közülük milyen számban voltak bűncselekményért elítéltek, deviánsok? És tényleg tilos volt tudni, melyik csoportban hány gyerek születik, merre haladnak a demográfiai folyamatok?

Tényleg úgy volt, válaszolja a professzor. A diákok megdöbbenve hallgatnak el. Akkor ennek a régi Európának valóban össze kellett omlania. Az ilyen önpusztító kultúra nem érdemli meg, hogy fennmaradjon.

Olvasom Pokol Béla könyvét, Európa végnapjairól (alcíme: A demográfiai összeroppanás következményei). Több hibája is van ennek a Kasszandra-kötetnek, a lényeg azonban hátborzongatóan igaz. A „magyar” nők reprodukciós hányadosa 1,3-1,4, a cigányoké bőven 2 fölött. A jövő kiszámítása nem egy bonyolult matematikai feladvány: ötven év múlva az ország lakosságának fele cigány lesz.

Tudnak dolgozni a cigányok, csak munkát kell nekik adni – mondta egy cigány vezető a közelmúltban. Ezzel a kijelentéssel nem az a baj, hogy manapság a munkát nem kapják, hanem szerzik (miért kellene a cigányokkal kivételt tenni). Az igazi baj, hogy így, általánosan mondva nem igaz. Röviden: a cigányok nem tudnak dolgozni. Bővített mondatban: a hagyományos cigány közösségben élő, abban felnevelkedett cigányok nem tudnak olyan fegyelmezetten és hatékonyan dolgozni, mint más népek.

Ez a blog minden erejével azon igyekszik, hogy megértse és megértesse, a hagyományos társadalmi struktúrában élő cigányok miért nem képesek olyan minőségű munkára, mint mások. Nincs ebben egy szemernyi genetika sem, sem pedig kirekesztés vagy előítélet. Ténymegállapítás van, mint az, hogy a görög társadalom egésze nem képes olyan fegyelmezett és hatékony munkára, mint például a német.

Nézzünk szembe a tényekkel, mielőtt ránk döntik a házat, mint egy buldózer: ha Magyarország munkaképes lakosságának fele a hagyományos cigány közösségben felnevelkedett cigány lesz, az egyenlő lesz a totális összeomlással. Ezt a jövőt bárki már most megszemlélheti, ha ellátogat egy olyan faluba, ahol a többség cigány. Miközben jogvédő széplelkek az emberi jogokról és kirekesztésről papolnak, a gyerekeink egyáltalán nem távoli jövőjét a civilizációs összeomlás fenyegeti.

c_blog_20121105.jpg

Pokol Béla azonban, aki adatok sokaságával támasztja alá ezt a szörnyű forgatókönyvet, szükségszerűen elkövet egy hibát: nem tesz különbséget a cigányok között. Nem tudja, mert nem tudhatja, hogy közülük hányan vannak a sokkal kisebb problémát jelentő beások és kárpáti cigányok, nem tudja, mert nem tudhatja, hogy mennyi a romungró, milyen ütemű a többségi társadalomba való beolvadás (pedig ezres nagyságrendről van szó), mennyi a bevándorlás és kivándorlás mérlege. Nem tud semmi részletet. Mert azok számbavételét tilalmazza a politikai korrektségnek nevezett önpusztító elmebaj.

Mintha egy orvos megtiltaná magának, hogy felállítsa a diagnózist, hogy lázat mérjen, hogy megkopogtassa a paciens hátát, hogy vérmintát elemezzen. Ha a magyar kormány, a lakosság iránti felelősségtől vezetve elkezdene pontos adatokat gyűjteni és publikálni a cigányságról, Cohn-Bendit és elvtársai már másnap vörös fejjel üvöltenék: fasiszták!

Ha majd a vihar itt tombol a fejünk felett, akkor lesz bátorságunk figyelmen kívül hagyni ezeket az üvöltözőket. De lehet, hogy a gyerekeink jövője megy rá a késlekedésre.

A mai képen népes cigány szalonzenekar látható, a viseletek alapján az 1900-as évek legelejéről. A kép azt az időszakot örökíti meg, amikor a cigányzene már végleg kinőtt a paraszti, vidéki gyerekkorából, és teljes értékű városi könnyűzeneként szolgálta a nagyérdeműt. Húsz-harminc év elteltével ezt a szerepet átveszi tőle a modern tánczenekar (jazzband), és a cigányzene visszatér a népies kultúrkörbe. A zenészek is újra zsinóros mellénybe bújnak, visszaidézve a 18-19. századi elődeiket.

13 komment

Régi szép idők

Bencsik Gábor 2012.10.01. 11:10

c_blog_20121001.jpgA műkereskedelemben megint felbukkant egy cigányt ábrázoló Böhm Pál-festmény. Közel milliós kikiáltási árról indul, ami arra utal, hogy a nemzetközi kereskedelemben is jegyzett festőről van szó. A kép az előző századfordulónak a valóságtól már teljesen elszakadt képi sztereotípiáit tükrözi vissza.

A sujtásos veres nadrág kisnemesi ruhadarab, a borjúszájú ing paraszti viselet, a kettő együtt egy soha nem létezett, de a maga korában mindenki által ismert cigány habitus. A szituáció is teljesen illuzórikus, a szabad ég alatt maga örömére muzsikáló cigányzenész illúziója – a valóságban ilyen aligha fordul elő.

Érdekes és továbbgondolásra méltó kérdés, hogy vajon a kép által közvetített, alapvetően pozitív attitűd mennyiben vonatkozik a valóságos cigányokra. Lehetséges, hogy a kép készítésének idejére, az előző századfordulóra már teljesen megkettőződött a polgárságnak a cigányokhoz való viszonya – pozitív attitűd egy elképzelt, festményekben és romantikus történetekben élő cigányság iránt, és elutasító a valóságos, városszéli cigányokkal szemben? Nem tudom, ezen a nyomon talán érdemes volna tovább haladni.

10 komment

A régi nóta

Bencsik Gábor 2012.09.21. 08:44

Érdekes cikket linkelt a legutóbbi bejegyzéshez a nagyra becsült kommentelő a The Economistból (köszönet érte). Világosan kiderül belőle, hogy a Nyugatnak a cigányokhoz való viszonya az elmúlt hatszáz évben lényegében semmit sem változott. A Romániából Franciaországba áramló cigányok ügyében Romániába látogató francia külügyminiszter a következőket tartotta fontosnak leszögezni: „Franciaországnak az a politikája, hogy felszámolja az illegális telepeket, és a határig kíséri őket [a bevándorló cigányokat] (France has a policy of evacuating illegal camps and of escorting them [the Roma immigrants] to the border)”. A 15. században, mikor a cigányok először megjelentek Nyugat-Európában, pontosan ugyanezt tették. Még pénzt is adtak, akárcsak manapság, hogy a cigányok álljanak odébb, boldogítsanak más várost, más országot.

roma_gyerekek.jpg

Ami újdonság a középkorhoz képest, az a keleti, kibocsátó országok „oktatásban” részesítése. A legszebb a Világbank egyik megállapítása: „a cigányok teljes integrálása a munka világába évente 500 milliárd euró hasznot hajthatna néhány országnak, mint például Románia, Szerbia vagy a Cseh Köztársaság (full Roma integration in the labour market could bring economic benefits estimated to be around €500m annually for some countries, such as Romania, Bulgaria, Serbia or the Czech Republic, according to World Bank research)”.

Az még hagyján, hogy Csehországban huszadannyi cigány él, mint Romániában. Az igazi probléma ezzel a „kutatással” az, hogy körülbelül annyira megalapozott, mint ha azt írták volna: ha a lovaknak kerekük volna, akkor kétszer olyan gyorsan haladhatnának, mint lábakon. „Integrálásuk növelné a termelést, csökkentené az állam szociális kiadásait és növelné az adóbevételeket. (Their integration would improve productivity, reduce government payments for social assistance and increase tax revenue.)” Persze. Továbbá ha megszűnnének a háborúk, sokkal kevesebb ember halna meg, és több pénz maradna oktatásra meg egészségügyre, a kultúráról már nem is beszélve.

A Nyugat makacsul nem hajlandó felfogni (a Kelet már kezdi kapizsgálni), hogy a cigányok integrálása a modern európai társadalmakba éppen úgy nem akarat kérdése, mint a gyapot meghonosítása Magyarországon. A társadalmi micsurinizmus éppen úgy nem vezet sehová, mint a biológiai.
    
Az a baj, hogy az emberek nem szeretik a bonyolult problémákat, sem az azokra adott bonyolult válaszokat. A politikusok pláne nem. Ez aggodalomra ad okot. De talán a kényszer meghozza a megvilágosodást is.

Címkék: románia cigány migráció cigánypolitika

2 komment

Nép vagy mi

Bencsik Gábor 2012.09.19. 09:37

Részlet Rachel Guglielmo „Milyen út vár rájuk?” című, 1994-ben Nagykanizsán kiadott kétnyelvű füzetéből. A szerző az amerikai Békehadtest (U. S. Peace Corps) munkatársaként Nagykanizsán vett részt egy kiterjedt felmérésben, amely a környékbeli cigányok életkörülményeinek feltárását szolgálta.

„Egy 15 éves fiú volt a megkérdezett, aki kijelentette, hogy több a konfliktus maguk a cigányok között, mint a magyarok és cigányok között. Lehet, hogy több van, nem vagyok biztos benne. De a puszta tény, hogy egyáltalán van, arra enged következtetni, hogy komoly akadályok állják útját a cigányok általános felemelkedésének. Nem úgy tűnik, hogy a cigányok egységes népnek tartják magukat, amennyiben társadalmi összefogásra van szükség. Azonban az az igazság, hogy a legtöbb magyar nem lát különbséget az egyes cigányok között. Megkülönböztetésben részesítik őket tekintet nélkül arra, hogy csoportról vagy törzsről van-e szó. Másrészt a cigányok, ha hinni lehet ennek a fiatalembernek, nem egységesen válaszolnak erre a differenciálatlan megkülönböztetésre, hanem egyénenként és teljesen különböző módon reagálnak a magyarok velük szemben tanúsított bánásmódjára. Ha ez igaz, akkor biztos, hogy addig nem lesz ebben az ügyben előrelépés, amíg a cigányok nem egységes népként kezdenek fellépni az ellenük, mint egységes nép ellen alkalmazott megkülönböztetés ellen.”

Térjünk most ki a megkülönböztetés elemzése elől. A rövid szövegben ennél sokkal fontosabb, lényegbe vágóbb probléma is rejtőzik. A többségi társadalom érthető módon a saját társadalom-értelmezésének keretei között értelmezi a cigányságot is, ugyanolyan népként fogva fel, mint bármely más népet, kisebbséget, etnikumot – csakhogy a cigányok nem ilyenek. Nem egységes nép. Az még hagyján, hogy a kárpáti, beás, oláh és romungró csoportok jelentősen különböznek egymástól. Ennél sokkal fontosabb, hogy még ezek a nagycsoportok sem egységesek. Másik idézet ugyanonnan:

„Nem volt közösségi szervezet, sőt még azt sem érezték, hogy egy közösséghez tartoznak egy adott társadalmi, politikai és kulturális szinten. … Ezt a tényt, nevezetesen a közösségi szervezés és a közösségi érzés hiányát már számos felmérő észrevette.”

Ma már vannak közösségi szervezetek, több száz. Hatékonyságuk viszont a nullához közelít, pontosan azért, mert nem áll mögöttük közösségi érzés. A cigány társadalomból – akár beás, akár oláh – strukturálisan, évszázadok alatt rögzült módon hiányzik a közösségi érzés. Ez volt a kulcsa annak, hogy cigánynak megmaradhattak. Ahogy korábban írtam, a történelem során úgy viselkedtek, mint a homok a gereblye fogai között: utána ugyanazok maradtak, mint előtte, éppen azáltal, hogy egymással össze nem szerveződő egységekben éltek, a hatalomnak nem volt mibe beleakadnia.

Ez a magyarázat arra, hogy a különböző választásokon miért nem érnek el mérhető eredményt az újabb és újabb cigány pártok és cigány jelöltek még azokban a körzetekben sem, ahol jelentős arányú cigányság él. A cigány társadalmi struktúra nem egyszerűen mellőzi az összefogást, hanem egyenesen elutasítja, negálja. Ez a tulajdonság viszont mára kontra-produktívvá vált, akadálya annak, hogy a cigányság önszerveződéssel találjon megoldásokat a problémáira. És emiatt illúzió a valójában soha nem létezett vajdarendszer felélesztése.

Egy probléma megoldásának keresése közben az egyik tipikus hiba, ha nem tudunk kilépni saját értelmezési kereteink közül, és nem fogjuk fel, hogy a probléma értelmezési keretei mások. Amíg a többségi társadalom a saját fogalmai szerint próbálja megérteni a cigányságot, amíg abból indul ki, hogy az adott helyzetben ő és a vele azonos társadalmi struktúrában élők mit és hogyan tennének, kudarcra van ítélve. A cigánysággal kapcsolatos problémák megoldásának sarokköve tehát a legkevésbé sem az előítéletek elleni küzdelem. Hanem a cigányságnak a maga valóságában való megértése.

Címkék: társadalom cigányok szegregáció cigánypolitika

1 komment

Egyszerűen így alakult...

Bencsik Gábor 2012.08.16. 13:01

A közelmúltban Lánczi András megtisztelt azzal, hogy pár mondatban véleményt mondott a Polgári Szemlében megjelent írásomról (itt olvasható). A dicsérő szavakat most átugranám, a bíráló megjegyzést viszont érdemes végiggondolni.

„A strukturalista megközelítés hasznos, bár elképzelhető, hogy így túl racionális a magyarázat is: a négy körülmény mint viszonyítási pont nagyon meggyőző, de csak racionális "rásegítéssel" érvényes: inkább irracionális, hogy miért nem akar egy egész népcsoport integrálódni, mit veszíthetnek?! Nincs küldetéstudatuk, mint a zsidóknak - akkor mihez is ragaszkodnak, a puszta megélhetésükhöz? Azt akarom mondani, hogy racionálisnak láttatod a viselkedésüket, de erről nem győztél meg, pontosabban, ezt magától értetődőnek veszed, mert Te racionális kultúrához tartozol. Nem akarlak megingatni, csak jelzem, hogy van itt egy episztemológiai probléma - feltétlenül racionalizálható-e egy embercsoport viselkedése -, vagy egyszerűen így alakult a cigányság sorsa - ezt persze a mi tudományos felfogásunk nem fogadja el magyarázatnak. Holott...”

Fontos és jogos kérdés, hogy a cigány felnőttek önként miért nem integrálódnak, önként miért nem lépnek át a saját megromlott, kontraproduktív társadalmi struktúrájukból a többségi társadalom jól-rosszul, de működő modelljébe. Az én válaszom továbbra is az, hogy éppen a saját struktúrájuk nem engedi őket - mire egy telepi cigány gyerek felnő, a szakadék már olyan nagy, amit nem lehet átugrani. Hosszú csóvája van ennek, nyilván szerepet játszik, hogy jobb lustálkodni, mint dolgozni, erőfeszítéseket tenni - de az alapvető kérdés az én nézetem szerint mégis a struktúra csapdája. Pont ezért olyan rohadtul nehéz ügy.

Persze egyáltalán nem biztos, hogy a társadalom minden jelensége ok-okozati viszonyokra vezethető vissza. Egyszerűen így alakult... Be kell látnom, hogy ezt a lehetőséget egy pillanatra sem szabad kihagyni a számításból, különben könnyen megcsalhatom magam. Bizony a ráció veszedelmes eszköz, utólag rengeteg racionálisnak tűnő álláspontról és megállapításról derült ki, hogy teljes tévedés. Amiért konzervatívnak tartom magam, az éppen ez: a világ felmérhetetlenül bonyolult, a ráció gyakran tévútra visz, ezért tisztelettel kell közelíteni minden olyan megoldás felé, amely már kiállta az idő próbáját. Még akkor is, ha egyelőre nem látszik a dolog mögött a ráció.

Vajon a strukturális antropológia megközelítése kiállta-e már az idő próbáját? Idővel megkapjuk a választ.

Címkék: társadalom cigány integráció

2 komment

T’aves baxtalo

Bencsik Gábor 2012.08.13. 09:30

Még egy bejegyzés a cigány társadalmi struktúráról, két megállapítással. Az első a szerencse szerepe. T’aves baxtalo – légy szerencsés. Ez a romani nyelvben a köszönés, a jónapot. És nem csak a köszönés: a hagyományos cigány értékrendben kitüntetett szerepe van a szerencsének. A pszichológia egyik alaptétele, hogy vannak belülről vezérelt és kívülről vezérelt személyiségek. A belülről vezérelt hisz abban, hogy ura a sorsának, élete alakulása alapvetően önmagától függ. A kívülről vezérelt azonban úgy éli meg a mindennapjait, hogy azok a külvilág hatásai szerint alakulnak, a forgandó szerencse a meghatározó tényező. A cigány életérzés, világszemlélet éppen ilyen.

Teljesen logikus módon ilyen. A hagyományos cigány élet alakulásában valóban a külvilág hatásai a döntőek. Egy harminc fős kompánia a lényeget tekintve nem ura a sorsának, nincs hozzá ereje. Egyetlen esélye, hogy elhajol az erő elöl, és kihasznál minden kínálkozó lehetőséget – a szerencsét. Azzal, hogy a hagyományos cigány társadalom – önmagát átmentendő – kívül helyezte magát minden hatalmi hierarchián, lemondott arról is, hogy tagjai a maguk urai lehessenek.

Ezzel megint eljutunk oda, hogy miközben a többségi társadalom a modernitásba való átmenettel társadalmi modellt váltott, a cigányság nem követte. Megmaradt abban a modellben, amely a régi, premodern társadalmi struktúrához illeszkedett, a modernhez azonban nem. Megmaradt szerencsevárónak.

Amikor tehát azt tapasztaljuk, hogy a cigányok nem tesznek erőfeszítéseket saját sorsuk jobbra fordítására, viszont minden kínálkozó alkalmat megragadnak, hogy javakhoz, jövedelemhez jussanak (akár lopás, csalás árán is), abban nem a lustaságot (pláne nem a velük született lustaságot), sem pedig a bűnözésre való hajlamot kell látnunk, hanem egy egykor szükséges és hasznos, mára azonban érvényét vesztett, de meg nem haladott társadalmi modell működését, az abba való beszorultságot kell látnunk.

A másik megjegyzés válasz arra a jogos kérdésre, hogy milyen alapon alkotok én véleményt a cigány társadalomról, miből gondolom, hogy jobban látom a problémáikat, mint ők maguk. Nos, a társadalmi struktúra egyik – logikus – sajátossága, hogy belülről, térbeli is időbeli közelségből egyáltalán nem látszik. A fától valóban nem látni az erdőt. A velem azonos struktúrában élő embereket én mind teljesen különbözőeknek látom, a viselkedésbeli hasonlóságok egyáltalán nem mutatkoznak meg előttem. Az viszont, aki egy másik struktúrában él – legyen ez akár térben, akár időben távol –, ugyanúgy észleli az én közösségem struktúráit, ahogyan én az övéit.

Címkék: oktatás politika társadalom cigány értelmiség integráció

Szólj hozzá!

Szegregáció

Bencsik Gábor 2012.07.31. 12:14

Azt hiszem, az elmúlt évek alatt a cigány társadalom struktúrájáról sikerült sokat feltárni ezen a blogon. Az eredményeket a Polgári Szemle legfrissebb számában igyekeztem összefoglalni – a lap online is olvasható.

Most új témát nyitnék, az iskolai szegregációt. Az alapgondolatom az, hogy minden doktriner válasz rossz válasz. Az integrált vagy szegregált oktatás ügyére sincs egyetlen válasz, aki tehát úgy gondolja, hogy minden cigányosztály és minden cigányiskola üldözendő, az súlyosan téved. És itt most nem a Gandhi-gimnáziumról van szó, bár persze az is elgondolkodtató. A fő kérdés az alapfokú oktatás, magyarán az általános iskola, sőt az óvoda.

Sokelemű dolog ez. Először is a többségi gyerekeknek is vannak jogaik, és embertelen dolog aszociális, súlyosan lemaradt cigánygyerekek felzárkóztatásának terhét a többi gyerekre pakolni. Nekik is joguk van ahhoz, hogy nyugodt körülmények között tanuljanak.

De a cigány gyerekeknek sem feltétlenül az az érdekük, hogy náluk sokkal képzettebb, a modern társadalom igényeihez szocializáltabb gyerekekkel tanuljanak együtt. Egyáltalán nem jó dolog az osztály hülyéjének lenni, még többedmagunkkal sem. Már a régi rómaiak is tudták, hogy hasonló a hasonlónak örül. A modern társadalom-lélektan, megerősítve az evolúciós pszichológia eredményeivel, ezt tudományos szinten is igazolja.

A lényeg: vannak esetek, amikor az integrált oktatás a célravezető, és vannak, amikor nem. És akinek erre az összetett problémára csak egy válasza van, arról tudni lehet, hogy nincs igaza.
A kommenteket hálásan fogadom, különösen azokét, akiknek személyes tapasztalatuk van a témában.
cblog_20120731.jpg
Ismét van kép is, friss szerzemény. Sajnos nincs datálva, de az urak viseletéből ítélve az 1910-es, 20-as évekből való lehet a felvétel. Szembeszökő, hogy a zenekar tagjain az égvilágon semmi cigányos nem látható, inkább a vidéki intelligencia tagjainak néznek ki, egy sorban a tanítóval, patikussal, jegyzővel. Az „úri” cigányzenekarnak később nem lett folytatása, visszajött, ha stilizálva is, a 19. századi kisnemesi viselet, mint cigányzenekari egyenruha. Vajon ebben az integráció egyik zsákutcája érthető tetten?

Címkék: cigány cigányok szegregáció

3 komment

A Cozma-ítélet

Bencsik Gábor 2012.05.04. 10:55

Látom a reggeli tévéműsorban, hogy a nézők 93 százaléka felháborodott a Cozma-gyilkosság elkövetőit sújtó ítéletek másodfokú enyhítésén. Én viszont azt gondolom, hogy a bíró bátor ember volt, amikor nem engedett a közvélemény nyomásának, és Bocskai István erdélyi fejedelem szavával élve „a dolgot őt magát”nézte. Először is: akkor is írtam, most is mondom: ez nem cigány ügy volt, még ha tudjuk is, hogy a rontott cigány kultúrában nagy a valószínűsége ilyen ragadozó személyiségek kialakulásának. Egy ország szellemi fejlettségét méri, hogy milyen mértékben tud ellent állni a bosszú csábításának. Az első fokú ítélet bizonyos mértékig válasz volt a közvélemény várakozásaira, és példát akart statuálni a cigánysággal, legalább annak bűnöző részével szemben. Rosszul tette, rossz érzelmekre reflektált, rossz meggyőződéseket erősített, és ha rövid távon egyfajta elégtétel-érzést hozott is, hosszú távon erősítette a szembenállást, hogy mást ne mondjunk, a rasszizmust.
Ugyanis, másodszor, a tett nem az volt, aminek az első fok ítélte. Nem akarategységben, előre megfontoltan, aljas szándékból elkövetett gyilkosság volt – egyebek mellett ennek a büntetési tétele az életfogytiglan –, hanem állati, agresszív ösztönök elszabadulása. Ennek a büntetési tétele pedig 16-18 év. Cigánynál is, másnál is. Bele lehetne menni egy kriminológiai vitába arról, hogy ez elegendő-e, a lényeg azonban az, hogy a hatályos törvények szerint ez a helyzet. 
Az, hogy a gyilkosok és hozzátartozóik megtapsolták az ítélet enyhítését, fájt minden jóérzésű embernek. A jognak azonban akkor is érvényesülnie kell. Ha 93 százalék felháborodik miatta, akkor is. Ez az egyetlen jogalap, amelyre támaszkodva kimondhatjuk a fájó igazságokat is. Például azt, amit a 2011. 6. 23-i bejegyzésben írtam (A Cozma-gyilkosok): „A megroppant cigány társadalom sokkal nagyobb eséllyel bocsát ki magából ilyen fiatal, morál nélküli, csak a banda torz belső értékeihez igazodó ragadozókat, mint amelyik nagyjából rendben működik. Gazemberek finom úri családból is kikerülnek, de nem annyi. És a mennyiség sajnos nagyon is számít. Emberéletekben mérhető.”

Címkék: per ítélet roma cozma

16 komment · 1 trackback

Nem lesz polgárháború

Bencsik Gábor 2012.04.23. 11:19

A napokban újra bejárta a magyar médiát a magyar-cigány polgárháború kísértete. Tárgyalják széltében-hosszában, még az országgyűlésben is szóba kerül. Ha már ilyen sok szó esik róla, ideje komolyan végiggondolni. Van ennek akár csak egy szikrányi esélye?

 

Nincs. Egy szikrányi sincs.

 

De akkor miért jön elő újból meg újból? Miért zörög a haraszt, ha a szél egyáltalán nem fújja?

 

A választ az emberi lélek belső, meg nem változtatható tulajdonságaiban kell keresni. E tulajdonságok közül az egyik, hogy az ember könnyen elhiszi azt, amit remél, vagy amitől fél. A nemzetközi lélektani szakirodalom ezt a magatartást wishful thinkingnek, vágykivetítő gondolkodásnak nevezi, abban az esetben is, ha az éppen negatív előjelű, a félt vagy egyenesen rettegett esemény bekövetkezését vetíti előre.

 

Az emberek általában nem is tudják, milyen erős késztetés a vágykivetítő gondolkodás. És egy percig se gondoljuk, hogy csak a műveletlen, alacsony intelligencia-szintű emberek sajátja. A magasan képzett társadalomtudósokra éppen úgy igaz, csak ők meggyőzőbben tudnak érvelni saját véleményük mellett. Amikor a lapokban politológiai elemzéseket olvasunk, akkor a legtöbbet nem arról tudunk meg, hogy mi várható a politikában, hanem arról, hogy a szerző mit szeretne bekövetkezve látni, vagy mitől tart leginkább.

 

A jelenség meglepő módon magára a jövőre, pontosabban az embereknek a jövőt befolyásoló cselekedeteire is erős befolyással van. Ha egy eseményt nagyon sokan vetítenek előre, akkor az emberek elkezdenek úgy cselekedni, hogy az esemény bekövetkezésére számítanak, amivel ki is váltják a bekövetkeztét. Még a ráció birodalmának, a tőzsdének is ez az egyik erős hatótényezője.

 

Fontos hangsúlyozni, hogy a félelemkivetítő gondolkodás ugyanannak a jelenségnek a fonákja. Az ember gyakran a reálisnál nagyobb valószínűséget tulajdonít olyan események bekövetkezésének, amelyektől fél, amelyeket el szeretne kerülni. E jelenség szélsőséges, de a lélekgyógyászok előtt jól ismert esete, amikor valaki a halálfélelem elől öngyilkosságba menekül. Legyen már vége a szorongásnak, jöjjön, aminek jönnie kell – ez az a veszedelmes érzés, amely nem egyszer a szakadék szélére rántott egyéneket, közösségeket, sőt országokat is. Hiszen a társadalom lélektanára ugyanazok a törvények érvényesek, mint az egyénére.

 

Ez az a zűrzavaros, a megnyilatkozók számára sem világos érzéscsoport, amely újra és újra falra festi a cigány-magyar polgárháború rémképét. Nem, egyáltalán nem csupán a félelem beszél azokból, akik polgárháborút jósolnak. Itt bizony a vágy is munkál, még ha az érintettek ezt maguk előtt is letagadják. A politikai baloldal azért vizionál fegyveres konfliktust, mert az által igazolva látná, milyen nagy bajban van Magyarország. A politikai jobboldal viszont a cigányok veszélyességével kapcsolatos nézeteit látná igazolva, ha azok fegyverre kapva borítanák lángba az országot. A cigány vezetők viszont éppen elnyomatásuk súlyos voltát, tarthatatlan helyzetüket igazolnák vele, ráadásul a nagy veszély lehetőségének lebegtetésével saját politikai súlyukat növelik.

 

Hogy a dolog még bonyolultabb legyen, valójában mindhárom csoport fél is a polgárháború bekövetkeztétől – ami paradox módon még jobban erősíti hitüket abban, hogy az bekövetkezhet.

 

Ez a jóslat azonban nem fogja önmagát beteljesíteni. Először is azért, mert nem olyan nagy a baj. Nem akkora az előítéletesség, nem olyan veszedelmesek a cigányok. Másodszor pedig azért, mert a hagyományos cigány társadalom strukturálisan szervezetlen (az asszimilált cigányság nyilván nem áll neki háborúzni). Belső, lényegi tulajdonsága, hogy nem hierarchizált, nem alkalmas nagy létszámú közösség tevékenységének összehangolására. Ez nem a cigány társadalom elmaradottságának a jele, sokkal inkább egy sajátos termelési mód során, évszázadok alatt kialakult túlélési mód. Ennek elemzése messzire vezetne, de a lényeg, hogy a hagyományos életmódú cigányság a hatalmi struktúra hiányának köszönhetően nem vált a befogadó társadalom hatalmi hierarchiájának versenytársává, nem váltotta ki annak ellenreakcióit.

 

Cigányok és magyarok között tehát – bárki bármennyire szeretné, bárki bármennyire fél is ettől – nem lesz szervezett fegyveres konfliktus. Lesz évtizedeken át húzódó küszködés, ezer bajjal és talán ugyanannyi apró sikerrel. És az a legvalószínűbb, hogy ha lassan, a kortárs számára már-már észrevétlenül is, de haladunk a problémák oldódása felé.

Címkék: romák polgárháború jobbik cigányok juhász oszkár gyöngyöspata

1 komment

süti beállítások módosítása