Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Frick László Intézet: @Pipas: Mitőllenne zavaros? A "cigányok"Magyarországon több korszakban többfelől,több okból és nem... (2021.04.11. 06:17) A vajda, aki nincs
  • csokosszaju: nem olyan sokára mi leszünk kevesebben...és akkor jaj nekünk (2020.05.28. 20:58) Gádzsóverés a Józsefvárosban
  • Dread Naughty: Csak jelzem, hogy a cigányság nem egységes forrásból származik(ahogy pl. a zsidók sem). Vannak az ... (2018.11.18. 18:13) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő

Biztos úr

Bencsik Gábor 2009.04.03. 12:36

„Biztos, hogy úr a biztos úr?” Karinthy Ferenc kérdezte ezt gyerekkorában egy rendőrtől, legalábbis így szól a mininovella. A rendőr egy darabig emésztette a bonyolult feladványt, majd megtalálta a megoldást: „Majd jól pofon váglak, és akkor biztos lesz.”

Biztos, hogy úr Szabó Máté biztos úr? Történt ugyanis, hogy (jól vagy rosszul idézve, ez igazából nem döntő) nyilvánosan a cigánybűnözésről talált szólni. A nagy zaj a cigányok körül elült ugyan, de azért egy ilyen eszmefuttatás még mindig elég nagyot tud szólni. Tiltakozott is, aki ilyenkor tiltakozni szokott, és itt aligha áll meg az ügy.

A tiltakozás lényege: senkit sem lehet etnikai alapon megítélni. Csakhogy ez sajnos nem igaz. Nem a gének által meghatározott jó vagy rossz tulajdonságokról van szó, de arról igen, hogy egy adott etnikum meglehetősen jól körülírható szociálkulturális közeget jelent, és ez a közeg igenis erősen befolyásolja az illető magatartását. Budapesten hirtelen tucatjával jelentek meg újfajta, nyomorékot imitáló koldusok: rövidre vágott mankóval bicegnek kifordított cipőjükben az autók között. Kivétel nélkül mind cigányok. Ami nem azt jelenti, hogy minden cigány nyomorékot imitáló koldus, de azt igen, hogy az etnikum és a jelenség között szoros összefüggés (tudományos kifejezéssel szignifikáns korreláció) van: a cigányság egy részének szociokulturális háttere az a hátország, amely folyamatosan kibocsátja ezeket a csalókat.

A természettudomány gond nélkül tudja kezelni a szoros összefüggéseket, számszerűsíti őket és következtetéseket von le belőlük. Ha ezt nem tenné, ha nem tehetné, gyakorlatilag nem létezne természettudomány. Akkor vajon miért kellene elfogadnunk, hogy a társadalomtudomány számára tilalmas a szoros összefüggések, a számszerűsíthető szignifikáns korrelációk megállapítása, és azokból következtetések levonása.

Szabó Máté kimondott egy fontos szempontot, aminek amúgy evidenciának kellene lennie: az államnak a többség jogait is meg kell védenie. Ha a többséget veszély fenyegeti egy olyan irányból, ami meglehetősen jól behatárolható, akkor az államnak nem hogy joga, de kötelessége legalább figyelmeztetni erre a veszélyre. Meg persze cselekedni is kötelessége, de ez nem Szabó Máté dolga.

„A cigányok mind bűnözők, benne van a vérükben” – ez a ló egyik fele. „Aki cigánybűnözésről beszél, az rasszista” – ez meg a másik fele. Talán fel kellene ülni a kettő között a hátára. Minden bizonnyal az a leghatékonyabb módja az előrehaladásnak.
Megint egy kép búcsúzóul. Stock János Márton (amúgy valószínűleg német nemzetiségű rajzoló, aki a nevét inkább Johann Martin Stocknak írhatta) készítette 1778-ban négy másik, cigány zenészeket ábrázoló rézkarccal együtt. Minden bizonnyal egy nagy sorozatot tervezett, hiszen művének ezt a címet adta: Abbildungen verschiedener Inwohner Ungarns und Siebenbürgens. 1. Folge von jehmahligen Zigeunern (Képek Magyarország és Erdély különféle lakosairól. 1. rész a hajdani cigányokról). Ami elkészült, az is becses emlék, jól dokumentálja, hogy a cigány muzsikus megbecsült személy volt, akinek nem csak módja volt nemesnek kijáró ruhát hordani, de meg is engedték neki. Ilyesmire egy paraszt aligha vetemedhetett volna, még akkor sem, ha telik neki rá, hiszen a rendi társadalom korában igazán érvényes volt a mondás: a ruha teszi az embert.

Címkék: romák bűn szabó máté magatartás

Szólj hozzá!

Tanulás

Bencsik Gábor 2009.04.01. 10:46

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a cigányság körüli bajok orvoslásának egyik legfontosabb eszköze az oktatás. Az iskolázott ember belátóbb, mint az iskolázatlan, jobban képes felfogni a saját hosszú távú érdekeit, jobban elfogadja a közösség normáit, együttműködőbb, emellett versenyképesebb a munkaerő-piacon, hosszú távon mindenképpen sikeresebb.
Tehát tanulni kell, a lumpenizálódott cigányokat rá kell venni arra, hogy a gyerekeiket iskolába járassák, mi több, hogy ügyeljenek is a gyerek iskolai előmenetelére, ellenőrizzék, támogassák őket. Ehhez azonban valamit meg kell érteni.

Idős tanító mesélte, hogy a cigány asszony a szeme láttára tépte darabokra a fia jó bizonyítványát. Mikor a tanító döbbenten kérdőre vonta, azt válaszolta az asszony: tanító úr, ha ez a fiú tovább tanul, akkor elveszítem. Nem akarom elveszíteni.

A putrilétből kiemelkedő cigányok nagyon könnyen köztes világba kerülhetnek, sem a kibocsátó közösségbe nincs már visszaútjuk, sem az új közeg nem fogadja be őket. Az utóbbi sem könnyű eset, de az első igazi dráma. Megszületsz egy családba, egy közösségbe, apád-anyád szeret téged, vannak játszópajtásaid, gyerekkorod tele élményekkel, és egyszer csak mindez messzebbre kerül tőled, mint ha Ausztráliába költöztél volna.
A szegény cigányok élete meglehetősen zajos, agresszivitással terhelt, mégis sokkal bensőségesebb, mint azt a kívülálló gondolná. Nagyon erős érzelmi kötődés szövi át a cigány családot. Ezt az érzelmi kötődést nem könnyű szétvágni. Sem az anyának, aki szíve szerint az egész pereputtyát a szoknyája körül tartaná, sem a gyereknek, aki örökre elveszítheti a családi hátteret.

Ha azt akarjuk, hogy a cigány gyerekek tanuljanak, ezzel a problémával is kezdenünk kell valamit. A kulcs az anyák kezében van. Őket kell meggyőzni arról, hogy a tanulás a gyerekük érdeke, hogy a veszteségük az ára a gyerekük boldogulásának. Nem reménytelen ez az érvelés, Hofher József jezsuita atya például elég sikeresen visz olyan asszony-tanfolyamokat, ahol erről is szó van.

Szóval empátia, empátia, empátia. Segíteni csak az tud, aki felfogja a bajok rejtett okát. De az tud.

Búcsúzóul ismét egy kép: kunyhólakó beások az előző századfordulón. Első ránézésre a mélynyomor dokumentuma, de ha jobban megnézzük, nem az. Az emberek rendesen vannak öltözve, szegények, de nem nyomorultak, van tartásuk. Ez még a lumpenizálódás előtti időszak, de már nem sokkal korábbi, hiszen, ami nem látszik a képen, a többségi társadalom ekkor már egészen más körülmények között élt.


 

Címkék: tanulás roma cigány empátia

Szólj hozzá!

Csatazaj

Bencsik Gábor 2009.03.25. 10:40

Tegnap még mekkora volt a felfordulás a cigányok körül. Tegnap még mindenki róluk beszélt, polgárháborúval riogatott (vagy abban reménykedett), másról sem szóltak a híradások, mint a cigányok ügyeiről. Mára meg hogy’ feledésbe ment az egész. Lesz új kormány, nem lesz új kormány, ki lesz, hogy lesz, választunk, nem választunk – most ez megy, közben ki figyel oda a cigányokra? 

 A pillanat mindig megcsalja az embert. A pillanat mindig elhiteti, hogy éppen az a legfontosabb dolog a világon, amit éppen elénk forgat. Magán- és közügyeket. Az ember anélkül, hogy végiggondolná, úgy éli meg a pillanat által felértékelt ügyeket, mintha mindig is azok lettek volna számára a fontosak, és azok is maradnának. Aztán jönnek új ügyek, és a régiekre ráhull az avar. Már egészen más dolgok követelik ki a figyelmünket, kiszorítva a régi bajokat és örömeket.

 

Ez rendben is van, az ember nem cipelheti a sérelmeit egy életen át, és nem örömködheti végig az életét. De néhány fontos dolog azért vesztese is tud lenni ennek a szellemi hullámvasutazásnak. A cigányság bajai (amit ők okoznak és amit ők elszenvednek) egykettőre kikerülnek most a figyelem közepéből, holott semmivel sem lesznek kisebbek holnap, mint tegnap voltak, amikor mindenki azokról beszélt. Sok cigány embert megcsalt ez a tegnapi felfokozott figyelem, és most majd nem értik, hogy megint miért nem törődik velük a kutya se’.

 

 Pedig nem nagyon fog törődni. A politika számára a hirtelen feltörő új csatazajban elvesztették a fontosságukat, pontosabban az ellenféllel szembeni használhatóságukat. Most majd megy tovább a régi verkli, alibi-programokkal, nagyrészt pedig semmittevéssel. De talán ennek az éppen lecsengő figyelemnek marad valami hozadéka. Néhányakra tartósan ráragad az őszinte érdeklődés, néhányan komolyan végiggondolják, hogy mit is lehetne tenni ebben az ügyben.

 

Ami engem illet, optimista vagyok. A hosszú béke mindig eredményeket szül. Ezt a blogot most majd kevesebben olvassák, de nekik talán nem csak a pillanat teszi érdekessé.

 

Ráadásként egy kép. 1899-nél nem későbben készült (ekkorról ismert datált variáns), valószínűleg az erdélyi Nagyszeben közelében, vándor oláhcigányokról. Nem tudni, ki volt a fotográfus, de igen sok felvételt készített erről a kompániáról, és azokról sok különböző képeslapot adott ki, az én birtokomban éppen egy tucat variáns van, további fél tucatot ismerek. Ez is utólag színezett kép, ezzel együtt dokumentum értékű, ráadásul látványos is. A sok variáns között ez az egyetlen, amelyről a csoport mestersége is megállapítható: rostások, szitakészítők.

 

Szólj hozzá!

Egy kis történelem

Bencsik Gábor 2009.03.19. 17:24

Egy kép 1789-ből, Győr kéziratos térképének részlete, raja cigány kovács a sátra előtt (közzétette Bana József levéltáros). Hozzá pedig egy szöveg 1775-ből, Augustini ab Hortis Sámuel leírása, mely megjelent a bécsi Anzeigen folyóiratban (Magyar László András fordítása).

„A műhely és a szerszámok, amelyek e tevékenységhez szükségesek, nem foglalnak túl nagy helyet és nem túl bonyolultak, és éppúgy hordozhatók, mint a cigányok lakhelyei. Ha a cigánynak van egy pár kézifújtatója, egy fogója, egy kalapácsa és néhány egyéb szerszáma, amit mind könnyen összepakolhat és magával vihet bárhová, máris képes lesz rá, hogy még üllő híján, akár egy kovakövön is elvégezze a munkáját. Ha az idő szép, a sátra előtt munkálkodik, a szabad ég alatt, ha azonban viharos és esős idő járja, vagy pedig túl forrón tűz a nap, a sátoron belül tevékenykedik, közvetlenül a bejárat mellett. Soha nem dolgozik azonban állva, más kovácsok szokása szerint, hanem törökülésben a földön, a tűz mellett ücsörögve, hiszen az efféle testhelyzetben a munka is jobban kézre esik neki, meg hát a cigány szokásoknak is inkább megfelel.

 

Felesége az oldalán kuporog és a fújtatót kezeli, ha pedig már egy kissé nagyobbacska, a tevékenységre alkalmas gyerkőc is akad a közelben, olykor az váltja föl anyját a munkában. Ha nem megrendelésre, hanem eladásra gyártott munkadarab készül, az asszony, a férfi és a gyerekek házról házra árnak vele, eladásra kínálják, egyúttal körül is néznek a házban, hogy az árusítás ürügyén és annak leple alatt nem tudnának-e valamit szerezni adásvétel nélkül is maguknak.

Munkájuk azonban főként apróságokból áll: dorombból, tűzszerszámból, konyhaeszközökből és néhány egyéb olyan holmiból, ami a földműveléshez szükséges, legnagyobb részt azonban zsindely- és deszkaszögekből, amelyeket valóban egészen mesterien tudnak készíteni, hiszen ez főtevékenységük, ezért állandó gyakorlatuk van benne.”

Szólj hozzá!

Egy helyes cigánylány

Bencsik Gábor 2009.03.12. 15:38

Divald és Monostory adta ki a fenti képeslapot 1912-ben. A címe:
Dicsőszentmártoni czigány leány. Ez nem színes fotó, hanem színezett, a fekete-fehér felvételre utólag vitték fel a színeket, és így sokszorosították. 1900 és 1918 között több száz cigányokat ábrázoló képeslap jelent meg Magyarországon, és ezek igen érdekes következtetések levonására alkalmasak.

Több szempontból is jellemző ez a kép. Az egész hangulata világosan mutatja, hogy ebben az időben Erdélyben még nem bomlott meg a harmónia cigányok és más népek között. A Délvidékről már ekkorról jönnek a rongyos cigányembert ábrázoló képek, a Királyhágón inneni Magyarországról a mindenféle gúnyrajzok vagy kedélyesen lekezelő ábrázolások, Erdélyben viszont nem csak ezen a lapon, de sok máson is mint a soknemzetiségű vidék egyik társnépe jelenik meg a cigányság. Ennek oka nem az, hogy Erdélyben toleráns népek laktak, ez csak következménye annak, hogy a cigányok gazdasági értelemben is illeszkedő társadalmat alkottak, volt csereképes tudásuk, amiért beszerezhették a nekik szükséges dolgokat.

A cigány nép fémművesként keletkezett valamikor a Krisztus utáni első évezred derekán, ez a tudás tartotta meg vándorlása során, és ez a tudás még 1912-ben is releváns volt Erdélyben. A cigánylány vállán az üst ezt jelképezi. Nem arról van szó, hogy a fényképész ezt így végiggondolta volna, ő inkább egyfajta attribútumot tett a képre. De az nem véletlen, hogy mind ő, mind fotójának vásárlói az üstöt tekintették jellegzetes cigány attribútumnak.

Egy szó mint száz, ez a kép még a cigány-magyar együttélés megromlása előtti időszak dokumentuma – fontos megérteni, hogy volt ilyen időszak, nem csak a múlt megszépüléséről van szó. Hogy aztán miért romlott meg ez az együttélés, arról majd máskor.

1 komment

Mit akarnak a gádzsók?

Bencsik Gábor 2009.03.06. 13:55

Mindeddig példátlan összefogásról ad hírt az internetes újság - Fordulóponton a romapolitika . A politikai mezőny jobb- és baloldaláról egyaránt csatlakoztak roma szervezetek ahhoz a közös felhíváshoz, amely alapvetően új romapolitikát igényel, sőt követel a magyar államtól.

Igazuk van. Alapvetően új romapolitika kell. De nem csak a magyar államnak vannak feladatai, hanem az aláíró roma politikusoknak is. Örömteli, hogy végre világosan megfogalmazzák, mit akarnak a roma civilek (hogy vezető roma politikusok mitől civilek, azt nem tudni, de lépjünk túl ezen). De hadd fogalmazzuk meg a másik oldal kéréseit is.

Mit akarnak a roma civilek?

1. A cigányok önkéntes etnikai regisztrációja jogi és intézményi feltételeinek megteremtését, az így nyert adatok beépítését az integrációs célú források elosztásába, felhasználásába, ellenőrzésébe.

Igen, ezt a gádzsók is így gondolják. Legyen végre vége az adatvédelmi tabuk ostoba és kártékony rendszerének. De az adatokat ne csak arra használhassuk, hogy hova kel pénzt adni, hanem a problémák feltárására is. Ne csak azt tarthassuk számon, hogy hány cigánynak kell támogatás, hanem azt is, hogy hányan vannak, akik nem tartják be a társadalom normáit, akik törvényt szegnek.

2. Az uniós és magyar fejlesztési források átcsoportosítását a társadalmi méretű egyenlőtlenség és megkülönböztetés felszámolására.

Rendben. A gádzsók viszont felelős pénzgazdálkodást kérnek a cigány szervezetektől, a ma működő felelőtlenkedés, ilyen-olyan pénzeltüntetések, számlavásárlásos síbolások azonnali leállítását. Akit gazdasági bűncselekményen, vagy akár csak hűtlen kezelésen érnek, annak nincs helye a közéletben, az egy életre lépjen le a színről.

3. A kirívóan magas roma munkanélküliség csökkentését, a cigánytelepek teljeskörű felszámolását, az oktatási szegregáció megszüntetését, mindehhez esélykiegyenlítő (pozitív diszkriminációs) kvótarendszer bevezetését.

Legyen. A gádzsók viszont a korszerű munkakultúra elsajátítását kérik. Továbbá azt, hogy a telepi cigányok kezdjék el tanulni az öngondoskodás elemi tudnivalóit: a konyhakert művelését, a lakóház kisebb-nagyobb hibáinak kijavítását, a háztáji gazdálkodást. Azt is kérik, hogy a cigányok maguk is adjanak esélyt saját gyerekeiknek, küldjék őket óvodába, iskolába, és tanítsák meg őket a gyerek-közösségek alapvető viselkedési normáira.

4. A cigányok emberi méltóságának tiszteletben tartását, a gyűlöletbeszéd szabályainak módosítását.

Az emberi méltóság ügyében egyet értünk. A gádzsók pedig az ő emberi méltóságuk tiszteletben tartását kérik. Amibe nem fér bele az ellenük irányuló agresszió semmilyen formája, még a verbális sem, a tettleges meg különösen nem. A gádzsók azt kérik, hogy a roma civilek minden erejükkel munkálkodjanak a rossz cigány tradíciók, az agresszivitás és a „megélhetési bűnözés” fedőnév alatt sok helyen elviselhetetlen mértékűre növekedett falusi lopás megszüntetésén. A gyűlöletbeszéd vesszőparipájáról pedig szálljunk le mindnyájan. A hatályos magyar jog rendezi ezt a kérdést.

5. A RIT (Roma Integrációs Tanács) működésének gyökeres átalakítását, hatásköreinek kiterjesztését, számonkérhető és felelős vezető (miniszter) kijelölését, a munkájában résztvevő civilek egyetértési joggal való felruházását.

Igen, erről is lehet szó. Mi gádzsók viszont számon kérhető és felelős roma vezetőket kérünk. Akiket valóban támogatnak a cigányok, és nem politikai ügyeskedések, szavazatvásárlások segítségével szerezték a pozícióikat. Akik a politikusi karriert nem könnyű keresetnek tekintik, hanem nehéz szolgálatnak. És akik akkor is megfordulnak a cigánytelepeken, amikor nincs ott a Híradó kamerája.

Végül még egy kérés a gádzsók részéről: a roma vezetők végre törődjenek a saját népükkel is. Ne képviseljék, hanem szolgálják őket. Kennedy elnök szavait aktualizálva: ne azt kérdezd, hogy mit kaphatsz Magyarországtól, hanem azt, hogy mit adhatsz Magyarországnak. Akár gádzsó vagy, akár roma.

Címkék: roma munkanélküliség emberi civilek bűncselekmény romapolitika méltóság

Szólj hozzá!

Az iváni vonulók

Bencsik Gábor 2009.03.02. 11:55

Hatvan-nyolcvan roma vonult az utcára vasárnap este a Győr-Moson-Sopron megyei Ivánban, mert állításuk szerint egy autóból valaki rasszista kifejezéseket kiabált és fenyegette őket – írja az Index tudósítása. A rendőrség vizsgálódik, de a dolgot bonyolítja, hogy egyesek fehér autót láttak, mások viszont pirosat. Az egésznek az az előzménye, hogy egy nappal korábban valakik betörtek a kocsmába, elvittek egy gázpalackot meg két hordó sört. A romák félnek, mondta valaki, ezért mentek botokkal az utcára.

Mi van? Az van, hogy egy nagyon is jellegzetes roma cselekvéssor zajlott Ivánban. Ennek a cselekvéssornak mély, sok évszázados történelmi gyökerei vannak, ugyanakkor jellemző példája annak, hogy melyek azok a roma tradíciók, amelyek nem folytathatók tovább.

A dolog lényege a legkisebb (akár utóbb vaklármának bizonyuló) sérelem azonnali, csoportos, agresszív megbosszulása. A történelmi háttér érthető: a cigányok kis, tíz-harminc fős csoportokban éltek, mindenkor kiszolgáltatva a környező többségnek.

Önmaguk megvédésének legjobb módja az volt, ha a legkisebb támadást is azonnal teljesen kontrolálatlan, szabadjára engedett agresszióval verték vissza, ezzel elriasztva a lehetséges támadókat. A módszerrel azt érték el, hogy nem érte meg beléjük kötni.

Ez a magatartásminta aztán mélyen beivódott szociokulturális örökséggé vált. A hagyományos életmódban élő cigányok ma is így tesznek. Az asszonyok torkuk szakadtából óbégatnak, a férfiak kaszára-kapára kapnak, a gyerekek visítanak – egy ilyen helyzetből minden ép érzékű ember fejvesztve menekül, még akkor is, ha történetesen ő a sértett. Rövid távon tehát ez a magatartás nagyon hatékony, megvédi a cigány közösséget bármilyen külső behatolástól.

Hosszú távon viszont kontraproduktív, a cigányok sokszor magukat szegregálják ezzel a magatartással. Minden közösségben keletkeznek konfliktusok, de a modern társadalmak ezt önkorlátozó módon kezelik, a sérelemmel arányos védekezést és megtorlást alkalmaznak, így megőrzik az együttműködés lehetőségét a konfliktus elcsitulta utánra. Egy viharos cigány reakció azonban évekre elzárja az együttműködés útját. Aki egy ilyenbe belekeveredik, talán soha többet nem akar cigányokkal bármilyen formában együttműködni, sőt érintkezni sem nagyon.

Az iváni vonulókban a régi cigány reflexek működtek. Valaki kikiabált valamit az autóból. Naponta legalább százezer ember anyázza a másikat az autó fedezékéből, ez együtt jár a mai élettel, az emberek többségének eszébe sem jut, hogy emiatt szervezett megtorlásba kezdjen. Az iváni cigányok azonban percek alatt felhergelték magukat. Jó, ha azt a kiabálást két ember hallotta, de öt perc múlva már nyolcvanan állították eskü alatt, hogy mind hallották, és ha a kiabálót történetesen meg tudták volna állítani, tán agyon is verik.
Ez történt Olaszliszkán is. A lincselők többségének valószínűleg fogalma sem volt arról, hogy mi a vita tárgya, csak azt látta, hogy óbégatnak az asszonyok, visítanak a gyerekek és ütnek a férfiak, tehát ők is ütöttek. Igen, a kirobbanó, mértéktelen, teljesen fékjét vesztő agresszivitás cigány jellegzetesség.

Amire rárakódott egy modern fejlemény: a sértett fél helyzeti előnyének megszerzése. Politikai haszonlesők elhitették a cigányokkal, hogy ők üldözöttek, hogy a rasszista többség áldozatai, és joguk van jóvátételt, de legalábbis a törvénysértések után enyhébb elbírálást követelni ezért az üldöztetésért. Egyre több cigány tehát azt látja, amit látni előnyösnek gondol: nagy fekete terepjárókban cigányokra vadászó szkinhedeket, amint Molotov-koktélokat hajigálnak. Már a nagy fekete terepjáró is gyanút kellene hogy keltsen: a tervezett bűncselekményhez nem ilyen feltűnő autót szoktak használni, ez inkább úgy hangzik, ahogy Móricka vagy Lajcsika a rasszistákat elképzeli.

Ivánban sikerült lecsillapítani a botokkal felfegyverzett tömeget. Olaszliszkán nem sikerült. És sok helyen nem sikerül. Ami nem mehet tovább. Az államnak kutya kötelessége, hogy a fékevesztett agressziót békés és karhatalmi eszközökkel letörje, és ha kell jó szóval, ha kell „kényszerítő eszközökkel” megértesse a cigányokkal, hogy ez így tovább nem mehet. Egy beszólásra nem tódulunk az utcára lincselni, egy apró balesetért nem ölünk embert, a minket ért sérelmek miatt nem üvöltözünk állati hangon, hanem megtanuljuk az arányos válasz szabályát.

Szólj hozzá!

Etnikai béketerv

Bencsik Gábor 2009.02.27. 10:44

Jogos. Valami béketervre tényleg szükség van, elég nagy a baj, ideje komolyan hozzáfogni a dologhoz. De ha ez a béketerv megint abból fog állni, hogy „negyven értelmiségi” levelet intéz a világ közvéleményéhez, melyben leszögezi, hogy a gonosz, rasszista jobboldal bántja a szegény szenvedő kisebbségeket (fúj Fidesz, hajrá Szadesz), abból nem béke lesz, hanem háború.

A magát liberálisnak mondó, valójában azonban totemekkel és tabukkal operáló, dogmákat felállító cigánypolitika megbukott. Az elfojtás csak növelte a bajt. Az emberek megtanulták, hogy a véleményüket nyilvános helyen nem mondhatják ki, de ettől még megvan a véleményük. És ez sokkal rosszabb, mint a valóság. Húsz év elfojtás után ott tartunk, hogy az emberek 64 százaléka szerint a cigányok genetikailag hajlamosak a bűnözésre – legalábbis ennyiről sikerült ezt trükkös kérdésekkel megtudni.

Az indulatok egyre hevesebbek, és sokan vannak, akik ennek a fokozásában érdekeltek, többek között cigány vezetők is. Polgárháború nem lesz, de sokan szeretnék, hogy legyen (ezért rémisztgetnek vele – wishfull thinking), hiszen sokkal izgalmasabb háborúzni, mint sziszifuszi munkával, sok kudarccal és kevés sikerrel küszködni a problémák megoldásáért.
Etnikai béketervre tehát tényleg szükség van. Azt is megmondom, hogy milyenre. Három dologra van szükség. Az első az empátia, vagy ha úgy tetszik, a szeretet. Ez a dolgok alapja. Gyűlölködőkkel semmit sem lehet kezdeni, cigány gyűlölködőkkel sem. A második a hozzáértés. Sem a többségi társadalom, sem maga a cigányság nem végezte még el a megismerés munkáját, szinte mindenki hülyeségeket beszél, közhelyekkel vagdalkozik. Kállai Csaba országos cigányvajda? Ne röhögtessenek! MCF Roma Összefogás Párt? Vicc!

És a harmadik dolog. Ha valakiben van empátia, és vette a fáradságot, hogy megismerje a cigányságot, akkor megszerzi a jogot az őszinte beszédre. Anélkül ugyanis semmit sem lehet elérni.
Empátia, hozzáértés, őszinte beszéd. Ez az etnikai béketerv lényege.

Folytatás következik.
 

Szólj hozzá! · 1 trackback

És megint a vajdáról

Bencsik Gábor 2009.02.23. 21:01

Azt mondja a borsodi cigány értelmiségi fiatalember: az én nagyapám is vajda volt, de nem így hívták, hanem első embernek. Barcson vajdának hívták a vajdát, az utolsó az ötvenes években halt meg. Azóta nincs ilyen.

Korábban azt írtam, hogy a hagyományos cigány társadalom nem strukturált. Ami így erős leegyszerűsítés. A tekintély igenis fontos szerepet játszott, és játszik még ma is. Minden közösségben kiválasztódik a legtekintélyesebb férfiember, az ő felesége az asszonyok között bír tekintéllyel (ha alkalmas rá). Mármost ezt a tekintélyes embert vagy vajdának hívják, vagy nem. Egy dolog azonban nagyon lényeges: a szavának elsősorban egy meghatározott rokonsági körben van súlya, nem pedig területi alapon.

A vajda szerepében a kívülálló három különböző jelenséget mos össze önkéntelenül. Az egyik a cigány közösségek belső tekintély-hierarchiájának élén álló személy – ez tényleg olyan vajdaféle, bár igazi büntető és jutalmazó joga nincsen, inkább csak tisztelettel meghallgatják, és ha lehet, követik a tanácsát, vagy felkérik viták eldöntésére. Ez a tisztség részben öröklődik is, de nem feltétlenül apáról fiúra, inkább családon belül marad, az öreg halála után az arra legalkalmasabb férfi családtag „nő bele” a szerepbe. Sok helyen valamilyen attribútum (vajdabot, különféle ékszerek, sapka, stb.) is tartozott a vajdasághoz, máshol nem. Ilyen vajda rengeteg lehet, egy megyében akár több száz, de sok közösségben, különösen városon a többség nem tartozik egy vajdához sem. Ez a szerep elhalóban van, ahogy a hagyományos életmód is megszűnik.
Más eset a kinevezett vajdáké. Ilyenek már a 16. század óta ismertek, de az előzőhöz nem sok közük van.

Sokszor megesett az is, hogy a valódi vajda valaki mást neveztetett ki „kifelé” vajdának, hogy neki ne kelljen a helyi hatalommal huzakodnia, elszámolnia. A kinevezett vajdaság a cigányságra kívülről rákényszerített funkció, aminek egyetlen célja, hogy a közösségben egy meghatározott felelőst lehessen állítani, ha valami vita támad. A két világháború között a kinevezett vajdák sokszor rendőrségi besúgó szerepet is kaptak, hozzá szerény javadalmazást.

A harmadik az önjelölt vajdáké – ebből most nagy a felhozatal, százszámra állnak elő a szereplésre éhes cigány férfiak, hogy ők most vajdák, és most velük kell megtárgyalni a cigányok dolgait. A kívülálló pedig lépre megy, azt hiszi, hogy most valami „ősi” cigány hagyománnyal van dolga. Vannak jó nagy ceremóniák, is ötszáz főre terített vacsorák, templomi eskük, nagypocakos cigány férfiak vonulása – éppen csak társadalmi alapja nincs az egésznek, hókuszpókusz valódi alapok nélkül.

Valaki azt mondta, vajdák nincsenek, de lesznek. A kívülállók annyira hisznek benne, hogy a nem létező szerep előbb-utóbb megtalálja a maga szereplőit, és akár tartalommal is megtelhet. Én nem hiszem. Kiemelkedően fontos a cigány tradíciók, a cigány identitás újraértelmezése, a megroppant cigány kultúra újraépítése, de operett-bohóckodással ezt nem lehet helyettesíteni.

Vajdák valaha voltak, még ha nem is vajdának hívták őket. De ma már nincsenek. És főleg nem lesznek. Huszonegyedik századi kérdésekre huszonegyedik századi válaszokat kell adni.

Szólj hozzá!

Fajvédők

Bencsik Gábor 2009.02.17. 06:55

„Cigány-e vagy” – ezt kérdezi az Élet és Irodalom 7. számában megjelenő cikke címében két szerző, amivel mindjárt el is mondják, hogy ezt a kérdést csak olyan bunkók teszik fel, akik még magyarul sem tudnak. Aligha meglepő ezek után, hogy nevezett szerzők tovább rágják a liberális gittet, tovább bizonygatják, hogy aki a cigányok bűnözéséről beszél, az rasszista, és az ilyet el kell ítélni. Mondanivalójuk lényege: a származás nem hajlamosít a bűnözésre.

De igen, hajlamosít.

Csak nem genetikai alapon. Az valószínűleg igaz (habár ezen a területen kutakodni önmagában is kiváltja a rasszizmus vádját, ezért aztán nincsenek is objektív kutatási eredmények), hogy a genetikai örökség, a puszta származás nem hajlamosít. Csakhogy az ember nem csupán a génjeit örökli a szüleitől, a környezetétől. Hanem a viselkedésmintáit is. A környezetet tudományosan szociolkulturális közegnek szokás nevezni – ez a közeg nagyon is meghatározza az emberek viselkedését, viszonyát a többiekhez, az általa követett normákat és életstratégiákat.

A „jogvédők” (ez most már így, idézőjellel vált önálló kifejezéssé) állandóan faji ügyet akarnak csinálni a cigánykérdésből, állandóan azt akarják bebizonyítani, hogy a másik fél faji meghatározottságról beszél. Ha a cigányság felelőssége jön szóba, rögtön ezt az ütőkártyát veszik elő: így a faj, úgy a faj. Rasszisták, nácik, esik a barna eső. 

Pedig a dolog korántsem olyan bonyolult.

Pszichológia, első évfolyam, első félév: agresszív szülők agresszív gyerekeket nevelnek, szelíd szülők szelíd gyerekeket nevelnek. Nem mindig, de többnyire. Úgy is mondhatnánk, hogy a korreláció szignifikáns. Márpedig a szignifikáns korreláció (kábé igazolt összefüggés) a tudományos bizonyítás egyik legfontosabb eszköze. Ha a családban a jogkövetés általánosan elfogadott norma, a gyerek valószínűleg jogkövető felnőtté érik. Ha a törvénysértés a norma, ott sok törvénysértő nő majd fel.

Azt írja a szerzőpáros a hetilapban: „cigány bűnözés nem létezik és nem is létezett soha (…) Ezen az sem változtat, ha lényegesen meghaladja a büntető eljárás különböző szakaszában és a büntetés-végrehajtási intézetekben jelen lévő romák száma összlakosságbeli arányukat. Ez számos tényező eredménye, amelyek szinte mindegyike valamilyen állami közfeladat hiányos, nem megfelelő ellátásához köthető. Többek között összefüggésbe hozható a rendőrségen belüli, az igazoltatások során markánsan jelentkező (…) előítéletességgel és az ebből fakadó diszkriminációval.”

Na ez a teljes zsákutca, politikailag korrekt kövekkel kirakva. Inkább beszéljünk világosan. Nem azért magas a kriminalitás a cigányok körében, mert a vérükben van. De nem is azért, mert az állam a közfeladatait hiányosan, nem megfelelően látja el. Hanem mert a cigányok jelentős hányada olyan szociálkulturális közegben él, amelyből egyenes út vezet a kriminalitáshoz.

Száz évvel ezelőtt Közép-Európa népei a premodern társadalomból átléptek a modern társadalomba, a cigányság azonban, jelentős részben gazdasági okokból ott maradt a premodernban. Ebből fakadnak a feszültségek, nem pedig abból, hogy a rendőrök folyton igazoltatják a cigányokat.

A cigányok számára egyetlen út vezet a felemelkedéshez: el kell fogadniuk a modern társadalom normáit. Azt, hogy a tudás érték, az együttműködés érték, az erőfeszítés érték, a jogkövetés érték, a munka érték.
És akkor a többségi társadalom is elfogadja majd azt, hogy cigánynak lenni is érték.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása