Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Friss topikok

  • Dread Naughty: Csak jelzem, hogy a cigányság nem egységes forrásból származik(ahogy pl. a zsidók sem). Vannak az ... (2018.11.18. 18:13) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő
  • Szúrófény: Munkanélküli fia verse (Ady Endre Proletár fiú verse, ma) Az én apám reggeltől estig, Reménytelen... (2015.01.24. 07:55) A pártok cigány-programja 3. – Jobbik
  • Szúrófény: Ég a hazugságtól, Ég a hazugságtól, a kopár szik, Álmodozó marha, hiába igyekszik, Nem jut előre,... (2015.01.24. 07:52) A düh piramisa

A roma integráció programja 1.

Bencsik Gábor 2009.06.16. 12:52

Akkor fogjunk a dologhoz. Mert duma sok van, de használható javaslat kevés. Az ügynek valószínűleg az a nyitja, hogy egyedül senki sem elég okos ehhez (más bonyolult ügyekhez sem), tehát értelmes gondolatcserén át vezet az út. Ez a poszt tehát szerény felhívás azokhoz, akik olvassák: tessék szíves lenni vitatni az alábbi és ezutáni javaslatokat. Nem azért, hogy a kommentek szaporodása a szerző hiúságát legyezgesse (noha ez sem árt), hanem hogy jussunk valamire.

Aztán még egy alapvetés. Valószínűleg nincs egy megoldás, hanem sok-sok részmegoldás van, továbbá valószínűleg nincs megérkezés az ideális állapotba, hanem az ideális állapot felé törekvés van.
Abban nagyjából konszenzus van, hogy nem az asszimiláció a cél, hanem az integráció, nem a roma/cigány jelleg megszűntetése, hanem a többségi társadalom normarendszeréhez romaként/cigányként való illeszkedés, tehát integráció.

Akadálya ennek a többségi társadalom elutasító attitűdje? Azt gondolom, hogy igen, de sokkal kisebb mértékben, mint a cigányok/romák integrációs hajlandóságának és képességének hiánya vagy deficitje. Aki tehát a másság elfogadása felöl közelíti meg a problémát, aki a többségi, befogadó társadalom nevelésében látja a megoldást, az szinte semmire sem jut. Változniuk elsősorban a cigányoknak/romáknak kell. És ennek generálása a roma és nemroma értelmiség feladata.

A „cigány” és a „roma” szó kevert használata kissé bonyolítja a dolgot, de ettől egyelőre nem tudunk eltekinteni. A „cigány” szó a semlegestől a negatívig terjedő jelentéstartományba esik, a „roma” a pozitívtól a semlegesig húzódó jelentéstartományba – tehát átfedés van közöttük, de nem azonosak. Hogy melyik szó lesz a nyerő hosszú távon, majd az idő megmutatja.

Mára ennyit. Legközelebb, ha igaz, megpróbálok leltárt csinálni a részproblémákról.

Képünk most is van, Böhm Pál (1839-1905) festménye az 1880-as évek legelejéről, müncheni korszakából. A 19. század utolsó harmadának egyik legkedveltebb festői műfaja volt az úgynevezett zsánerkép, a társadalom különböző rétegei mindennapi életéből ”ellesett” jelenetek ábrázolása. Készültek képek nagypolgári szalonokról, falusi parasztházakról, iparos-műhelyekről. Legtöbbjük közös vonása az idealizálás, az ábrázoltak megszépítése, harmonikussá formálása, hiszen jómódú polgárok szalonjait voltak hivatottak díszíteni, ez a vásárló közönség pedig nem szívesen szembesült (a pénzéért) az élet kellemetlen jelenségeivel, csúnyaságaival.

A zsánerképek műfaján belül az 1880-as évek közepétől szerte Európában kifejezetten divatba jöttek a cigányok életét ábrázoló zsáner-festmények, amelyek jó áron keltek el a műtárgy-piacon. A magyar festők között jelentős számú cigány zsánert festett id. Vastagh György, Böhm Pál, Valentiny János, Bihari Sándor (bővebben http://beszelo.c3.hu/02/0708/11szollosy.htm). Ez a siker arra buzdította a kor illusztrált újságjainak szerkesztőit, hogy a sikeres képek reprodukcióival tegyék kelendőbbé lapjukat. Ezen képek befogadója azonban fokozatosan egyre távolabb került a cigányoktól, rohamosan növekvő nagyvárosok lakójaként egyre ritkábban került velük érintkezésbe, és ezzel párhuzamosan az az igénye is csökkent, hogy a cigányokról hiteles szóbeli és képi információkkal lássák el. Ehelyett egy másik, mesterségesen előállított világot igényelt, amelynek szép harmóniáját fokról fokra letisztuló szóbeli és képi közhelyek formálják. Böhm képe ennek a folyamatnak még az elején van, viszonylag sok a hiteles részlet, és kevés a később állandósult sztereotip elem.
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr21188658

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bugsy 2009.06.17. 19:55:24

Az első reflexióm a dicséret hangján szól, nagyon korrektek és lényeglátóak az írásaid, természetesen az összeset alaposan végigolvastam.

Kitűnő elemzéseid nagyon alkalmasak a többség számára, hogy jobban megismerje a cigány kisebbség történelmét és emberi értékeit.

A szkepszisem azonban hamar úrrá lett rajtam, amikor újra azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon eme tudás birtokában mennyivel módosult a fejemben az a kilátástalanság, amivel a roma-magyar konfliktus rendezését illettem, ugyanis egy szemernyit sem kerültem közelebb a megoldáshoz.

Úgy látom, hogy most éppen rossz időben, előnytelen gazdasági és társadalmi környezetben akar ez az ellentét rendeződni.
A világon mindenütt felerősödik a nacionalizmus, az ellenségkép-keresés a gazdasági recesszióban, különösen olyan országokban, ahol a pénzügyi krízis előtt sem volt általános jólét - épp úgy, mint hazánkban.
Ilyenkor a többség úgy szelepelteti a saját nyomorát, hogy keres egy közös ellenséget, akinek a szapulása némileg elvonja a figyelmet az egyéb bajokról.
Ez a folyamat zajlik ma Magyarországon.

A felerősödött konfliktusban párbeszédbe elegyedni iszonyúan nehéz, mindkét fél ragaszkodik a saját álláspontjához, amit ha veszélyben lát, foggal-körömmel megvéd.
Éhes gyomorral, nagyobb nyomorral senkinek nincs affinitása a kompromisszumkeresésre, ezek a konfliktusok rendre felerősödnek megoldás helyett.

Mi hát a megoldás?
Nem tudom.

Azt tudom, pontosabban azt vélem tudni, hogy a cigány-magyar konfliktus össznépi rendezésével meg kell(ene) várnunk a gazdasági konjunktúrát, amelyben a többség jóval hajlandóbb lesz a megegyezésbe időt és pénzt fektetni.
Mert ehhez mindkettőből sok kell majd...