Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Friss topikok

  • Dread Naughty: Csak jelzem, hogy a cigányság nem egységes forrásból származik(ahogy pl. a zsidók sem). Vannak az ... (2018.11.18. 18:13) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő
  • Szúrófény: Munkanélküli fia verse (Ady Endre Proletár fiú verse, ma) Az én apám reggeltől estig, Reménytelen... (2015.01.24. 07:55) A pártok cigány-programja 3. – Jobbik
  • Szúrófény: Ég a hazugságtól, Ég a hazugságtól, a kopár szik, Álmodozó marha, hiába igyekszik, Nem jut előre,... (2015.01.24. 07:52) A düh piramisa

Keserű lecke

Bencsik Gábor 2009.06.29. 12:45

Meglett a kiskunlacházi gyilkos. És nem cigány. Kiderült, hogy azok, akik a város polgármesterével az élükön tüntetéseken vádolták meg a cigányokat a gyilkossággal, és felindult hangon követelték a cigánybűnözés felszámolását, tömeghisztéria részesei voltak. Rosszabb időkben ilyen helyzetekből nőnek ki a lincselések, vernek agyon vagy akasztanak föl valami szerencsétlen arra járót abban a meggyőződésben, hogy éppen igazságot szolgáltatnak.
 
Lehet, hogy időben jött ez a keserű lecke. Húsz évnyi hazug, agresszív elfojtás után mindenki számára váratlanul felszakadt a gát, és a cigányokkal kapcsolatos indulatok zavaros árként rohannak szét az országban. Ennek az árnak a hátán politikai hullámlovasok szörfölnek éppen a hatalomba, mit sem törődve azzal, hogy micsoda pusztítást végez a kavargó víz alattuk. A tömeghisztéria által elsodort emberek most jól teszik, ha újra, higgadtan végiggondolják a dolgot. Nem azért, mert egy másik hullám lovasa, Kolompár Orbán erre felszólított – ő igazán nem az az ember, akinek bármilyen erkölcsi kérdésben szava lehet –, hanem mert a leckékből tanulni kell.

Ami nem könnyű. Emlékezzünk a Moszkva téri cigány Józsika esetére. Valaki hasba szúrta őt a 21-es buszon, amire már másnap liberális tömeghisztéria tört ki, tüntetésen követelték a cigányellenesség felszámolását, a randalírozó szélsőjobb megfékezését. Aztán kiderült, hogy Józsikát (aki amúgy a kriminalitás határán élő, agresszív személyiség) egy cigány szúrta hasba. A tüntetés egyik szónoka elnézést kért, visszavonulót fújt. De a többiek azóta sem ismerik be, hogy alaptalan hisztériakeltés volt, amit tettek. Ellenkezőleg. Újra és újra elmondják, megírják, hogy alapvetően igazuk volt, fel kell számolni a cigányellenességet, meg kell fékezni a szélsőjobb randalírozását, és különben is, ott a buszon senki sem segített Józsikának, nyilván azért, mert cigány – ez is bizonyítja, hogy milyen cigányellenesek az emberek. Kiskunlacházával kapcso-latban most meg azt hallani, hogy lehet hogy ez a gyilkos éppen nem volt cigány, de attól még a helyzet ugyanaz, a tüntetés jogos volt, fel kell számolni a cigánybűnözést.

Hát ez így nem megy. Az érzéseknek éppúgy gátat kell vetni, mint a folyóknak. Akármennyi sérelem éri is az embert, soha nem juthat el oda, hogy az indulatai alapján alkosson ítéletet. Kiskunlacháza népe a szörnyű gyilkosság másnapján már biztos volt benne, hogy a cigányok a tettesek. A kívülálló azt gondolta, biztosan tudnak valamit, csak még nem tudják bizonyítani. Az ott lakók is azt gondolhatták, hogy a másik tud valamit, biztosan okkal van ott a tüntetésen. És most kiderült, hogy senki nem tudott semmit, mert a cigányokat illetően nem is volt mit tudni. Ilyen, az érzelmek felkorbácsolta, minden tényt nélkülöző bizonyosságra többet nem szabad jutni. A liberális elfojtás helyét nem foglalhatja el a lincselő igazságtétel.

Ami nem jelenti azt, hogy el kellene hallgatni a jövőnket fenyegető bajokat. A magyarországi cigányság fenyegetően súlyos társadalmi feszültségek okozója és elszenvedője. Körükben hátborzongatóan magas a bűnözők aránya sok az aszociális, agresszív ember, kiugróan magas azok aránya, akiket segélyek révén a közösségnek kell eltartania, ugyanakkor nagyon sokan beszorultak a munkanélküliség, a szegénység csapdájába, és magukban képtelenek kikecmeregni onnan.

Rengeteg a tennivaló, és minden előrelépésnek az őszinte beszéddel kell kezdődnie, ki kell mondani, hogy a magyarországi cigányság felelősséget visel azért a helyzetért, amiben él. Ki kell mondani, hogy vannak bűnelkövetés módok, amelyek a cigányságra jellemzőek, hogy a körükben kiugróan magas a visszaesők, tehát a bűnöző életmódra berendezkedők aránya, hogy a cigányok közt gyakori környezetük csoportos terrorizálása, hogy sokan hajlamosak a verbális agresszióra, magyarán üvöltve követelőznek és fenyegetőznek, ha kell, ha nem. Ki kell mondani, hogy agresszív magatartásával sok cigány felnőtt és gyerek saját magát szegregálja, mert a jóérzésű emberek elmenekülnek a közelükből.

Ki kell mondani, hogy a cigány értelmiség különösen nagy felelősséget visel a kialakult helyzetért. Hogy sokan a kisebbségi önkormányzati rendszert csak megélhetési forrásnak tekintik, hogy a cigányok felzárkóztatására szánt pénzek eltűnnek a kezükön, hogy egyre csak követelőznek, de szolgálatot nem vállalnak, hogy a cigánysoron csak akkor mutatkoznak, ha ott a híradó kamerája.

Az úgynevezett liberális jogvédőkről a közelmúltban már ítéletet mondott az ország. Hónapok kérdése, és távoznak az ország közéletéből, legalábbis a jelenlegi pártformációban. Az agresszív elfojtás politikája, amelyet eddig teljes állami segédlettel, széles médiatámogatással vittek, megbukott.

De annak helyét nem vehetik át az indulatok. Többé nem lehet az a vád alapja, hogy nyilván ők voltak, ki más lett volna. Ha a liberálisok nem tanulnak a maguk leckéjéből, az az ő bajuk, a polgárok ítéletet mondanak róluk. De nekünk, akiknek az ország jövője a fontos, nem szabad ugyanezt a hibát elkövetnünk. Most ideje tanulnunk a keserű leckéből, és nekifognunk a szívós, kitartó, megfontolt munkának.


Mostani képünk afféle vasárnapi festő, jó kezű dilettáns munkája, a cigányábrázolás képi közhellyé, idegen kifejezéssel vizuális toposszá válásának jellegzetes példája. Amint már eddig is igyekeztünk bizonyítani, a cigányokról régóta készülnek képek. Ezen ábrázolásokon fokról fokra teret nyertek azok a képi közhelyek, amelyeket a közönség is ismert, és amelyeket el is várt.



Az úgynevezett magas művészetből a cigányság a 20. század második évtizedére eltűnt, a dilettánsok azonban annál szívesebben éltek vele, végtelen sorozatban gyártva  szép cigánylányokat, kalapos, nagybajúszú férfiakat, tenyérjós öregasszonyokat és hasonlókat. Főleg a fekete hajú, gyöngyfogú cigánylányok voltak népszerűek, több kevesebb erotikával fűszerezve.

Címkék: előítélet gyilkosság cigánybűnözés

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr151215400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

medve42 2009.07.04. 22:41:33

A kép két dolgot kombinál. Az egyik a hegedűs cigánylány, a Rákóczi-korszak többé kevésbé legendás Cinka Pannája, akiből valamikor a XX. század közepén daljátékhősnő lett. A másik: Gina Lollobrigida, a szép cigánylány a legromantikusabb romantikus regény, A párizsi Notre-Dame filmváltozatában, szintén úgy 1954 körül. A XIX. században a romantika a szabadság jelképévé emelte a "vándorcigányt", Liszt Ferenc pedig szórakoztató jellegű zenéjüket kinevezte magyar népzenének.

iii · http://nemzetimarhulat.blog.hu 2009.07.07. 10:29:39

Egy: az Szdsz nem egyenlő a liberális jogvédőkkel. Az Szdsz-szel pont az volt az egyik baj, hogy sokszor szembement az alapértékeivel.

Kettő: miből gondolod, hogy a liberális jogvédőknek nem fontos az ország jövője? Hogy jöttök ti - mer ugye én nem vagyok ti - AKIKNEK az ország jövője fontos, ellentétben minkkel, akik az ország rombadöntéséért küzdenek.

három: mi is az az agresszív elfojtás? Széles médiasegédlet? Kacagnom kell. Akár a napi sajtót, a tv-t vagy a webet veszem, tág tere van a (szoft) rasszizmusnak.

A cikk első felével tökéletesen egyetértek, kiegyensúlyozott, tiszteletreméltó szöveg. De mit lehet kezdeni ezzel a sok kimondással? Jó, kimondtuk, és akkor mi van? Vagy ez azt jelenti, hogy ezt a kimondást állandóan sulykolni kell, állandó bűntudatot ébreszteni azokban, akik nem tehetnek róla?

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2009.07.07. 11:40:32

"Úgynevezett liberális jogvédők" - így teljes a kifejezés. Ez alatt azokat értem, akiknek minden konfliktusról csak egy jut eszükbe: fasiszták, rasszisták, nácik. Az SZDSZ kudarcának egyik oka, hogy nagyon gyakran átvette ezt a logikát, ahelyett, hogy a polgári jogok következetes védője lett volna (lásd Gergényi kitüntetése). Szerintem, akik mindenütt fasisztákat látnak, azoknak nem az ország jövője a fontos, hanem az, hogy a politikai ellenfelüket barna anyaggal bemaszatolják, és ezzel ellehetetlenítsék. Az agresszív elfojtás pedig az, hogy ha valaki eddig megsértette az "úgynevezett politikailag korrekt" beszéd normáit, azt szellemi autodaféra küldték, igen, a média hathatós segítségével. A miskolci rendőrkapitány esete volt az első jele annak, hogy ennek a mechanizmusnak az éle kicsorbult. Amúgy az elfojtás pont az ellenkező hatást váltotta ki (az elfojtások már csak ilyenek), jól megerősödött a Jobbik, magyarán a cigányellenesség. És nem gondolom, hogy ez az ország érdekében állna.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.04.06. 15:15:32

Sorban olvasom a posztokat, ez az első, amivel nem tudok mit kezdeni. Ha valamit meg lehetett tanulni az elmúlt néhány évben Magyarországon, az az, hogy ahogy nincsenek "a cigányok", "a magyarok", "a franciák" stb., ugyanúgy nincsenek "a jogvédők", "a konzervatívok", "a radikálisok", "a liberálisok" sem. És főleg nincs "mi" és "ti". A társadalom ennél bonyolultabb, és az elolvasott tizenakárhány poszt után meglepődtem, hogy ez nem "alapigazság" ezen a blogon.

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2010.04.07. 14:11:35

@mistinguett: Nem tartom etikusnak, ha valaki utólag javítgatja a régi írásait, az ember viselje a felelősséget a régi megszólalásaiért is. Ugyanakkor látom, hogy ez félreértésre adhat okot, azt lehetne hinni, hogy még mindig ezt gondolom. Ezért a bejegyzés egy rossz mondatát (ami a "mi"-re és az "ők"-re utal) kihúztam.
Ezzel együtt azt gondolom, hogy erényeink és hibáink között vannak olyanok, amelyek származásunkból, etnikai vagy egyéb hovatartozásunkból fakadnak. Ebből a szempontból tehát mégiscsak vannak "a cigányok", "a magyarok", "a franciák", és alapvetően téves az az álláspont, hogy mindenkit csakis önmagában kell nézni. Jól nézne ki a természettudomány, ha megtiltaná magának, hogy két hovatartozás között összefüggést keressen, korrelációt állapítson meg. Más kérdés, hogy az okok és okozatok feltárása sokszor nagyon nehéz, és az egyszerű egyenlőségjel leggyakrabban téves.

mistinguett · http://mistinguett.blog.hu 2010.04.07. 15:02:16

@Bencsik Gábor: Korrekt. Már nem az, hogy megváltozott a véleményed azóta, mert ha nem változott volna meg, azzal se lenne baj, hanem a hozzáállás.
Az "a magyarok"-témakört illetően nekem az a véleményem, hogy egy nép és főleg-főleg egy nemzet identitása a nép és a nemzet tagjainak a fejében jön létre, nem valamiféle "külső tény"-ként. Ez viszont azt jelenti, hogy interpretáció kérdése, hogy ki hogyan tartja magát minek. Én magyarnak tartom magam, de meglepne, ha a magyarságomat úgy élném meg, mint minden más magyar. Sőt az is meglepne, ha lenne akár csak két magyar, akik pont ugyanúgy élik meg ezt. Ezért írtam, hogy nincsenek "a magyarok": mindenkinek van valami képe arról, hogy kik és milyenek a magyarok, de a különböző elképzelések nagyon sokfélék lehetnek. Persze - pragmatikus okokból - ettől függetlenül simán beszélünk magyarokról, franciákról, cigányokról, és igazunk is van. Viszont a tapasztalat azt mutatja, hogy mikor pl. "a cigányokról" mondunk véleményt, hogy "ők" milyenek "általában", sokszor valójában "a vidéki külvárosban alkoholista szülőktől született oláh cigány származású emberekről" van szó. Márpedig ha ebben van elemzésre valóban érdemes korreláció, az az, hogy miért korrelál a "vidéki külvárosban alkoholista szülőktől született" olyan sokszor a "cigány"-nyal, és nem az, hogy ez a halmaz miért agresszívabb, mint az átlag (mely számomra elég egyértelmű). De meglepne, ha nem értenénk nagyjából egyet ebben, valószínűleg csak más-más fogalmakra vagyunk érzékenyek.