Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Friss topikok

  • bispora: @Fikulo: Hát ja, rasszista a világ... Amúgy az európai cigányok átlagintellektusa kemény 74 IQ, az... (2017.11.17. 11:10) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő
  • Szúrófény: Munkanélküli fia verse (Ady Endre Proletár fiú verse, ma) Az én apám reggeltől estig, Reménytelen... (2015.01.24. 07:55) A pártok cigány-programja 3. – Jobbik
  • Szúrófény: Ég a hazugságtól, Ég a hazugságtól, a kopár szik, Álmodozó marha, hiába igyekszik, Nem jut előre,... (2015.01.24. 07:52) A düh piramisa

Szavazzunk

Bencsik Gábor 2010.06.14. 12:03

A blog bejegyzéseihez mellékelt képek nagy része 1918 előtt készült képeslap. Körülbelül három éve gyűjtöm őket, és már a magyarországiakból is jóval száz fölött járok, még igencsak messze a teljességtől. Egy gyűjtőtársnak több mint háromszáz ilyen lapja van, és ő sem tudja, mennyi lehet még. Mint tudjuk, az első képes levelezőlapok az 1880-as években készültek, tömegesen 1900-tól forogtak. Hogy hányféle képeslap készült, ember meg nem mondja, mert a nagy kiadók mellett közepesek és egészen kicsik, falusi fényképészek és egyemberes vidéki nyomdák is beszálltak az üzletbe. Ha csak Magyarországot és az 1918-as időhatárt nézzük, akkor is százezres nagyságrendről van szó – nem ennyi darab, hanem ennyi féle készült, összesen sokmillió példányban. Kevesebb a rajz, több a fotó – az emberek vonzódtak az új médiumhoz, amely ekkoriban törte át az egyedi reprodukció korlátait, és jelent meg különféle sokszorosítási technikákkal. A legtöbb lap városrészletet, épületet ábrázol, de van mindenféle más is: gőzmozdony, kávéház, sóbánya, festői tájak, ipartelep, falusi lakodalom és ezer egyéb. Közte cigányok is.
   
Tessék belegondolni: a dualizmus korában az emberek egyebek mellett cigányokat ábrázoló képeslapokat vásároltak, és azokat el is küldték a barátaiknak, rokonaiknak. Ezek kevés kivételtől eltekintve nem gúnylapok, nem a címzett ugratását célozzák, hanem egyszerű képi közlések, afféle vizuális kijelentő mondatok. Azt hiszem, világos a következtetés: a kor emberei a cigányokat az élet természetes részének tekintették. Ma ezt úgy mondanánk, hogy elfogadók voltak a cigányok irányában. Tovább vizsgálható, hogy milyen is volt az a társadalmi helyzet, amit elfogadtak, a jelenség mégis szembeötlő.
   
Vajon ma vennének-e, küldenének-e cigányokat ábrázoló képeslapokat? (Ezúttal tekintsünk el attól, hogy a műfaj éppen megszűnőben van, kiszorítja az mms és az email). Szavazzunk. Nem azt a kérdést teszem fel, hogy a nagyra becsült olvasó tenne-e ilyet, hiszen aki ezen a blogon jár, cigány-ügyben aligha tekinthető átlagosnak. Inkább azt kérdezem, hogy Ön szerint, szerinted mások mit szólnának a dologhoz. Tehát:
   

Természetesen képeslap jön most is. Orsovában adták ki, 1915-ben járt postán, de szinte bizonyos, hogy a felvétel valamelyik dél-erdélyi (nagyszebeni) szász, vagy a szász kultúrkörhöz kapcsolódó fotográfus műtermében készült. Az erdélyi százságnak a cigányok iránti nyitott érdeklődése rendkívül figyelemre méltó, és másképp nem magyarázható, csak ha feltesszük, hogy a szászok és a cigányok alapvetően konfliktus nélkül éltek egymás mellett. Ennek pedig gazdasági alapjának kellett lennie (még a végén marxista leszek). A korabeli szász sajtót, levéltári anyagot ma szinte senki sem kutatja, pedig fontos információk lehetnek ott arról, hogy a cigányok és az Erdélyben a legmagasabb színvonalú termelési kultúrában élő szászok között volt-e gazdasági együttműködés.

Ez azért érdekes, mert a cigányság 20. századi talajvesztésének fő okozója a társadalmi munkamegosztásból való kihullás, a termelési folyamatba való illeszkedés képességének elveszítése. Vajon a szász vidékeken a cigányok a huszadik század elején még meg tudták tartani ezt az illeszkedést? Ha igen, hogyan lehet, hogy éppen a legfejlettebb területeken történt ez? Vajon a szász gazdaság egyszerre volt fejlett és az archaizmusig menően konzervatív? Mindenesetre nem véletlen, hogy ott működött a kor világviszonylatban is egyik legjelentősebb cigányság-kutatója, Wlislocki Henrik. A képen a két vidám legény széles román övet, tüszőt visel – ha máshonnan nem tudnánk, ez is jelzi, hogy oláhcigányok. Ruhájuk kissé rongyos, de amúgy rendezett. A kép beállítása arra utal, hogy a fényképész csupán bemutatni akart, mindenféle indulati töltés nélkül.

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr772080550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.09.15. 18:42:10

nem vagyok nagy képeslap szakértő, de valamilyen szinten gyűjtöm őket és emiatt sokat szoktam böngészni. háború előtti képeslapokat is.

akkoriban nagy divat volt az egzotikus embereket, életképeket ábrázoló képeslap. legyen szó félmeztelen marokkói gyereklányról, vagy ruszin pásztorról. rengeteg kép született bennszülöttekről, akik ráadásul meztelenül pózoltak a fotográfus kamerája előtt. azt hiszem, a cigányos képeslapok ezekhez az egzotikus ábrázolásokhoz sorolhatók. egyetértek a poszttal, tényleg van ebben elfogadás is, még ha ugyanebben a korban divat volt az etnocentrizmus is. de hát ott van a falu jegyzője is a cigány főszereplővel, aki pozitív hős a regényben.

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2010.09.20. 12:03:33

@mirko vosátka: Köszönöm a felvetést. Az egzotikum valóban fontos szempont, az előző századfordulón ez nagyon foglalkoztatta az embereket, az európai kultúrában jelentős szerepet játszott. Tényleg elemezni kell, hogy ebben a cigányok milyen szerepet kaptak.
ps: Egyre jobban élvezem a web2 interaktivitását. Sokkal hatékonyabban lehet így dolgokról gondolkodni.

mirko vosátka · http://vosatka.blog.hu 2010.09.23. 20:06:45

@Bencsik Gábor: Köszönöm, hogy reagáltál, örülök, hogy sikerült egy szempontot felvetnem.

Nem tudom, hogy mi lehetett az emberek agyában akkoriban, én tulajdonképpen formai szempontból sorolom az egzotikumhoz ezeket a lapokat. Végül is a paraszt-téma/egzotikum a festészetben is már pár száz éve megvolt előtte. És te is írod, hogy mennyire vonzódtak az akkori emberek az új médiumhoz, talán az előző médiumok témáit is így vették át.

Amúgy engem meg az a kérdés foglalkoztat, hogy hogyan használták akkoriban ezeket a töméntelen mennyiségű folklór, "ethnic" stb képeslapokat? Mármint azon kívül, hogy feladták egymásnak levélként :) Szóval, az a polgár, aki megvett egy román parasztról, vagy egy félmeztelen néger bennszülött lányról szóló lapot, az mit látott benne, hogyan értelmezte?

Most nézegettem pont egy online képeslap aukciót, ilyen címeket láttam, bár gondolom ezeket típusokat te is ismered:

Ethnic nude, Bankutu mother and son

Turkish folklore, lady in chador

Sinhalese women in Sri Lanka

Ceylon Singaleze girl in rikshaw

Ceylon Veddahs hunting

Water vendor in Cairo

Tamil woman

és így tovább. ezek mind háború előttiek, gondolom, van 10-es évek, 20-as, satöbbi.

Üdv:

Mirko

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2010.09.26. 14:12:31

@mirko vosátka: Egyszer régen, 1990-ben írtam erről egy dolgozatot A Könyv című folyóiratba (bizony, régen ilyen is volt). Azt gondolom, hogy az egzotikum a 19. század utolsó harmada európai emberének jelentős élménye volt. A világ ekkoriban minden értelemben kitágult és kitárult, hatalmas lendületet vettek, és lényegében be is fejeződtek a földrajzi felfedezések, fellendült a vonatközlekedés, elterjedt a fényképezés, ugrásszerűen megnőtt az illusztrált könyvek és újságok száma - szóval hirtelen nagyon sok új szóbeli és képi információ áramlott az európai polgári otthonokba. Ezek az információk azonban kissé hamisak voltak, megszépítették a valóságot. Ez az egzotikum: nyolcvan százalék valóság, húsz százalék legenda. És ettől olyan vonzó.
Jogos a felvetés, a cigányokkal kapcsolatban is létezett ez a szemlélet, ők is képviseltek egyfajta egzotikumot, és ezt figyelembe kell venni.