Most csak egy kép, semmi politika. De a kép azért ütős. A felvételt az Associated Press adta ki 1938 augusztus 10-én, rajta láthatók a korabeli képszerkesztő jelzései. A varsói felvételen Janusz Kwiek cigánykirály látható (jobbról a második, kackiás bajusszal), mellette a szenátorai, amint – a képhez tartozó szöveg szerint – éppen Kwiek királyságának első évfordulóját ünneplik. Hát persze hogy humoros a szituáció, és a kép hátulján lévő felirat rá is játszik erre: „No sir, no fortune-telling here with these leading statesmen of the world-wandering Ggypsies in white ties and toppers” – vagyis Nem uram, itt nincs tenyérjóslás a világvándor cigányoknak ezekkel a frakkos, cilinderes államférfiaival.

A valóság azért ennél komolyabb. A lengyel cigánykirály intézménye a 17. század közepén alakult ki, mint az államhatalom által kinevezéssel adományozott cím. Az első cigánykirály, Matiasz Korolewicz cigány volt (a dokumentumok egy bizonyos Janczy – ejtsd Jancsi – nevű elődjéről is megemlékeznek), az utána következők viszont lengyel nemesek, éppúgy, mint az erdélyi országos cigányvajdák. A feladatuk a rendtartás volt, így hát sokkal több joggal nevezhettük volna őket a cigányok rendőrfőnökének. A poszt a 19. században végére elhalt, kiürült.

A lepergett évszázadok cigánykirályainak történetével most nem traktálnám az olvasót, akit érdekel, részletes leírást talál Jerzy Ficowskinak a The Gypsies in Poland című, egyébként is kitűnő könyvében. Ugorjunk a huszadik század első harmadára, amikorra a lengyel cigányság körében az 1860-as évektől román területekről (többnyire Magyarországon át) bevándorló kelderás törzs lett a domináns, közülük pedig a Kwiek család vált a legtekintélyesebbé. Ők az 1920-as évektől szorgalmazni kezdték a cigánykirályság intézményének újraélesztését. A lengyel állam többé-kevésbé elismerte a család vezető szerepét, hallgatólagosan elfogadta a cím felélesztését, cserében a cigányság körében a rendtartást várta el. 1930-ban az állami rendőrség asszisztenciája mellett egy csoport királlyá választotta Michal Kwieket, egy másik pedig – szintén állami jelenléttel hitelesítve – Bazyli Kwieket. Utóbbi hamar letűnt a történelem színpadáról, Michael király viszont annál aktívabb volt, egyebek mellett egy cigány állam tervével járta a nagyvilágot. (mielőtt kacagnánk: ebben az időben a zsidó államnak sem látszott több realitása). Feltűnt még egy bizonyos Matejasz Kwiek „báró” Bazyli király kíséretéből, aztán ő is visszasüllyedt az ismeretlenségbe.

A családon belüli harcokból végül Janusz Kwiek emelkedett ki, akit nagy pompa mellett 1937. július 4-én koronáztak cigány királlyá. A család belső küzdelmei tovább folytak, de igazából az egész nem volt egyéb kínosan mulatságos cirkusznál, amit a média nagyon szeretett, de eszében sem volt komolyan venni. A háború kitörésekor Janusz Kwiek eltűnt a nyilvánosság elöl, többet nem is lehetett hallani róla. 1946-ban Michal Kwiek deklarálta magát királlyá, a kommunisták uralomra jutása után a Cigány Világtanács nevű, soha nem létezett szervezet elnökének minősítette át magát. E rangját 1964-ben bekövetkezett haláláig, 87 éves koráig viselte. Három hónappal a halála után dokumentumok kerültek elő arról, hogy a háború alatt kollaborált a nácikkal, sőt valószínűleg ügynök volt. Ez a hír megadta a végső döfést a cigány királyság intézményének. De azért nem lennék meglepve, ha valaki ma is viselné a koronát.