Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Friss topikok

  • Dread Naughty: Csak jelzem, hogy a cigányság nem egységes forrásból származik(ahogy pl. a zsidók sem). Vannak az ... (2018.11.18. 18:13) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő
  • Szúrófény: Munkanélküli fia verse (Ady Endre Proletár fiú verse, ma) Az én apám reggeltől estig, Reménytelen... (2015.01.24. 07:55) A pártok cigány-programja 3. – Jobbik
  • Szúrófény: Ég a hazugságtól, Ég a hazugságtól, a kopár szik, Álmodozó marha, hiába igyekszik, Nem jut előre,... (2015.01.24. 07:52) A düh piramisa

Mi a baj a cigányokkal?

Bencsik Gábor 2011.05.04. 14:15

Az alábbiakban a szokásosnál lényegesen hosszabb írás következik – előre is elnézést kérek érte. De azt hiszem, az ügy kivételesen megér ennyit. Az írás többé-kevésbé az elmúlt két év bejegyzéseinek és kommentjeinek összegzése. Minden kommentelőnek köszönöm a szellemi segítséget.

 

         Ha túl közel megy az ember, tényleg nem látni a fától az erdőt. A napi történések gyakran eltakarják a mögöttük húzódó mélyebb okokat, és becsapják a szemlélőt. Ezért felettébb hasznos, ha időről időre végiggondoljuk, mik is egy társadalmi jelenség igazi, hosszú távon ható mozgatórugói.

         Mi tehát a baj a cigányokkal?

         Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban értelmiségi körökben még mindig, sőt újra divatos marxistának lenni, de legalábbis Marx megkerülhetetlennek minősített tanításaira hivatkozni. Könnyű nekik, nem tapasztalták a maguk bőrén, milyen a megvalósult marxizmus. Egy dolgot azért mi, a marxista kísérletet elszenvedők is engedjünk meg ebből a tanításból: a történelmet a gazdaság (leegyszerűsítve a pénz) mozgatja. Cherchez l’argent, keresd a dolgok mögött a pénzt, és megtalálod a legfőbb okokat.

 

         Az illeszkedő képesség elvesztése

          A cigányokkal elsősorban azért van baj, mert nagyjából az előző századfordulón elveszítették azt a képességüket, hogy tömegesen részt vegyenek a közösségi termelésben. Jelöljük ki legalább Magyarországra nézve ezt az átmeneti időszakot: az 1870-es évektől az 1910-es évekig tartott, számolva azzal, hogy a válság jelei már a 18. század derekán felbukkantak, és a cigány életstratégia (gyógynövény-gyűjtők, edényfoltozók, lókereskedők, vályogvetők) korlátozottan az 1960-as évekig működött.

         Magyarországnak a modern ipari társadalomba való átmenetét megelőzően a cigányok rendelkeztek a közösségi termelésben való részvétel képességével, valódi piaci szükségleteket elégítettek ki, mint vándor kézművesek. Erre sajátos társadalom-szervezetük tette képessé őket – erről a szervezetről, a hagyományos cigány társadalom strukturális kereteiről majd később szeretnék írni. Az iparosodás, pontosabban az iparosodás kifejezéssel megnevezett komplex fejlemény-csoport (urbanizáció, közoktatás, az írni-olvasni tudás felértékelődése és elterjedése, a hierarchikus viszonyok kiterjedése, társadalmi mobilitás, a kereskedelmi logisztika gyors fejlődése, stb.) azonban érvénytelenítette a cigányságnak a közösségi termelésben betöltött pozícióit. A cigányság sajátos társadalomszerkezete viszont nem tette lehetővé a változásokhoz való alkalmazkodást. A nép gazdasági értelemben fölöslegessé vált. Amiből egyenesen következik, hogy elveszítette megélhetési forrásainak legnagyobb részét. Elvben mindenki számára nyitva állt a lehetőség, hogy egyénenként átlépjen a többségi társadalom struktúrájába, ez azonban – éppen a cigány társadalom sajátos, radikálisan elkülönülő jellegéből fakadóan – sokkal nehezebbnek bizonyult, mint más népek esetében. A cigányság saját, immár relevanciáját vesztett társadalmi struktúrájának fogja lett. Innen egyenes út vezetett a nyomorhoz. A nyomor pedig törvényszerűen szüli a normaszegést és a kriminalitást.

         A cigányság talajvesztését először a világrengető történelmi események (az első világháború, forradalmak, Trianon) fedték el, azután pedig a tekintélyelvű állami berendezkedés. A két háború közötti magyar állam egy pillanatra sem habozott keményen megtorolni a normaszegést, anélkül azonban, hogy az azt kiváltó nyomort kezelni tudta volna. Aztán újabb világrengető események következtek, majd nyílt diktatúra. A cigány nyomor kezelésére először a konszolidálódó Kádár-rendszer tett kísérletet. Méghozzá radikális megoldással: a hagyományos cigány társadalmi struktúra megsemmisítésére való törekvéssel, ezzel párhuzamosan a cigányoknak a többségi társadalomba, annak segédmunkás rétegébe való átvezénylésével. A társadalmi struktúra azonban még a Politikai Bizottságnál is nagyobb erő. Ha a Kádár-rendszer (Oh! irgalom atyja, ne hagyj el) még kétszáz évig tart, ez a kísérlet valószínűleg eredményre vezet. De nem tartott, a hagyományos cigány társadalmi struktúra súlyos sérülésekkel bár, de túlélte a rendszert, és most itt van előttünk egy száz éves társadalmi anomália, amelyet frissen és virulensen megőrzött számunkra a balsors.

         Ez tehát az alap. A cigányokkal mindenekelőtt a saját szociokulturális problémáik miatt van baj.

 

         Bevándorlók

          A problémát súlyosbítja, hogy Magyarországra hatszáz év óta folyamatosan érkeznek újabb és újabb cigány bevándorlók, kilencvenkilenc százalékuk keletről, román területről. Utóbbinak két oka van. Az egyik, hogy ott voltak és vannak a legtöbben, a másik, hogy a közben fekvő Erdély többnyelvű lévén a cigányoknak egyedülálló lehetőséget kínált a második nyelv románról magyarra váltására.

         A bevándorlók mindig új konfliktusokat hoznak magukkal. Hosszú idő alatt az egymás mellett élő népek kialakítanak valamilyen modus vivendit, együttélési gyakorlatot. Ez azonban többnyire kényes egyensúlyt takar, a különböző etnikumok érintkezési felületein rendszerint egymást érik a kisebb-nagyobb konfliktusok, és a feleknek sok erőfeszítésükbe kerül, hogy ne engedjék azokat szétterjedni. Az új bevándorlók természetesen sem ezeket a finom összehangolásokat, konfliktuskezelő technikákat nem ismerik, sem a másik fél szokásait, érzékeny pontjait – ahogy  a másik fél sem az övékét. Minden bevándorlás konfliktusforrás (gondoljunk csak a kunok betelepítésére a tatárjárás előtt), a permanens bevándorlás pedig permanens konfliktusforrás.

         Már a 18. századból vannak adataink arról, hogy az országlakosok az újonnan jött cigányokra panaszkodnak, miközben hangsúlyozzák, hogy a régóta ott élőkkel semmi bajuk sincs. Ez a feszültségforrás évszázadok óta folyamatosan jelen van a Kárpát-medencében. A romániai cigány-rabszolgaságnak az 1850-es években bekövetkezett eltörlése után a bevándorlás ugrásszerűen megnőtt, éppen akkor, amikor a régóta honos cigányok elveszítették megélhetési forrásaik nagy részét. Ez a kettős hatás hosszú időtartamú (a francia Annales történész iskola felfogása szerinti, longue durée) szembenállást generált, amely ma is jelen van. A legutóbbi parlamenti választások szavazókörökre lebontott térképén a Jobbiknak az országos átlagot felülmúló eredménye világosan kirajzolja a cigányokkal kapcsolatos feszültségekkel terhelt területeket. De ezek nem a cigány lakosság egészének lokális arányával mutatnak összefüggést, hanem csak a történelmi szempontból rövid ideje bevándorló oláhcigány lakosságéval. A kárpáti cigányok és a beások lokális aránya erről a térképről egyáltalán nem olvasható le.

         Az évszázadokon át tartó bevándorlás tehát a második réteg.

 

         Rendszerváltás

          A Kádár-rendszer a maga rejtetten diktatórikus eszközeivel megpróbálta átterelni a cigányságot a többségi társadalom normái közé. Mivel alapvetően iskolázatlan, a modern gyáripar termelési kultúrájával nem rendelkező népről volt szó, amely mezőgazdasági munkára sem nagyon volt fogható, az államhatalom az építőipari segédmunkában találta meg azt a területet, ahol a cigány férfiakat tömegesen alkalmazni lehetett. A munkalehetőség megteremtéséhez a hagyományos cigány életmód adminisztratív ellehetetlenítése párosult: felszámolták az erdei cigánytelepeket és megkezdték a faluszéli telepek felszámolását, a vándorlás megakadályozása céljából a cigányokat a lovaik eladására kötelezték, a munkakerülést büntették. Ugyanakkor csírájában elfojtottak mindenféle cigány önszerveződést, helyette létrehoztak egy súlytalan kirakat-szervezetet. A normasértéseket pedig keményen büntették.

         Ezek az intézkedések együtt egyensúlyi helyzetet hoztak létre, a cigányok körüli feszültség jelentősen visszaszorult, a cigány családoknak szinte mindegyikében volt legalább egy állandó munkaviszonyban álló kereső. A Kádár-rendszer épülete azonban fövenyre épült: a termelékenység rövid felfutás után visszaesett, az ennek pótlására felvett hitelek által generált termelési érték nem érte el a hitel összegét, a tőkehasznosulási mutató egyre romlott. Nem az eladósodás volt tehát a probléma lényege, hanem az, hogy a gazdaságba fektetett minden újabb forint tovább növelte a hiányt. Mindez az ország végzetes eladósodásához, a termelési rendszer összeomlásához vezetett.

         Az összeomlás pedig maga alá temette a cigányok körüli, amúgy is sérülékeny egyensúlyt. Magyarország lakosai néhány év alatt elveszítettek másfél-két millió munkahelyet (a fekete- és szürkegazdaság felfutása miatt pontos számokat nem lehet mondani), és ebből a veszteségből a legnagyobb rész a cigányoknak jutott. A Kádár-rendszer sikeresen megsemmisítette a hagyományos cigány életstratégiáknak még a nyomait is, itt maradt hát egy nép már jó ideje irreleváns, ráadásul súlyosan sérült tradíciókkal, munka, a munkára alapozott megélhetés reménye nélkül.

         Az egyéni menekülés útja, a többségi társadalomba való integrálódás persze – elvben – minden cigány előtt nyitva állt. Egy társadalmi struktúrából egy egészen másikba átlépni azonban nagyon nehéz feladat, rövid távon már-már a lehetetlenhez közelít. Különösen szerencsés körülmények között, áldozatos tanárok segítségével ezer gyerekből egynek sikerül. És ő is súlyos árat fizet érte – de ez már egy másik történet.

         Ez tehát a harmadik réteg: a cigányok a rendszerváltás legnagyobb vesztesei.

 

         A liberalizmus zsákutcája

         A magyar társadalom véleményformáló tagjai kezdetben szinte semmit sem érzékeltek abból, hogy mi történt 1990-et követően a cigánysággal. Egy-két év múlva már érzékelték ugyan, de teljesen félremagyarázták a jelenséget: a negatív hatásokat elsősorban a magyar társadalomban meglévő, a múltból hozott és újraéledő rossz beidegződésekkel magyarázták, és létrehozták a vétkes többség, szenvedő kisebbség ellentétpárt.

         A téves konstrukció megformálásában döntő szerepet játszott az általános politikai színtéren a rendszerváltással párhuzamosan kialakult polarizáció. A liberális értelmiség az első választásokon győztes jobboldalt a közvélemény szemében sikeresen pozicionálta a maradiság, úrhatnámság, szabadság-ellenesség, nacionalizmus bélyegeivel, és ebbe a képbe jól beilleszthető volt a cigány kisebbséggel szembeni nacionalista türelmetlenség is.

         Az 1994-es országgyűlési választások eredménye a liberális véleményvezetők számára visszaigazolta a politikájuk célszerűségét. Ennek következtében gyakorlatilag standardizálódott a cigányokkal kapcsolatos elvárt attitűd: eszerint a bajokért egyedül a többségi társadalom a felelős, a cigányság a konfliktusban a szenvedő fél, és a kibontakozás egyetlen útja a többségi társadalom rossz beállítottságának, előítéletességének megváltoztatása. A liberális párt cigány jogvédőket emelt be a hatalomba, a liberális értelmiség által dominált média pillanatnyi megingás nélkül a lényegében kanonizált álláspontot tükrözte és erősítette, az attól eltérő álláspontok képviselőit pedig megbélyegezte, pellengérre állította.

         Ennek két következménye lett. Az első, hogy a közönség elsajátította a kettős beszédet: bizalmas körben egyre keményebb véleményeket fogalmazott meg a cigánysággal szemben, nyilvánosan azonban vagy hallgatott, vagy a „hivatalos” véleményt ismételte. A liberális értelmiségnek az előítéletesség elleni küzdelme pontosan az ellenkezőjét érte el: a magyar lakosság az 1994-et követő másfél évtized során sokkal előítéletesebb lett, mint előtte volt, ez az előítéletesség azonban elfojtva lappangott, csak bizalmas, családi körben nyilvánulhatott meg.

         Minden elfojtás frusztrációt szül. A magyar lakosság többsége nem volt ugyan ennek tudatában, de egyre jobban frusztrálódott már attól a ténytől is, hogy őszinte véleményét a cigányokról nem mondhatja el, nézeteit a hivatalos nyilvánosság károsnak, sőt bűnösnek minősíti, őt magát átnevelendőnek tekinti. Mi sem természetesebb, mint hogy az első politikai erő, amely áttörte a tilalomnak és elfojtásnak ezt a falát, kirobbanó sikert aratott.

         A második következmény az volt, hogy a cigányság nem normakövető része a normasértésben felbátorodott. Jellegzetes példája volt ennek az önkényes lakásfoglalók ügye. Részben teljesen aszociális, a városi élet normáit semmibe vevő emberek az erkölcsi szabályokat és az írott jogot egyaránt megsértve feltörtek lakatlan városi lakásokat, és azokba beköltöztek. Rendszerint rövidesen kiderült, hogy ezek az emberek sem a házműködtetés, sem a közművek költségeiből nem vállalták a rájuk eső részt. Mikor a hatóság megpróbált fellépni velük szemben, liberális jogvédők hatalmas médiatámogatással szembeszegültek a hatóságnak, és kiálltak a normasértés mellett. Az erkölcsi szabályok és írott jog megsértésének polgárjoggá emelése természetesen nem maradt következmények nélkül. A hatóság végrehajtó emberei megtanulták, hogy ha nem akarnak a média pellengérjére kerülni, jobban teszik, ha szemet hunynak a cigányok jogsértései felett. A cigányok közül pedig egyre többen jutottak arra a következtetésre, hogy ami addig normasértésnek számított, azt a többség nem csupán tűrni, de egyenesen támogatni köteles.

         A cigányokkal kapcsolatos liberális közpolitika zsákutcája a negyedik réteg.

 

         A salemi boszorkányok

          Egy történelem-elméleti tanulmányban, a hírhedett salemi boszorkányüldözéssel kapcsolatban írja Fenyves Katalin: „Nem mintha az irracionalitás hiányozna napjaink élményvilágából, csak éppen máshogyan artikulálódik: a salemi süldő lányok élményei nem feleltethetők meg a „Vízöntő kora”, a New Age eklektikus és szinkretikus, posztmodern stb. irracionalitás-élményeinek. A gazdasági leszakadás, a fizikai és hatalmi térvesztés viszont nagyon is átélhető kortárs tapasztalatok, és azt sem kell túl hosszan magyarázni, hogyan csatornázódhat be az ezek kapcsán keletkezett frusztráció valamilyen kollektív elégtétel iránti igénybe – ennek megtapasztalására olykor elég csak kimenni az utcára.”

         A magyar lakosság az elmúlt húsz évet a válság erősebb és gyengébb hullámai sorozataként élte meg. A rendszerváltáshoz fűzött remények az emberek döntő része számára nem valósultak meg, a személyes sorsok többségében átmeneti, rövid szakasznak bizonyultak a fellendülések, amelyeket rendre még nagyobb visszaesés követett. Minden olyan társadalom, amely ilyen nem várt kudarc-sorozatot él át, valamilyen magyarázatot konstruál a jelenségre. A történészek ma már teljesen egyetértenek azzal, hogy az 1692-93 telén a massachusettsi Salem Village-ben és a közeli településeken lezajlott, tizenkilenc halálos áldozatot követelő boszorkányperek mély gazdasági feszültség lecsapódásai: Salem Village pozícióit vesztő, elszegényedő polgárai ütköztek meg a feltörekvőkkel, gazdagodókkal, a hatalmat átvevőkkel. A vádlók a vesztesek voltak – de nem azért vádoltak, hogy ezzel a „trükkel” kiszorítsák az ellenfeleiket, hanem mert a boszorkányságban véltek magyarázatot találni saját, számukra érthetetlen háttérbe szorulásukra. Ők hittek a boszorkányságban, és ez a hit érthetővé tette a számukra, hogy miért lettek ők a vesztesek.

         A magyar lakosság többsége húsz év óta vesztes – és magyarázatot keres arra, ez hogyan történhetett. Okának kell annak lenni, hogy minden erőfeszítésem ellenére vesztes vagyok. A legkézenfekvőbb a politikai ellenség aknamunkája – innen a magyar társadalom zavarba ejtően mély politikai megosztottsága. De adódnak, legalább rész-magyarázatként a cigányok is. A fizikai és hatalmi térvesztés milliók napi tapasztalata, és az ez által keltett frusztráció igen könnyen csatornázódik be a cigányokkal szembeni kollektív elégtétel iránti igénybe.

         Elkerülve a liberális zsákutcát, hangsúlyoznunk kell, hogy ez a magatartás nem valamilyen legyőzendő, átnevelendő rossz tulajdonságunkból, hanem a társadalom-lélektan egyik törvényszerűségéből fakad. Így működünk mi, az emberi társadalom, akár tetszik ez nekünk, akár nem. A cigányok tökéletesen alkalmasak a salemi boszorkányok szerepének betöltésére, még az eredeti megvádoltaknál is alkalmasabbak, hiszen tényleg bajok vannak velük. És aki – legalább virtuális – bitófára küldi őket, a kollektív elégtétel iránti igényt elégíti ki. Hogy ne rokonszenveznének sokan a vádlókkal.

         Az ötödik réteg tehát a társadalmi frusztráció keltette irracionális bűnös-keresés. Hozzá kell tennünk, hogy a felsorolt rétegek nem csupán egymásra épülnek, inkább bonyolult kölcsönhatásban állnak.

 

         Na jó, de mit lehet tenni?

          Nincs gyógyítás helyes diagnózis nélkül. Az első, nem csekély feladat tehát, hogy a magyar értelmiség, majd annak segítségével a magyar társadalom konszenzusra jusson abban a kérdésben, hogy mi a baj a cigányokkal. Tudomásul kell venni, hogy egy száz éves társadalmi torzulás egy-két év alatt nem korrigálható, még a diagnózis szintjén sem. Legelőször a helyes irányról kell tehát konszenzusra jutni. Ez azért belátható időn belül nem reménytelen.

         Közben a gyógyítást is el lehet kezdeni. A legfontosabb, hogy az állam egyértelmű, világos jelzéseket adjon arról, mit akar és mit nem akar. A normakövetést jutalmazni kell, a normasértést büntetni kell, gyorsan, egyértelműen, határozottan. Mintha valami ilyesmi el is kezdődött volna már.

13 komment · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr562877123

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: MÉG MINDIG CIGÁNYKERÉKBEN 2011.05.04. 15:02:36

A Liget folyóiratban 2010-ben interjúsorozat jelent meg a cigánykérdésről. „Alapozásként” közöltük Levendel László: A CIGÁNYSÁG GONDJA – mindannyiunk gondja című 1988-ban írt, fájdalmasan aktuális tanulmányát.Az alábbiakban ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ParadiseLost 2011.05.04. 18:01:39

Szerintem nagyon érdekes nézőpontból nézné a kérdést a következő két friss könyv (és kapcsolódó kitűnő honlap):
pooreconomics.com/
www.poverty-action.org/book/more-than-good-intentions
Természetesen ezek kevésbé erős nagy absztrakt fogalmakban, de konkrét pici tanulságok és lépések terén mindkettőt nagyon ajánlom minden magyarországi cigányszakértőnek!

Fradiforever 2011.05.05. 09:44:42

Kedves Bencsik Úr!
Életemben először éreztem ingert arra, hogy bármihez is hozzászóljak az interneten. 2 éve olvasom rendszeresen a bejegyzéseit, és egy ideje ennek szellemében próbálom diákjaimat is tanítani ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Pedig ez Borsodban finoman szólva sem könnyű. Sok sikert és kitartást kívánok munkájához, még akkor is, ha magam politikai nézeteimet tekintve nem feltétlenül állok a maga oldalán. A végsőkig való párbeszédben azonban hiszek. A felvilágosodás kapcsán két dolgot szoktam kiemelni diákjaim számára. (Ez természetesen nincs benne a tankönyvben.) 1. Voltaire egyszer azt mondta, hogy nem ért egyet egy véleménnyel, de az életét adná, hogy az illető ezt akkor is szabadon hírdethesse. 2. Condorcet - ellentétben Rousseau tanítványaival (Robespierre, Lenin, volt SZDSZ) - az intoleranciát is tolerálandónak tekintette. Egyszer talán elhívnám önt az iskolánkba, ha lesz rá ideje. Addig is maradok tisztelettel!

Kartal (rezervált) 2011.05.06. 07:39:24

Tervezem, hogy hosszabban is hozzászólok, talán a hétvégén, addig is a boszorkányüldözésről pár szót:

"Korábbi cikkékben a Barikád már megírta, hogy a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (SZJP) tagjai fatolvajt fogtak Hajdúhadházon, akit át is adtak a rendőrségnek, sőt a többi tolvaj, aki a helyszínről elmenekült a fellépés miatt, az összekészített, ellopandó fát sem tudta magával vinni. Rendőrségünk természetesen nem hagyhatta szó nélkül ezt a felháborító polgárőri cselekedet, emiatt feljelentették az SZJP tagjait a legutóbbi kormányrendelet alapján, azaz közterületen vagy nyilvános helyen olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet végeztek, amelyre a jogszabály nem jogosította fel őket. A polgárőrök ma kapták kézhez a hivatalos iratot. Biztos félelmet keltettek a tisztességes fatolvajokban. Ezt kormányunk és rendőrségünk nem tűri az új, kifordított világszemlélet értelmében. Ennek fényében rövidesen azon sem lepődünk majd meg, ha a kirabolt és agyonvert idős emberek családtagjait vonják majd felelősségre, mondván miért hagyták, hogy egyedül lakjon, ugyanis ezzel direkt felheccelték a cigányságot, akik nagy félelmükben nem tudtak mást tenni, mint bestiálisan a túlvilágra juttatni. Nem morbid akarok lenni, dühöm íratja velem ezeket a sorokat."
Barikád.

Na EZ boszorkányüldözés. "Egyenruhás bűnözés" - amikor először meghallottam, nem tudtam sírjak vagy nevessek. Valószínűleg ezért mondják, hogy sírva vigad a magyar. Kínjában mindkettőt teszi egyszerre.

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2011.05.06. 08:29:48

@Kartal (rezervált): Ezzel a Barikád-cikkel egy elég komoly baj van: polgárőrség két évtizede működik Magyarországon, és ez nagyon jó dolog, bár erősödne tovább. Polgárőr jelmezbe bujtatott párthadseregre azonban nincs szükség, feszültségszításra még kevésbé. A polgárőrség tipikusan olyan tevékenység, amelyet csak helyieknek szabad csinálni, olyanoknak, akik ismerik az ott élőket, a viszonyokat, a terepet, tudják, hogy ki az, aki tényleg a megfagyás ellen lop el két nyaláb ágat, és ki az, aki ezzel üzletel. A messziről jövő erről semmit sem tud. Csak egyet tud elérni: jó nagy cirkuszt kavar, aztán hazamegy, és a helyiek ott maradnak az elmérgesedett helyzetükkel. A Magyarország egészének okozott szörnyű kárról már nem is beszélek. Úgy hogy csak ne tessék rendőrösdit meg katonásdit játszani.

0.5 bit 2011.05.07. 21:41:33

@Bencsik Gábor: A polgárőrség tipikusan olyan tevékenység, amelyet csak helyieknek szabad csinálni, ...
Úgy hogy csak ne tessék rendőrösdit meg katonásdit játszani.

Ez szerintem alpvetően téves, mégpedig abból a logikai sorból, hogy a polgárőr jelmezes fellépés rossz vagyis az ellene hozott intézkedés csak jó lehet. Szerintem attól még nem jó valami, hogy valami rossznak gondolt dolog ellenében hozták. Erre legjobb példa maga a kiindulú állapot:

A "jelmezesek" a normaszegés ellen lépnek fel
A "jelmezesek" fellépése rossz, ezért jó az ellenük hozott törvény

Ha eggyel vissza lépünk, akkor azt látjuk, hogy a normaszegés rossz, vagyis a normaszegés elleni fellépés jó

Ha igaz lenne az az állítás, hogy a cél szentesíti az eszközt, akkor a "jelmezesek"-nek a tevékenysége szentesíti a célt (normaszegés elleni fellépés), viszont, ha a cél nem szentesítheti az eszközt (hiába jó a cél, nem helyes a "jelmezesek" fellépése), akkor ez a rájuk hozott törvényekre sem igaz.

Összegfogalva: attól, hogy "csak ne tessék rendőrösdit meg katonásdit játszani" mint célt nem lehet minden eszközzel elérni.

A bejegyzés utolsó mondtatát idézve: "A normakövetést jutalmazni kell, a normasértést büntetni kell, gyorsan, egyértelműen, határozottan. Mintha valami ilyesmi el is kezdődött volna már."

Ennek kapcsán létrejött egy fura új képződmény: "közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenység" mint normaszegés.

A normasértés elleni fellépés (igénye) maga is normasértéssé vált.

0.5 bit 2011.05.07. 22:17:47

@Bencsik Gábor: A polgárőrség tipikusan olyan tevékenység, amelyet csak helyieknek szabad csinálni, olyanoknak, akik ismerik az ott élőket, a viszonyokat, a terepet, tudják, hogy ki az, aki tényleg a megfagyás ellen lop el két nyaláb ágat, és ki az, aki ezzel üzletel.

Még egy logikai hiba: van olyan normaszegés amit normakövetéssé teszünk ("megfagyás ellen lop"). Ez viszont azt is jelenti, hogy azokat büntetjük akik normakövetőek, mert aki nem lop az megfagyhat. Ha viszont nem engedjük megfagyni azt aki, nem hajlandó lopni, akkor miért mentenénk fel azt, aki lop?

Ennek egy másik aspektusa: szabad-e lopni, ha valaki éhes? Mit eredményez, ha normává tesszük ezt a normaszegést úgy, hogy ezzel büntetjük a normakövetőket: Mi történik, ha az éhes lop olyantól aki a lopás következtében éhezni fog (pl.: konyhakert megdézsmálása).

Szintén egy újabb logikai hiba: "akik ismerik az ott élőket" mi történik, ha ez az ismeret nem pozitív (tudják ki szorul rá), hanem negatív: tudják a helyiek, hogy ki fog bosszút állni, ha fel mernek vele szemben lépni?

Ismét elő jön a kérdés, hogy elnézhetünk-e a normaszegés felett, ha a normaszegő annyira agresszív, hogy a normaszegésen től, hajladó megtorolni a normaszegés elleni fellépést is.

Ismét csak a bejegyzés végének igaszságtartalmára tudok utalni, kibúvók nélkül:

"A normakövetést jutalmazni kell, a normasértést büntetni kell, gyorsan, egyértelműen, határozottan."

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2011.05.09. 10:48:10

@0.5 bit: Ha az ember valamit szeretne félreérteni, akkor könnyen félre is érti. Természetesen nem a "közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenység" a normaszegés, hanem az, ha valaki ennek az ürügye alatt valójában másokat meg akar félemlíteni anélkül, hogy valóban hozzájárulna a rend TARTÓS fennmaradásához. Ismétlem: a rend FOLYAMATOS fenntartása költséges, szakértelmet és körültekintést igénylő munka. Egy hétig bakancsot csattogtatni a faluban, az körülbelül ugyanaz, mint jó nagyot balhézni a Fradi-Újpest meccs után - az agresszivitás kiélése, semmi több. Az akármilyen gárdák úgy csinálnak, mintha megfélemlítenék a cigányokat, a cigányok úgy csinálnak, mintha megfélemlenének - ez vajon mire jó? Megmondom: hogy a nyugati sajtóban megint nácinak lehessen festeni Magyarországot. Aztán az akármilyen gárda hazamegy, a nyugdíjas néni meg ott marad.

0.5 bit 2011.05.09. 23:44:46

@Bencsik Gábor: Természetesen nem a "közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenység" a normaszegés, hanem az, ha valaki ennek az ürügye alatt valójában másokat meg akar félemlíteni anélkül, hogy valóban hozzájárulna a rend TARTÓS fennmaradásához.

Ez szép és jó, csak egy baj van vele, hogy nem ez került a törvénybe mint normaszegés (ma már benne van a Btk-ban):

"217. § (1) Aki
a) olyan, a közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenységet szervez, amelyre jogszabály nem jogosítja fel, vagy"

ennek a normaszegésnek nem kell sem félelmet kelteni, sem ürügynek lenni, stb.

A törvény szerintem elég világosan fogalmaz: közbiztonság, közrend fenntartására irányuló tevékenység bűn, ha nem erre feljogosított végzi.

Egy plasztikusabb példával szemléltetném mi a bajom ezzel:

Egy bankrabló túszokat szed. A rendőrség úgy ártalmatlanítja a túszejtőt, hogy a bankfiókban bedobnak 4 kézigránátot. Önben nem merülne fel: addig jó, hogy ártalmatlanították a bankrablót, de talán nem kellett volna a túszokat is megölni.

Én csak arra kérem, hogy vonatkoztasson el egy pillanatra bakancsosoktól és tegye fel magának a kérdést:

Teljesen biztos abban, hogy ezen törvény szövege szerint csak és kizárólag a "bakancsosok"-at lehet hűvösre tenni?

Én úgy gondolom nem. Ez a törvény olyan mint a példában a kézigránát, nem válogat a "célpontok" között, nem precizós fegyver, hanem szőnyegbombázás nagy járulékos kárral. Ezért írtam, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.

0.5 bit 2011.05.10. 01:58:09

Még egy kérdés:

Az új törvény lehetőséget nyújt-e Önnek arra, hogy ha 2 hétre elmegy nyaralni, akkor szomszédjait megkérje arra, hogy figyeljenek a házára, nehogy betörjenek Önhöz?

1, Betörök ellen fellépni, közbiztonság érdekében végzett tevékenység?
2, Szomszédokat megkérni, ennek a tevékenységnek szervezése?
3, Létezik olyan jogszabály, amely felhatalmazza ilyen tevékenységre?

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2011.05.10. 08:55:56

@0.5 bit: Én ezt nem érzem olyan bonyolultnak. A jogszabály adhat felhatalmazást a közrend védelmére - ha valaki megfelel a jogszabályban foglaltaknak. Sokezer polgárőr ma is ezt teszi.
A házra figyelés nem azonos a betörő elleni fellépéssel. A figyelő például szólhat a polgárőrnek is. Vagy a rendőrnek. Én mindenesetre megkérném a szomszédomat, hogy ne kezdjen birkózni a betörővel. És főleg nem szeretném, ha az utcámban egyszer csak egyenruhások jelennének meg zárt alakzatban arra való hivatkozással, hogy a betörőket figyelik. Arra nekem elég a szomszéd, a polgárőr meg a rendőr.

0.5 bit 2011.05.11. 01:00:47

Tisztelt Bencsik Gábor Úr!

Alig két napja írta nekem: "Ha az ember valamit szeretne félreérteni, akkor könnyen félre is érti." Ezzel most kénytelen vagyok teljes mértékben egyet érteni.

Ha vissza olvassa az Ön utolsó két mondatát: "... egyenruhások jelennének meg ..., hogy a betörőket figyelik. Arra nekem elég a szomszéd, a polgárőr meg a rendőr."

Tisztában vagyok vele, milyen motiváció alapján fogalmazódott, meg ez a törvény, de ismét csak magamat ismétlem: "Én csak arra kérem, hogy vonatkoztasson el egy pillanatra bakancsosoktól ..."

Az eredeti kérdésem ugyanis arra vonatkozott, felkérheti-e szomszédját a betörők (ill. betörőknek látszó személyek) figyelésére annélkül, hogy elkövetné a Btk. 217§. ütköző cselekményt?

Csak a félreértések tisztázására: a betörők elleni fellépés nem azt jelenti, hogy a szomszédja kalasnyikovval elkergeti az Ön lakását pajszerral feszegető egyént, hanem csak annyit, ha gyanús (pl.: fél órája egy autó áll az Ön kocsibehajtóján 3 utassal) egyéneket lát, akkor úgy lépjen fel ellenük, hogy megkérdezi kit keresnek, mit keresnek, miben segíthetek, stb.

Az ilyen fellépésnek nem az erőfitoktatás a lényege, csak annyi, hogy az esetlegesen bűnelkövetésen gondolkozóknak jelezze itt figyelnek a szomszédra, vagyis itt betőréssel próbálkozni magasabb kockázatot jelent.

Dr. Kovács Géza 2012.12.09. 11:10:25

Az is eléggé nagy segítség lenne az államtól, ha minden dolgozni akaró embernek munkát /nem közmunkát és nem éhbért/ biztosítana. Ezzel komoly szinten oldaná a feszültséget.