Milyenek a cigányok? Ugyanolyanok, mint a többiek, vagy másmilyenek?
Akkor most, számos kommentelő segítségével eljutottunk egy lényeges kérdéshez, illetve állítás-párhoz, amelyek közül választva közelebb juthatunk a megoldáshoz.
- "A" állítás: a cigányság társadalmi viszonyait alapvetően aktuális társadalmi helyzetük határozza meg, problémáik (a velük kapcsolatban lévő problémák) azonosak a velük egy társadalmi helyzetben lévők problémáival – és így is kezelendők (lásd színvak szegénységpolitika).
- "B" állítás: a cigányság társadalmi viszonyait saját belső, a cigányságra jellemző tulajdonságaik meghatározó mértékben befolyásolják, problémáik (a velük kapcsolatban lévő problémák) részben ezen tulajdonságokból fakadnak, és a bajok orvoslásához ezen tulajdonságok megváltoztatásán át vezet az út.
Az elmúlt húsz évben azok, akik a cigánysággal kapcsolatban teoretikus igénnyel megszólaltak, szinte kizárólag az első, "A" állításból indultak ki. Axiómaként rögzítették, hogy az aktuális lét határozza meg a tudatot, és indulatosan utasítottak el minden más feltételezést. Az állításból logikusan következik, hogy ha a cigánysággal kapcsolatban (a jelleg vagy a mérték tekintetében) sajátságos problémák merülnek fel, akkor ez csak a hátrányos megkülönböztetés folyománya lehet. A hátrányos megkülönböztetés pedig – ismét logikus következtetés – az előítéletességből fakad. A problémák megoldásának első lépése eszerint az előítéletesség csökkentése, amiből szükségszerűen következik a hátrányos megkülönböztetés visszaszorulása, amiből pedig a sajátságos problémák elcsitulása adódik.
Nézzünk egy konkrét, jól dokumentált és gyakran említett példát. Tény, hogy a rendőrök nagyobb arányban igazoltatnak cigányokat, mint nemcigányokat. Az "A" állítás szerint azonban a cigányok között arányait tekintve nincs több törvénysértő, mint a többségi etnikum hasonló társadalmi helyzetben lévő csoportjainál, a gyakoribb igazoltatás tehát hátrányos megkülönböztetés, ami abból fakad, hogy a rendőrök tudva-tudatlanul azzal az előítélettel tekintenek a cigányokra, hogy közöttük több a törvénysértő, mint más etnikumok között. Ez egy számos helyen leírt, részletes kutatásokon alapuló logikai sor, amely rendszerint oda fut ki, hogy a szerző elmarasztalja a rendőrség előítéletes gyakorlatát.
Az "A" állítás általában jól kezelhető, hiszen igen-nem szituációra egyszerűsít le minden vitát. A "B" állítás annál bonyolultabb, valójában a nézetek igen széles skáláját fogja össze, és a valóságot legjobban megközelítő változat (amennyiben van ilyen) csak alapos elemzés, elhúzódó vita során azonosítható.
Azzal a nézettel nincs nehéz dolgunk, hogy a problémákat a cigányok genetikailag meghatározott tulajdonságai határozzák meg, úgymond a vérükben van ez vagy az a tulajdonság. Nem tekintendő bűncselekménynek és a fasizmus újraélesztésére irányuló kísérletnek az egyes rasszok közötti genetikailag meghatározott tulajdonságok kutatása. Hogy csak egy példát hozzunk, aligha a véletlenek játéka az afrikai rassz dominanciája a legjobb rövidtávfutók között. Ám eddigi ismereteink szerint genetikailag meghatározott magatartás-különbség nem mutatható ki a magyarság (szlovákság, románság, dánság) és a cigányok között. Aki ilyesmit állít, minden valószínűség szerint butaságot állít.
Ha viszont a "B" állítást csupán a tanult tulajdonságokra terjesztjük ki, már védhetőbb pozícióba jutunk. Azonban itt is egy széles mezsgyén mozgunk, amelynek egyik szélén a "minden bajról a cigányok rossz tulajdonságai tehetnek" állítás áll, a másik végén pedig az "alig-alig van összefüggés" állítása található.
Az a feltételezésem, hogy az "A" és a "B" állítás közül az utóbbi áll közelebb a valósághoz. Továbbá úgy hiszem, hogy ha azon belül megtaláljuk az optimális pontot, a valóságot legjobban leíró megfogalmazást, jelentősen közelebb jutunk Magyarország egyik legfenyegetőbb problémájának megoldásához. Ebben az irányban szeretnék tovább menni.
A képen Greguss Imre (1856-1910) Cinka Panna című festményének képeslap-reprodukciója látható, A bájos, vonzó, ügyes kezű mester alkotta festmény 1900-ban szerepelt a Műcsarnok kiállításán, és Schlauch Lőrinc bíboros, nagyváradi püspök vásárolta meg.
Greguss talán nem tudta, mi viszont tudjuk, hogy Cinka Panka alacsony volt, kövér, és feltűnő, nagy golyva éktelenkedett a nyakán. A búsuló kurucoknak pedig aligha muzsikált, minthogy 1711-ben született, a majtényi fegyverletétel évében. Ehhez képest az már csak apró kukacoskodás, hogy a nagybőgő a 19. század utolsó harmadában jelent meg a cigányzenekarban, előtte a kisbőgő (cselló) szerepelt.
