Az alábbiakban nincs semmi reprezentatív. Csupán ismerőseimmel beszélgetve szűrtem le a következtetést. Mégis azt hiszem, hogy van benne általános érvényű tartalom.
A lényeg: az embereknek már tényleg tele van a hócipőjük a cigányokkal. Stabil liberális barátaim és ismerőseim, akik amúgy teljes hittel szidják a jobboldali kormányt és őszintén féltik a demokráciát, a cigányokkal kapcsolatban egyre sarkosabb álláspontot képviselnek: ez már tűrhetetlen. Nem a gyilkosságok és durva ügyek (értelmes ember belátja, hogy ilyenek minden nemzetiség körében előfordulnak), hanem a lakhatatlanná váló városrészek, a gátlástalan semmittevés, az elviselhetetlen hangosság, a tolakodó agresszivitás, a szinte törvényszerűen bekövetkező atrocitások, amik érik az embert, ha cigányok csoportjaival kerül akár csak passzív kapcsolatba.
Úgy érzem, hogy a közhangulat az utóbbi néhány évben átbillent, nem kis részben a Jobbik tabudöntő politizálása következtében. Az a tény, hogy a Fidesz, ha nem is látványosan, de egyértelműen beleállt a Bayer-cikk által felvetett vonalba, azt jelzi, hogy elemzőik világosan érzékelik ezt a változást. Cigányjog-védéssel 2014-ben csak bukni lehet a választásokon – ha a baloldal ezt nem veszi észre, maga alatt vágja az amúgy sem túl vaskos fát.
Jó ez nekünk? – kérdezték minden személyi változás után az emberek az ötvenes években. Jó ez nekünk, hogy; nem a rasszizmus, nem a cigányellenesség, de a cigányokkal szembeni türelmetlenség megerősödött?
A válasz kézenfekvő. Ha Magyarország szellemi emberei ezt arra használják fel, hogy megtörjék a zsákutcás, a politikai korrektség álarca alatt nyomuló, mindenért a rasszista többséget okoló közbeszéd hegemóniáját, és őszinte közbeszéddel váltsák fel, akkor jó. Ha viszont a vadakat, a radikálisokat segíti a végrehajtó hatalomba, jaj nekünk.
Szóval jó lesz vigyázni. Megnőtt minden, a cigányok ügyében kimondott szó súlya.
