„Cigány-e vagy” – ezt kérdezi az Élet és Irodalom 7. számában megjelenő cikke címében két szerző, amivel mindjárt el is mondják, hogy ezt a kérdést csak olyan bunkók teszik fel, akik még magyarul sem tudnak. Aligha meglepő ezek után, hogy nevezett szerzők tovább rágják a liberális gittet, tovább bizonygatják, hogy aki a cigányok bűnözéséről beszél, az rasszista, és az ilyet el kell ítélni. Mondanivalójuk lényege: a származás nem hajlamosít a bűnözésre.

De igen, hajlamosít.

Csak nem genetikai alapon. Az valószínűleg igaz (habár ezen a területen kutakodni önmagában is kiváltja a rasszizmus vádját, ezért aztán nincsenek is objektív kutatási eredmények), hogy a genetikai örökség, a puszta származás nem hajlamosít. Csakhogy az ember nem csupán a génjeit örökli a szüleitől, a környezetétől. Hanem a viselkedésmintáit is. A környezetet tudományosan szociolkulturális közegnek szokás nevezni – ez a közeg nagyon is meghatározza az emberek viselkedését, viszonyát a többiekhez, az általa követett normákat és életstratégiákat.

A „jogvédők” (ez most már így, idézőjellel vált önálló kifejezéssé) állandóan faji ügyet akarnak csinálni a cigánykérdésből, állandóan azt akarják bebizonyítani, hogy a másik fél faji meghatározottságról beszél. Ha a cigányság felelőssége jön szóba, rögtön ezt az ütőkártyát veszik elő: így a faj, úgy a faj. Rasszisták, nácik, esik a barna eső. 

Pedig a dolog korántsem olyan bonyolult.

Pszichológia, első évfolyam, első félév: agresszív szülők agresszív gyerekeket nevelnek, szelíd szülők szelíd gyerekeket nevelnek. Nem mindig, de többnyire. Úgy is mondhatnánk, hogy a korreláció szignifikáns. Márpedig a szignifikáns korreláció (kábé igazolt összefüggés) a tudományos bizonyítás egyik legfontosabb eszköze. Ha a családban a jogkövetés általánosan elfogadott norma, a gyerek valószínűleg jogkövető felnőtté érik. Ha a törvénysértés a norma, ott sok törvénysértő nő majd fel.

Azt írja a szerzőpáros a hetilapban: „cigány bűnözés nem létezik és nem is létezett soha (…) Ezen az sem változtat, ha lényegesen meghaladja a büntető eljárás különböző szakaszában és a büntetés-végrehajtási intézetekben jelen lévő romák száma összlakosságbeli arányukat. Ez számos tényező eredménye, amelyek szinte mindegyike valamilyen állami közfeladat hiányos, nem megfelelő ellátásához köthető. Többek között összefüggésbe hozható a rendőrségen belüli, az igazoltatások során markánsan jelentkező (…) előítéletességgel és az ebből fakadó diszkriminációval.”

Na ez a teljes zsákutca, politikailag korrekt kövekkel kirakva. Inkább beszéljünk világosan. Nem azért magas a kriminalitás a cigányok körében, mert a vérükben van. De nem is azért, mert az állam a közfeladatait hiányosan, nem megfelelően látja el. Hanem mert a cigányok jelentős hányada olyan szociálkulturális közegben él, amelyből egyenes út vezet a kriminalitáshoz.

Száz évvel ezelőtt Közép-Európa népei a premodern társadalomból átléptek a modern társadalomba, a cigányság azonban, jelentős részben gazdasági okokból ott maradt a premodernban. Ebből fakadnak a feszültségek, nem pedig abból, hogy a rendőrök folyton igazoltatják a cigányokat.

A cigányok számára egyetlen út vezet a felemelkedéshez: el kell fogadniuk a modern társadalom normáit. Azt, hogy a tudás érték, az együttműködés érték, az erőfeszítés érték, a jogkövetés érték, a munka érték.
És akkor a többségi társadalom is elfogadja majd azt, hogy cigánynak lenni is érték.