„Biztos, hogy úr a biztos úr?” Karinthy Ferenc kérdezte ezt gyerekkorában egy rendőrtől, legalábbis így szól a mininovella. A rendőr egy darabig emésztette a bonyolult feladványt, majd megtalálta a megoldást: „Majd jól pofon váglak, és akkor biztos lesz.”

Biztos, hogy úr Szabó Máté biztos úr? Történt ugyanis, hogy (jól vagy rosszul idézve, ez igazából nem döntő) nyilvánosan a cigánybűnözésről talált szólni. A nagy zaj a cigányok körül elült ugyan, de azért egy ilyen eszmefuttatás még mindig elég nagyot tud szólni. Tiltakozott is, aki ilyenkor tiltakozni szokott, és itt aligha áll meg az ügy.

A tiltakozás lényege: senkit sem lehet etnikai alapon megítélni. Csakhogy ez sajnos nem igaz. Nem a gének által meghatározott jó vagy rossz tulajdonságokról van szó, de arról igen, hogy egy adott etnikum meglehetősen jól körülírható szociálkulturális közeget jelent, és ez a közeg igenis erősen befolyásolja az illető magatartását. Budapesten hirtelen tucatjával jelentek meg újfajta, nyomorékot imitáló koldusok: rövidre vágott mankóval bicegnek kifordított cipőjükben az autók között. Kivétel nélkül mind cigányok. Ami nem azt jelenti, hogy minden cigány nyomorékot imitáló koldus, de azt igen, hogy az etnikum és a jelenség között szoros összefüggés (tudományos kifejezéssel szignifikáns korreláció) van: a cigányság egy részének szociokulturális háttere az a hátország, amely folyamatosan kibocsátja ezeket a csalókat.

A természettudomány gond nélkül tudja kezelni a szoros összefüggéseket, számszerűsíti őket és következtetéseket von le belőlük. Ha ezt nem tenné, ha nem tehetné, gyakorlatilag nem létezne természettudomány. Akkor vajon miért kellene elfogadnunk, hogy a társadalomtudomány számára tilalmas a szoros összefüggések, a számszerűsíthető szignifikáns korrelációk megállapítása, és azokból következtetések levonása.

Szabó Máté kimondott egy fontos szempontot, aminek amúgy evidenciának kellene lennie: az államnak a többség jogait is meg kell védenie. Ha a többséget veszély fenyegeti egy olyan irányból, ami meglehetősen jól behatárolható, akkor az államnak nem hogy joga, de kötelessége legalább figyelmeztetni erre a veszélyre. Meg persze cselekedni is kötelessége, de ez nem Szabó Máté dolga.

„A cigányok mind bűnözők, benne van a vérükben” – ez a ló egyik fele. „Aki cigánybűnözésről beszél, az rasszista” – ez meg a másik fele. Talán fel kellene ülni a kettő között a hátára. Minden bizonnyal az a leghatékonyabb módja az előrehaladásnak.
Megint egy kép búcsúzóul. Stock János Márton (amúgy valószínűleg német nemzetiségű rajzoló, aki a nevét inkább Johann Martin Stocknak írhatta) készítette 1778-ban négy másik, cigány zenészeket ábrázoló rézkarccal együtt. Minden bizonnyal egy nagy sorozatot tervezett, hiszen művének ezt a címet adta: Abbildungen verschiedener Inwohner Ungarns und Siebenbürgens. 1. Folge von jehmahligen Zigeunern (Képek Magyarország és Erdély különféle lakosairól. 1. rész a hajdani cigányokról). Ami elkészült, az is becses emlék, jól dokumentálja, hogy a cigány muzsikus megbecsült személy volt, akinek nem csak módja volt nemesnek kijáró ruhát hordani, de meg is engedték neki. Ilyesmire egy paraszt aligha vetemedhetett volna, még akkor sem, ha telik neki rá, hiszen a rendi társadalom korában igazán érvényes volt a mondás: a ruha teszi az embert.