Most csak egy kép, azaz képeslap. A szófiai cigánynegyed látható rajta, 1916-ban adták postára, nem sokkal az előtt készülhetett. Azt kell mondanunk, hogy takaros utcácskában laktak a cigányok, nyomornak nyoma sincs, de persze a gazdagságnak sem. Érdekes megfigyelni, a cigány megjelenés mennyire az adott országhoz, kultúrkörhöz kötött. Ezen a képen mi magyarok semmi cigányosat nem látunk, korrekt balkáni miliőben balkáni öltözetű emberek ácsorognak, bámulnak bele a fényképezőgépbe.

A bolgár szemlélő azonban bizonyára ugyanúgy felismeri a cigány jellegzetességeket, ahogy mi a mi cigányainkon. Ez az egyik legfontosabb dolog a cigányokkal kapcsolatban: tudomásul kell venni, hogy ennek a népnek ezer arca van, mindenütt más, mások a problémái és az azok megoldásához vezető út is. Nyugat-Európa értelmisége és politikai elitje ezt igazán a mai napig nem fogta fel, ezért a maga tapasztalatait vetíti a többi országokra, a maga megoldásait kéri számon rajtuk. Nekünk magyaroknak, akik a cigányság megismerésében meglehetősen elöl járunk, ezt kellene hát valahogy elmondanunk a világnak: a cigányság olyan nép, amely sok tekintetben mindenütt ugyanolyan, más tekintetben pedig mindenütt más.