Ismét csak egy kép, Barabás Miklóstól, akitől már több kép volt a blogon. Ez az acélmetszet a Bilder-Album aus Ungarn című kötetben jelent meg Haendelnél Lipcsében, 1858 körül. A kompozíció hűen tükrözi Barabás látásmódját: a valósághoz nem sok köze van, a lényeg a romantikus ideál megfogalmazása. A legárulkodóbb a bocskor. Amint arról már szó volt, a 20. század, pontosabban a modernitás előtt a lábbeli fontos rangjelző szerepet kapott.
Magyarországon a férfiaknál a legmagasabb rangban a csizma állt, aki rangot akart mutatni, igyekezett csizmát viselni, lehetőleg minél igényesebb kivitelűt. A különféle cipők a csizma után következtek, a bocskor pedig leghátul kullogott. Muzsikus cigány – akinek tellett zsinóros dolmányra – tehát bocskort semmi pénzért fel nem vett volna. Amúgy a dolmány is gyanús, a mellrész ilyen széles díszítése huszáregyenruhához illik, civil viselethez nem. Végül az is nyilvánvaló, hogy félkönyökre támaszkodva nem lehet a cimbalmon játszani. Egy sor képünk van arról, hogy mielőtt a pesti Schunda József megkonstruálta a ma ismert, pedálos, lábakon álló cimbalmot, a hangszert vagy asztalra tették, vagy, ha szabadban játszottak rajta, törökülésben az ölükben tartották.
Barabás kitűnő festő volt, biztosak lehetünk abban, hogy ha akarja, képes lett volna a valóság lerajzolására is. Amiből következik, hogy nem a valóság tükrözése volt a célja, hanem egy romantikus kompozíció létrehozása. Tanulságos ez a megközelítés. Az ember azt hinné, hogy azóta nagyot változott a világ – hát nem változott nagyot. A legtöbb ember ma sem a valóságra kíváncsi, sőt az igazat megvallva úgy általában nem megtudni akarja a dolgokat, hanem saját nézeteit szeretné hangoztatni és mások műveiben visszaigazolva látni. Nevetünk a középkori tudósokon, akik váltig állították, hogy a férfinak eggyel kevesebb bordája van, mivel Isten abból teremtette a nőt – ahelyett, hogy megszámolták volna. Csakhogy a legtöbben ma sem veszik a fáradságot, hogy a valóságot megszámolják. Egyszer valahol felszednek valami kész gondolati klisét, aztán holtukig azt hangsúlyozzák.
Legközelebb ennek szemléletes példájával szolgálok majd. Jó zaftos lesz, ahogy a címe is ígéri: Oktató füzet csendőr őrsparancsnokoknak. Ennek a füzetnek a cigányokat tárgyaló fejezetéről lesz szó.
