Nos akkor kezdjünk hozzá a legeslegújabb parlamenti párt cigány-programjának elemzéséhez. Abból indultunk ki, hogy végre értelmes vitaanyag született, alapos, végiggondolt munka. De tegyük hozzá, bőven van mivel egyet nem érteni.
"A cigányság és a többségi társadalom együttélése válságba jutott. Ezt tragédiák sora is jelzi."
Így van, de hozzá kell tennünk: akármilyen megrázóak is a közelmúlt tragédiái, nem ezek jelzik a bajt igazán, hanem sokszázezer ember életének ellehetetlenülése. A mélynyomorba ragadt cigányoké és az általuk megfélemlített, nekik kiszolgáltatott nemcigány kisembereké.
"A romaellenes propaganda rendszerint a szociális ellátórendszer dologtalan haszonélvezőiként állítja be a cigányokat, akiknek az eltartása súlyos teher a magyar társadalom vállán. Ez nagyon távol áll a valóságtól. Az összes nem dolgozó aktív korú alig 10 százaléka roma. A gyermekek után, illetve munkanélkülieknek járó ellátások 10-12 százalékát, a nyugdíjak kevesebb, mint 1 százalékát kapják a romák. Az oktatási és egészségügyi közkiadásokból a népességarányos rész töredéke jut cigányoknak."
Ezzel a már korábbról is ismert eszmefuttatással van egy alapvető baj: nincsenek, mert nem lehetnek mögötte hiteles adatok arról, hogy ki a cigány. A szakirodalomban és a szakmai közbeszédben rendszeresen felbukkanó adatsor különböző szociológiai mintavételekből származik, amelyekről nem tudjuk, mekkora hibahatárral készültek, mennyire érvényesek az egész országra. A másik nagy baj pedig az, hogy a cigányok egy jelentős része számára a segélyen élés újratermelődő életformává vált – és ez az igazán fenyegető jelenség.
"A cigányság integrációjára fordított célzott kormányzati kiadások értéke az Állami Számvevőszék tavalyi elemzése alapján kevesebb, mint egytizede annak, amit évente szabadidős, kulturális és vallási tevékenységekre fordít a költségvetés."
Ebben a mondatban sikerült összehasonlítani az almát a zongorával és a sporthorgászattal. Mint a régi faviccben: a Gellért-hegy így magas, a villamos meg úgy sárga. Szóval ez az adat nem mond semmit. Amúgy célzott kormányzati kiadásokra továbbra is szükség van. Ezen kiadások hatékonyságának szigorú ellenőrzése mellett.
"A másik sokat hangoztatott cigányellenes szólam az úgynevezett "cigánybűnözés" emlegetése. A szegénység és a viszonylagos iskolázatlanság mindenhol a világon összefügg a társadalmi normák gyakoribb megsértésével. Ez alól mi sem vagyunk kivételek. A romák az országos átlagnál négyszer jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, a mélyszegénységben élőknek mintegy negyven százaléka cigány."
Ha azt tudhatjuk, hogy a nem dolgozó aktív korúak hány százaléka cigány, akkor miért nem tudjuk meg, hogy a bűnelkövetők között hány százalék? Nem kétséges, hogy a "cigánybűnözés" rossz, hamis kifejezés, nem alkalmas a jelenség leírására. De azt nem lehet megkerülni, hogy kimondjuk: a cigányság leszakadó részének életmódja és a bűnözés közötti összefüggés NEM CSAK a szegénységből, a leszakadottságból ered. Történelmi mélységben gyökerező rossz társadalmi normákról, romlott szociokulturális örökségről van itt szó.
"Az is világos, hogy a szegénység nem ad felmentést a törvények betartása alól, és szolidaritással kell fordulni azok felé, akik az ország több pontján fenyegetve érzik magukat azoktól, akik törvényen kívüli túlélési technikákat vagy felemelkedési utakat választanak. Ez a törésvonal azonban nem a cigányság és a többség, hanem a bűnelkövetők és a tőlük szenvedők között húzódik, s ennek mindkét oldalán ott vannak a romák és a nem romák is."
Az a baj, hogy a második mondat agyonüti az elsőt. A törésvonal sajnos igen sok esetben a cigányság által és a többségi társadalom által követett normák között van. Olaszországban a közelmúltban nem azért robbant ki a zömmel Romániából bevándorolt cigányok körüli botránysorozat, mert azok ki voltak téve a szegénység kockázatának, hanem mert olyan mértékben vették semmibe a befogadó ország társadalmi normáit, amilyet addig az olaszok elképzelni sem tudtak.
"A rendőrség tevékenysége eddig sem a cigányság, sem a többség biztonságérzetét nem volt képes megerősíteni. A konfliktuskerülő ügykezelést a többség részrehajlásnak vagy megfélemlítettségnek tudja be, a romák viszont gyakran tapasztalnak faji-etnikai alapú előítéletes bánásmódot."
Igen, ez teljes mértékben igaz – az előítéletes bánásmód is. Mindkettőt fontos volt kimondani, így együtt.
"A többség és a roma közösségek közötti konfliktusokat és a róluk szóló közbeszédet új keretbe helyezte a Magyar Gárda fellépése, amely az állampolgárok biztonságigényének kielégítésére az önbíráskodás eszközét ajánlja. Ez, azon a túl, hogy demokratikus alapelveket sért, növeli a feszültséget, és nagyban megnehezíti a konfliktushelyzetek megoldását. Az állampolgárok biztonságérzetének romlása ugyanakkor kutatásokkal is bizonyított tény, amire megoldást kell találni."
Igen, csak a hosszú távú következményeket végiggondolni nem tudó emberek hihetik azt, hogy a Gárda javíthat a helyzeten. A megfélemlítés rövid távon békét teremthet, hosszú távon viszont fokozza a szembenállást, mélyíti a konfliktusokat. Az állampolgárok biztonságérzetének megteremtése az államhatalom joga és kutya kötelessége. Csak még azt nem tudjuk, hogyan tud ennek a kötelességnek megfelelni.
Mostani képünkön, a képeslap hátoldalán olvasható felirat szerint Horváth János és felesége látható Dunapentelén. A felvételt a budapesti Rákóczi út 22-ben műtermet fenntartó Hatschek Béla készítette 1929-ben. A lapon semmilyen szöveg nem utal arra, hogy a házaspár cigány, öltözetük azonban árulkodó. A férfi nyakában a kendő egyértelműen cigányos, az asszony hosszú gyöngysorai nemkülönben.Az igazán meggyőző jellegzetesség (képi közhely) azonban nem az, hanem az asszony szájában a pipa. Gondoljunk bele: a pipázás még ma is férfi-kiváltság, nő számára már-már tilalmas, egyedül kivévén a cigányokat, akiknél viszont markáns jellegzetességnek szokás tartani. A Horváth házaspár egyébként öltözetéből ítélve szemlátomást integrálódott a paraszti társadalomba, és meglehet, hogy gyerekeik, unokáik már cigány identitásukat is elveszítették. Nem szokás belegondolni, de nem árt, ha tudjuk, hogy a cigányság felöl évszázadok óta folyamatos a beolvadás a magyarságba.
