Érdekes cikket linkelt a legutóbbi bejegyzéshez a nagyra becsült kommentelő a The Economistból (köszönet érte). Világosan kiderül belőle, hogy a Nyugatnak a cigányokhoz való viszonya az elmúlt hatszáz évben lényegében semmit sem változott. A Romániából Franciaországba áramló cigányok ügyében Romániába látogató francia külügyminiszter a következőket tartotta fontosnak leszögezni: „Franciaországnak az a politikája, hogy felszámolja az illegális telepeket, és a határig kíséri őket [a bevándorló cigányokat] (France has a policy of evacuating illegal camps and of escorting them [the Roma immigrants] to the border)”. A 15. században, mikor a cigányok először megjelentek Nyugat-Európában, pontosan ugyanezt tették. Még pénzt is adtak, akárcsak manapság, hogy a cigányok álljanak odébb, boldogítsanak más várost, más országot.

Ami újdonság a középkorhoz képest, az a keleti, kibocsátó országok „oktatásban” részesítése. A legszebb a Világbank egyik megállapítása: „a cigányok teljes integrálása a munka világába évente 500 milliárd euró hasznot hajthatna néhány országnak, mint például Románia, Szerbia vagy a Cseh Köztársaság (full Roma integration in the labour market could bring economic benefits estimated to be around €500m annually for some countries, such as Romania, Bulgaria, Serbia or the Czech Republic, according to World Bank research)”.

Az még hagyján, hogy Csehországban huszadannyi cigány él, mint Romániában. Az igazi probléma ezzel a „kutatással” az, hogy körülbelül annyira megalapozott, mint ha azt írták volna: ha a lovaknak kerekük volna, akkor kétszer olyan gyorsan haladhatnának, mint lábakon. „Integrálásuk növelné a termelést, csökkentené az állam szociális kiadásait és növelné az adóbevételeket. (Their integration would improve productivity, reduce government payments for social assistance and increase tax revenue.)” Persze. Továbbá ha megszűnnének a háborúk, sokkal kevesebb ember halna meg, és több pénz maradna oktatásra meg egészségügyre, a kultúráról már nem is beszélve.

A Nyugat makacsul nem hajlandó felfogni (a Kelet már kezdi kapizsgálni), hogy a cigányok integrálása a modern európai társadalmakba éppen úgy nem akarat kérdése, mint a gyapot meghonosítása Magyarországon. A társadalmi micsurinizmus éppen úgy nem vezet sehová, mint a biológiai.
    
Az a baj, hogy az emberek nem szeretik a bonyolult problémákat, sem az azokra adott bonyolult válaszokat. A politikusok pláne nem. Ez aggodalomra ad okot. De talán a kényszer meghozza a megvilágosodást is.