A közelmúltban Lánczi András megtisztelt azzal, hogy pár mondatban véleményt mondott a Polgári Szemlében megjelent írásomról (itt olvasható). A dicsérő szavakat most átugranám, a bíráló megjegyzést viszont érdemes végiggondolni.
„A strukturalista megközelítés hasznos, bár elképzelhető, hogy így túl racionális a magyarázat is: a négy körülmény mint viszonyítási pont nagyon meggyőző, de csak racionális "rásegítéssel" érvényes: inkább irracionális, hogy miért nem akar egy egész népcsoport integrálódni, mit veszíthetnek?! Nincs küldetéstudatuk, mint a zsidóknak - akkor mihez is ragaszkodnak, a puszta megélhetésükhöz? Azt akarom mondani, hogy racionálisnak láttatod a viselkedésüket, de erről nem győztél meg, pontosabban, ezt magától értetődőnek veszed, mert Te racionális kultúrához tartozol. Nem akarlak megingatni, csak jelzem, hogy van itt egy episztemológiai probléma - feltétlenül racionalizálható-e egy embercsoport viselkedése -, vagy egyszerűen így alakult a cigányság sorsa - ezt persze a mi tudományos felfogásunk nem fogadja el magyarázatnak. Holott...”
Fontos és jogos kérdés, hogy a cigány felnőttek önként miért nem integrálódnak, önként miért nem lépnek át a saját megromlott, kontraproduktív társadalmi struktúrájukból a többségi társadalom jól-rosszul, de működő modelljébe. Az én válaszom továbbra is az, hogy éppen a saját struktúrájuk nem engedi őket - mire egy telepi cigány gyerek felnő, a szakadék már olyan nagy, amit nem lehet átugrani. Hosszú csóvája van ennek, nyilván szerepet játszik, hogy jobb lustálkodni, mint dolgozni, erőfeszítéseket tenni - de az alapvető kérdés az én nézetem szerint mégis a struktúra csapdája. Pont ezért olyan rohadtul nehéz ügy.
Persze egyáltalán nem biztos, hogy a társadalom minden jelensége ok-okozati viszonyokra vezethető vissza. Egyszerűen így alakult... Be kell látnom, hogy ezt a lehetőséget egy pillanatra sem szabad kihagyni a számításból, különben könnyen megcsalhatom magam. Bizony a ráció veszedelmes eszköz, utólag rengeteg racionálisnak tűnő álláspontról és megállapításról derült ki, hogy teljes tévedés. Amiért konzervatívnak tartom magam, az éppen ez: a világ felmérhetetlenül bonyolult, a ráció gyakran tévútra visz, ezért tisztelettel kell közelíteni minden olyan megoldás felé, amely már kiállta az idő próbáját. Még akkor is, ha egyelőre nem látszik a dolog mögött a ráció.
Vajon a strukturális antropológia megközelítése kiállta-e már az idő próbáját? Idővel megkapjuk a választ.
