Meg úgy tűnik a tisztessége sajtómunkát is súlyos csapás érte: magyarnarancs.hu/belpol/becsapta-szereploit-pesty-laszlo-79435

@b p: Valamelyik lap meg majd kideríti, hogy a megszólalók szerint a Magyar Narancs azt ígérte, majd segít nekik, aztán meg sehol semmi. Cigány barátaim körében zavarba ejtően gyakran találkozik az ember a valóság alternatív értelmezésével, ezzel mindig számolni kell. (Ez persze nem csak cigány barátaim sajátja. Tudok olyan államfőről is, akinek ugyanígy jár az agya.)
De nem ez a lényeg, hanem az, hogy van-e joga bárkinek kijelenteni: hogy mi a sajtószabadság, azt én mondom meg - vagy nincs. Számomra döbbenetes, hogy a mai politikai liberalizmus milyen mértékig intoleráns, mennyire dogmák rabja, és milyen magától értetődően küldené szellemi autodaféra mindazokat, akik az általa hirdetett dogmákat megsértik.
Voltaire azt írta: „Nem értek egyet a véleményeddel, de utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy mondhasd.”
Akik ma kinevezték magukat liberálisnak, kissé átfogalmazták ezt a gondolatot: „Nem értek egyet a véleményeddel, és utolsó leheletemig harcolni fogok azért, hogy ne is mondhasd.”
Erről szól ez a petíció.

Van olyan alternatív értelmezés is, amely szerint nincs is valóság, csak alternatív értelmezések vannak. Szerintem ez a felfogás közel áll a valósághoz :))).
Szerintem ez a helyzet se fogható fel, csak liberális-nem liberális, és a szólásszabadság kérdéseként. Az intoleranciát bizonyos esetekben, amikor a társadalom fenntartható működését védi, egyfajta immunrendszerként is felfoghatjuk. Nem vagyunk jósok, nem tudjuk megjósolni, hogy a mai puskaporos helyzetben az ilyen filmek mihez járulnak hozzá. Ha egyértelmű, hogy nem a megértéshez, hanem a robbanáshoz visznek közelebb, akkor miért ne korlátozzuk. Persze hivatkozhatunk az elvekre, de lehet, hogy csak utólag fogjuk látni, hogy nem kellett volna, hogy az elvek között is prioritást kell felállítani. Az is egy vélemény, ha valaki szerint valaki(ke)t ki kell irtani, mégse fogadjuk el, hogy ez a szólásszabadság része lenne. Ha ez a film valóban átveri az alanyait és csúsztat/félrevezet, akkor nem áll messze a sion bölcsei, és hasonló gyűlöletpropagandáktól, ami tudjuk hova vezetett. Igény persze van rá, meg agymosott fogadókészség. Ha a romákkal állandó konfliktusban álló lakosság voltaire-i szintű intellektussal rendelkezni, azt mondanám, hallgassák nyugodtan a szennyet, lepereg róluk. De sajnos nem ez a helyzet.

@b p: Elvek közötti prioritás. Ez szépen hangzik, csak az vele a baj, hogy valakinek meg kell ítélnie, hogy egy nézet, szöveg, film a robbanáshoz visz-e közelebb, vagy sem. Valakinek pedig el kell döntenie, hogy kinek van joga megítélni. Szerintem a rendszer létezik: az ítéletalkotás joga a bíróságé, és senki másé. Attól, hogy valaki kinevezi magát, még nem lesz bíró. A legfőbb ideje, hogy a magyarországi liberálisok - illetve mindazok, akik magukat annak tartják - alapos elméleti munkát végezzenek a sajtószabadsághoz való viszonyukról. Az nem elméleti alapvetés, hogy tiltsunk be mindent, ami nem tetszik, és bélyegezzünk meg mindenkit, aki ilyet mond. Az elmélkedéshez pedig szíves figyelembe ajánlom Freudot, különösen a Totem és tabu című művet. Sokat meg lehet tudni belőle az elfojtások és szorongások hatásmechanizmusáról.

@Bencsik Gábor: A Totem és tabu óta volt két világégés. A második után a rasszizmust az egész művelt világ (nem csak a liberális, hanem a jobboldali is) tabuként kezeli. Szerintem jó okkal. És azt is gondolom, hogy a véleményalkotás jog és kötelesség is. A nácik hatalomra jutását lehetővé tevő, még demokratikus Németországban talán nem voltak bíróságok? Ennek a blognak a korábbi lapjain, amikor Ön határozottan kiállt amellett, hogy a Jobbik kiírta magát a demokratikus pártok közül, talán megvárta a bíróságok ítéletét? Szomorúan látom, ahogy az ordas eszme lopakodva befúrja magát az emberek szemléletébe, még a művelt és tájékozott emberekébe is. Olvasson vissza a saját bejegyzései között, hogy egy-két éve milyen kérdésekben foglalt el ilyen harcos álláspontot és finoman, fokozatosan, de hogy változik a szemlélete. Nem a riport betiltása mellett kardoskodom, de a tiltakozás lehetőségéért, amikor egyértelműen sérült az újságírói etika, és az anyag függetlennek látszó potenciális rasszista propagandaanyag.

@b p: Közeledünk a probléma lényegéhez. Ami a Jobbikot illeti, az egy nyilas társaság, minimum hetente kiiratkoznak a demokratikus pártok közül, most éppen a tiszaeszlározással - erre még az sem mentség, hogy halvány fogalmuk sincs a történelemről. A tabu már fontosabb ügy. Szerintem a rasszizmust nem lehet tabuként kezelni, elsősorban azért nem, mert az elfojtás nem hogy javítana a helyzeten, inkább ront. Az "ordas eszme" majdnem olyan hamis joly joker, mint az antiszemitizmus: elég valakire ráfogni, és már verve is van. Ki mondja meg, hogy mi az ordas eszme? Ha azt mondom (és azt mondom), hogy a hagyományos cigány társadalom strukturálisan súlyosan sérült, akkor ez ordas eszme? Ha azt mondom (és azt mondom), hogy a cigány leszakadásban döntő szerepe van a cigány szociokulturális konstrukció megroppanásának, akkor ez ordas eszme? Ha azt mondom (és azt mondom), hogy az embereknek joguk van nyilvánosság előtt elmondani szörnyű tapasztalataikat a cigányokkal kapcsolatban, akkor ez ordas eszme? Akkor az én véleményem nyilvánosságra hozatalát be kell tiltani?
Azt mondja, hogy az inkriminált (hát igen, inkriminált) film rasszista propagandaanyag. Szerintem meg nem az. Innen hogy lépünk tovább?
Az Ön tiltakozásának joga előttem szent - nem értek vele egyet, de mindent megteszek azért, hogy mondhassa. De ne akarja betiltatni a más véleményét. Ne akarja megvédeni az embereket attól, hogy megismerjék a más véleményét.

@Bencsik Gábor: Tényleg közeledünk. Nem az embereket akarom megvédeni attól, hogy megismerjék más véleményét, hanem magamat akarom megvédeni attól, hogy az emberek megismerjék más véleményét. Volt néhány szerencsés évtizedünk, de én még fiatal vagyok, nem akarok háborúban élni.
A Mein Kampf vagy a Sion bölcseinek jegyzőkönyve rasszista propagandaanyag vagy valakiknek a megalapozott véleménye egy csoportról? Ki dönti el? A bíróságok? Előbbi példák esetében eldöntötték? El. Miután tízmilliók odavesztek. A fentiekről ma már tudjuk, hogy hazugságok. A filmről is kiderült, hogy az interjúalanyok megtévesztésével, a tartalmak manipulatív szelektálásával készült. De végül is egyetértek Önnel, hogy a betiltás nem a jó módszer. Elsőnek a lelepleződés után Pestynek kellett volna letiltani a vetítést. Ha ez nem történik meg, akkor az MTV-nek. Nem a nyomás hatására, hanem a saját megfontolásából. Ha már kiderült, hogy a szerző, az adó, az MTVA, stb. nem képesek az önkontrollra és a kontrollra, akkor viszont szüksége van a társadalomnak egy önvédelmi reakcióra, ami felhívja a figyelmet a problémára. Az, hogy őket kinevezzük liberálisoknak, és ezzel célponttá állítunk egy számunkra nem rokonszenves eszmét, nem hiszem, hogy közelebb visz a megoldáshoz, illetve számomra hasonló módon a véleményszabadságot korlátozza. Nem tiltjuk be őket, csak diszkreditáljuk, még mielőtt megszólalnának. Másrészt kétlem, hogy a liberálisok ma Magyarországon képesek lennének akkora "politikai nyomást" gyakorolni, ami alapján egy műsort levesznek a programról. Sokkal valószínűbb verzióknak látom ezeket: átgondolatlan reakció, taktikai megfontolásból végrehajtott reakció, utasításra végrehajtott reakció (és az utasító részéről az első kettővel való kombináció).

@b p: Régen rossz, ha egy országban csak az államhatalmi tényezők gyakorolnak befolyást a történésekre. A jól működő társadalomban a civil szervezeteknek legalább akkora befolyással kell rendelkezniük, ha nem nagyobbal. Rengeteg civil szervezetre van szükség, még sokkal többre, mint amennyi most működik. Erős szakszervezetek is kellenének (az újságíró szövetség vezetéséről azért mondtam le, mert nem támogatták a szakszervezeti jogok megszerzését), kár, hogy a mostaniak bele vannak gabalyodva a pártpolitikába, és csak az állammal szemben kemények, a tőkések reggelire megeszik őket.
Ámde. Véleménydiktatúrával nem hogy elkerülni lehet a háborút, hanem inkább kiprovokálni. Tessék a puskaporra gondolni. Ha kiszórom a földre, és meggyújtom, fellobban, sistereg egyet és kész. Ha viszont lefojtom, és valahonnan mégis szikrát kap, szétveti a házat. Ha húsz éven át nem fojtották volna bele az emberekbe a cigányokkal kapcsolatos véleményüket, akkor a Jobbik, amelyik köpött minden erkölcsi szabályra, be sem került volna a parlamentbe. Horváth Aladár és Mohácsi Viktória igen sokat tett azért, hogy most egy erős náciba hajló frakció ül a parlamentben, mert elvbarátaikkal együtt megakadályozták, hogy a magyarországi cigányságról őszinte, nyílt, feltáró dialógus folyjék. Az említett úr és hölgy mostanra elkopott, de vannak méltó utódok, akik továbbra is lesújtanak, ha bárki megengedi magának az őszinte szó luxusát. Így hát továbbra is egyedül a Jobbik az, amelytől az emberek a cigányokkal kapcsolatban olyanokat hallanak, amilyeneket maguk is gondolnak. Nem csoda, hogy a Jobbik szilárdan őrzi a 15-20 százalékos támogatottságot.
És akkor még nem is beszéltünk az izgalmas valóságról. Hogy tudniillik a cigányokkal, a hagyományos életmódot fojtató cigányokkal tényleg baj van. Hogy ketyegő bombán ülünk, és ha az felrobban, nem csak a Jobbikot szaggatja szét, de a jogvédőket is, kedves mindnyájunkat.