Divald és Monostory adta ki a fenti képeslapot 1912-ben. A címe:
Dicsőszentmártoni czigány leány. Ez nem színes fotó, hanem színezett, a fekete-fehér felvételre utólag vitték fel a színeket, és így sokszorosították. 1900 és 1918 között több száz cigányokat ábrázoló képeslap jelent meg Magyarországon, és ezek igen érdekes következtetések levonására alkalmasak.

Több szempontból is jellemző ez a kép. Az egész hangulata világosan mutatja, hogy ebben az időben Erdélyben még nem bomlott meg a harmónia cigányok és más népek között. A Délvidékről már ekkorról jönnek a rongyos cigányembert ábrázoló képek, a Királyhágón inneni Magyarországról a mindenféle gúnyrajzok vagy kedélyesen lekezelő ábrázolások, Erdélyben viszont nem csak ezen a lapon, de sok máson is mint a soknemzetiségű vidék egyik társnépe jelenik meg a cigányság. Ennek oka nem az, hogy Erdélyben toleráns népek laktak, ez csak következménye annak, hogy a cigányok gazdasági értelemben is illeszkedő társadalmat alkottak, volt csereképes tudásuk, amiért beszerezhették a nekik szükséges dolgokat.

A cigány nép fémművesként keletkezett valamikor a Krisztus utáni első évezred derekán, ez a tudás tartotta meg vándorlása során, és ez a tudás még 1912-ben is releváns volt Erdélyben. A cigánylány vállán az üst ezt jelképezi. Nem arról van szó, hogy a fényképész ezt így végiggondolta volna, ő inkább egyfajta attribútumot tett a képre. De az nem véletlen, hogy mind ő, mind fotójának vásárlói az üstöt tekintették jellegzetes cigány attribútumnak.

Egy szó mint száz, ez a kép még a cigány-magyar együttélés megromlása előtti időszak dokumentuma – fontos megérteni, hogy volt ilyen időszak, nem csak a múlt megszépüléséről van szó. Hogy aztán miért romlott meg ez az együttélés, arról majd máskor.