Egymilliárd forintot szán a kormány a következő évben száz cigánytelep felszámolására. Egymilliárd forint nagyon sok pénz (legalább tíz végkielégítés, ha kajánkodni akarunk), a dolog elég komolynak hangzik. Pedig nem az. Telepenként tízmillió forintból semmi értelmeset nem lehet csinálni, viszont ki lehet provokálni a falusiak haragját, és még erősebbé lehet tenni a cigányellenességet. Nem gondolom, hogy a kormány szándékosan akar rosszat, de a torz eredmény nem volna kétséges, ha nem hullana a semmibe ez a kezdeményezés is, ahogy annyi elődje. Így járunk jobban.
A telepeket amúgy tényleg fel kellene számolni. Csakhogy ehhez a betegséget kellene gyógyítani, nem a tüneteket elfedni. A telep szörnyű, embertelen, bővítve újra termeli a nyomort, melegágya a bűnözésnek. Csakhogy alapvetően téved, aki azt hiszi, hogy a telepet a házak teszik azzá, ami, és ha a házakat (utakat, közműveket) kicseréljük, ezzel a telepi életforma is megszűnik.
A cigánytelepet a lakói, és nem a holt falak teszik azzá, ami. Van értelme annak a vitának, hogy a telepeken élők miért olyanok, amilyenek, felelősek-e a sorsukért, vagy sem, azt azonban ostobaság képzelni, hogy ha legalább falusi szinten korszerű házakba költöztetik őket, akkor ezzel érdemben előre lehet jutni. Nem lehet. A szociokulturális értelemben lepusztult emberek pusztán a környezet megváltozásának hatására nem képesek megváltozni, inkább magukhoz formálják, magyarán lepusztítják a környezetüket. Nem eleve elrendelésről beszélek, nem azt állítom – sőt minden erőmmel tagadom –, hogy a cigányok nem alkalmasak a civilizáció befogadására. A cigányság lepusztult része (ez a kisebb, bár szem előtt lévő hányad) igenis kihozható a telepi putrilétből. De ez rettenetesen sok energiát és odafigyelést igényel. Ráadásul úgy kell csinálni, hogy mindez (a ráfordított sok pénz, figyelem, kedvezés) ne keltsen ellenérzést a többségi társadalomban, azokban az emberekben, akik az életüket tisztes, dolgos szegénységben élik le, és ezért sem pénzt, sem figyelmet, sem kedvezést soha nem kapnak.
Szóval nem a házakkal kell kezdeni, hanem a benne lakókkal.
Eheti képünkön vándor csoport (talán két testvér és feleségük) látható egy képeslapon, amelyet 1914-ben adtak fel Zágrábban. Ha jól tudom, a képen olvasható „Cigani” horvátul van, eszerint is Horvátországban készült valahol a felvétel.
A férfiak viseletén nem látszik jellegzetes vonás, az asszonyoké azonban jellegzetes balkáni cigány viseletnek tűnik. Hozzá kell számítani, hogy a színezés utólag történt, teljesen függetlenül az eredeti színektől, fekete-fehér kép alapján, ám feltehető, hogy a színező ismerte a vidék cigány női viseletét. A lovakon furcsa nyakhám látható, ezt nem tudom értelmezni, ismerni kellene hozzá a korabeli horvát szerszámozási módokat. Az is lehet, hogy a szügyhámot vetették rájuk ilyen lazán, amíg legelnek.
