Az Asszimiláció című bejegyzés kommentjében ezt írja Fekete Florin: "Ugyanakkor amiről senki nem beszél, az a kulturális autonómia, és még kevesebb szó esik ezen belül a cigány/roma NEMZETISÉGI oktatásról. Nem az a valódi társadalmi integráció, ha "pepitán" (egy cigány-egy magyar) ültetjük a gyerekeket az iskolapadba, hanem az, ha vannak cigány iskolák, óvodától egyetemig. Nem szegregált cigány osztályok és iskolák, ahol az oktatás színvonala a béka segge alatt van, hanem cigány/roma NEMZETISÉGI iskolák, de legalább tagozatok."

Figyelemre méltó gondolat. Tudnunk kell hozzá, hogy egy évtizede már lezajlott egy igen kiterjedt vita az elkülönült-kontra-integrált cigány oktatásról, és az utóbbi teljes győzelmet aratott. Az alternatíva azonban hamis volt: abból a tapasztalatból indult ki, hogy a cigány osztályok gyakorlatilag gyógypedagógiai osztályokká válnak, ahol fásult tanárok próbálnak túlélni, és ahonnan csak végzetes versenyhátránnyal lehet belépni a felnőtt életbe. Komolyan senki sem vetette fel a valódi, színvonalas nemzetiségi oktatás lehetőségét – mintha ez eleve kizárható lenne. Ehhez képest 1994 óta működik a pécsi Gandhi gimnázium, ahonnan figyelemre méltó számban kerülnek be cigány diákok az egyetemekre is.

A Gandhihoz azonban valamit tudnunk kell: a pécsi, tágabban a baranyai cigány kultúra bázisa az ottani beás közösség. Márpedig a beások mások – ahogy a Heti Válasz szellemes cikkcíme fogalmazott az európai parlamenti választások után (a Jobbik a beások lakta körzetekben az országos átlagnál rosszabb eredményt ért el, ott tehát a cigány-probléma alig létezik), és ahogy magam is írtam a tavaly július 9-i bejegyzésben.

A példa ezzel együtt is eléggé szemléletesen mutatja, hogy természetesen lehetséges nemzetiségi cigány oktatás. Lehetséges és szükséges. Húsz éve meggyőződésem, hogy a cigány kultúra újjáépítése az egyik alapeleme a kibontakozásnak – márpedig egy nép sem állhat kulturális értelemben a saját lábára nemzeti/ségi oktatás nélkül.

Igenis meg kell célozni a cigány (akár cigány nyelvű) óvodák, általános iskolák, középiskolák és egyetemi fakultások létrehozását. Ehhez első sorban jól képzett cigány óvónőkre, tanítókra és tanárokra van szükség. Jó dolog, hogy a közigazgatásba felvesznek kétszáz romát, de még jobb lenne, ha az oktatásba vennének fel kétezer roma tanárt. Nem hiszem, hogy ez reménytelen vállalkozás.

Búcsúzóul egy képeslap, a csehországi Tesinben adta ki Feitzinger Ede, akit bizonyára Eduardnak hívtak, csak a kor szokása szerint magyarította a nevét a Magyarországra szánt kiadványon. Litografált lapról lévén szó valamikor az előző századforduló körüli években készülhetett, jó eséllyel még a 19. század végén. Szepesi cigányokat ábrázol földkunyhójuk előtt. A színezés és a növényzet ábrázolása utólagos, de az alap szemlátomást fénykép, és mint ilyen, hitelt érdemel. Azt hiszem, elmondható, hogy ez nem a nyomor képe, hanem egy különös életmódé, amely azonban – ekkor még – egy több évszázados gyakorlat természetes része volt.