A minap megjelent egy írás, amelyet a szerzője szerényen „A Nagy Cigányposzt” címmel bocsátott a világhálóra. Ebben felettébb öntudatosan kiosztja a jobb- és a baloldalt egyaránt, és levonja a szerinte egyedül lehetséges következtetést: A cigány pontosan olyan ember, mint te vagy én.

A Magyar Narancs idei 20. számában Fokasz Nikosz szociológus (aki nem ismerné: magyar görög tudós, az ELTE tanára) a görög gazdasági válság hátteréről értekezik. És ennek a cikknek szinte minden második mondatában a görögökről mint közösségről beszél: a görögök ilyenek, a görögök olyanok. „A család, s tágabban a rokonság mindig is a görögök társas létének és életstratégiájának legfőbb terepe volt.” „... a görögök társas életét most is a személyes elkötelezettségek rendszere határozza meg.” „Az egyéni szinten rendkívül sikeres görögök ugyanis biztonságerősítő elemként kezelik, ha a család legalább egy tagja a közszférában nyer alkalmazást, és teljesítményhez lényegében nem kötött, járadékjellegű jövedelmet húz az államtól.”

És végül egy hosszabb idézet: „Ez a kampány még eltart egy darabig. Hogy ebből lesz-e újfajta működés, az most még nem tudható. Ehhez az kellene, hogy a személyes viszonosságok és elkötelezettségek évszázados rendszerét felváltsa a belsővé tett univerzális közösségi normák iránti bizalom és persze engedelmesség. Amíg ez nem következik be, addig a potyautas jellegű egyéni stratégiákkal kapcsolatos erkölcsi fenntartások ostobaságnak, a törvények pedig továbbra is legyőzendő akadálynak tűnnek majd. A görögök, ha a konjunktúra úgy hozza, lehetnek megint nagyon sikeresek egyéni életükben, de e változás nélkül  közösségi céljaik elérése továbbra is ábránd marad.”
   
Nesze neked mindenkit-a-maga-tettei-alapján-ítéljünk-meg! Nesze neked a-görögök-ugyanolyan-emberek-mint-más! Az ellentmondás csupán kétféleképpen oldható fel:

• Fokasz Nikosz rasszista, noch da zu göröggyűlölő,
• az emberek közösségként is hordoznak jó és rossz tulajdonságokat, amelyek alapvetően befolyásolják az adott közösség sorsát.

Gondolom senkit sem lep meg, ha szerintem a második állítás állja meg a helyét. Áttörést hozhatna a magyarországi cigányság problémáinak oldásában, ha ebben végre konszenzusra jutnánk.

A mostani képhez nincs különösebb elméleti körítés. A Bukarestben 1899-ben feladott képeslapon kissé idealizált cigány életképek láthatók. Egy biztos: ezen a képen még nyoma sincs az ellenérzéseknek, az ábrázolás a pozitívan semleges érzelmi tartományba tartozik.

Újabb cáfolatául annak a széles körben elterjedt állításnak, hogy a cigányok hatszáz éve nem képesek beilleszkedni. Be voltak ők illeszkedve (még ha nem is magas presztízsű helyen), és csak az elmúlt évszázadban estek ki ebből. Miért és hogyan, erről már sok szó volt és lesz is még.