Ennek a blognak az egyik célja, hogy segítsen kiformálni a cigányokról szóló viták és megállapítások (divatos szóval diskurzus) konzervatív megfogalmazásait. Mindig zavart, hogy ez a téma sokáig baloldali liberális felségterületnek számított, az pedig még jobban zavar, hogy az ideológiai monopóliumot végül a jobboldali radikalizmus törte meg, miközben a konzervativizmus különböző árnyalatainak képviselői (szabadelvű, tradicionalista, keresztény, ateista, européer, nemzeti) mélyen hallgatnak. Erős meggyőződésem, hogy a valóságot sem a baloldali liberalizmus, sem a jobboldali radikalizmus nem tudja kellőképpen megközelíteni, arra a korszerű konzervativizmus – a helyzet jelenlegi állása szerint – alkalmasabb. Ahhoz azonban, hogy ez működni tudjon, szükséges néhány alapelvben konszenzusra jutniuk azoknak, akik ebbe az irányba kívánnak tovább haladni.
Melyek tehát a korszerű konzervativizmus alapelvei a cigányság problémáival összefüggésben?
Először nézzük a pozitívumokat (mi igen), azután a negatívumokat (mi nem).
Tehát a pozitívumok:
- A tradíció minden közösség életének meghatározó kerete, a közösség működése a tradíciókkal szoros összefüggésben áll.
- A tradíciónak vannak tartós eszmei értékei, amelyek kiállták az idő próbáját, ezért tiszteletet és védelmet érdemelnek. Vannak azonban torzulásai is, amelyek károsak a közösségre és az egyénre, ezért a közösség jogosult ellenük fellépni.
- Mindenki felelős önmagáért és a közösségéért.
- Az érdem jogokat szerez, a bűn jogokat veszít.
- Mindenkinek joga van megvédeni önmagát, közösségét, anyagi és szellemi értékeit.
- A közösség által nyújtott előnyöknek és javaknak arányban kell állniuk azokkal az előnyökkel és javakkal, amelyeket a kedvezményezett nyújt a közösségnek.
Mi nem a konzervativizmus?
- Nem a szolidaritás elutasítása. A konzervatív értékek között szerepel az a kötelezettség, hogy a jósorsúak segítsék a balsorsúakat.
- Nem a másság elutasítása. A konzervatív, miközben tiszteletet követel a maga értékeinek, tiszteli a másokét.
- Nem az erő kultusza. A konzervatív értékek között az elsők egyike a szabadság igénylése és tisztelete.
Mit jelent mindez a cigányokkal kapcsolatban?
Elsősorban talán azt jelenti, hogy a jelen problémáinak megértéséhez a tradíció vizsgálatán át vezet az út. Hogy még mit jelent, arról legközelebb.
A képen Bruck Miksa (1863-1920) cigánytábort ábrázoló festményének reprodukciója az 1910-es évekből. Erre az időre a cigányok képi ábrázolása már teljesen elszakadt a valóságtól (miközben a fotólapok között számos néprajztudósi igényességgel készült), ahogy a városi lakosság is elszakadt a falusi élettől, az ottani cigányságtól – ebben az időben városon még csak vendéglői muzsikus cigányok laktak. Az ábrázolás a valóság helyett leginkább kétfelé ágazott: a gúny és a megszépítő romantika irányába. Bruck képe az utóbbi sorba tartozik: parasztlányok elandalodva hallgatják a cigány hegedűs muzsikáját, a háttérben ott a szabadságot jelképező szekér és ló, a muzsikus mellett a családja. Pedig tudjuk, hogy szekeres vándorok a legritkább esetben hegedültek, itt két, össze nem illő képi toposz összemosása történik.
