A cigánysággal foglalkozó irodalom egyik legritkábban felbukkanó darabja Győrffy Endre 1885-ben napvilágot látott magyar-cigány szótára. A szerző a 154 oldalas kis kötet címlapján önmagát „magánzó, Pakson” címmel illeti, és ennél sokkal többet egyelőre nem is tudunk róla, a kötetről pedig annyit tud Szinnyei (Magyar írók élete és munkái), hogy József főherceg, a nádor fia költségén jelent meg – meglehet, bár nem valami drága munkáról van szó, állhatta a költségeket maga a szerző is (utólagos beszúrás: József állta). Hogy hány példányban jelent meg, azt nem tudjuk, de sok semmiképp sem lehetett, mert mára alig maradt belőle példány. Győrffy kötete egy évvel megelőzte a szintén József támogatásával megjelent Sztojka-szótár (Magyar és cigány nyelv gyök-szótára – Románé álává) első kiadását, és három évvel magának a főhercegnek a nagy nyelvtanát.
A szótár tartalmából már többet is kiolvashatunk. Legelőször is azt, hogy a kárpáti nyelvjárás dokumentumával van dolgunk, hiszen a címlap maga mondja, hogy „cigányul mondva vakeriben”. (a vakeriben itt szótár értelemben áll, a kifejezés ebben a formájában minden bizonnyal Győrffy teremtménye.) A magyar szlengbe vakerol formában átkerült vakeren – beszélni, vakerel – beszél elsősorban a kárpáti nyelvben honos. Az oláhcigány romani erre a románból származó vorbij szót használja (vorbeşte = beszélni). A további lapokon a kárpáti nyelvjárásnak további bizonyítékai sorakoznak, részben magyar, részben szláv szavak formájában, és még inkább a román szavak hiányával.
A vékony kötet nem hagyományos értelemben vett szótár, sokkal inkább sajátos nyelvtanulási segédlet. Győrffy Endre úgy közelít a nyelvhez, ahogy a gyerek tanulja azt: nem a nyelvtani szabályokat jegyzi meg, hanem a ragozott formákat, mint önálló nyelvi egységeket. Bár nem mondja a szerző, de tulajdonképpen nyelvtanuló-könyvet készített, amelyben az egyes szavak kissé önkényesen kiválasztott ragozott formában sorakoznak. Mintha valamely ragozási sillabusz segítségével kikérdezte volna adatközlőit, hogy az eredményt ábécé-rendbe szedve közreadja. A szótári rész száztizenöt, két hasábra szedett oldalt tesz ki, hasábonként huszonöt-harmincöt, mindösszesen tehát körülbelül hétezer szótári egységgel. Valójában hasábonként csupán öt-hét önálló szó található, mind számos ragozott alakjával. A kötet tehát körülbelül ezerötszáz önálló szót közöl.
Azzal számolnunk kell, hogy Győrffy nem volt képzett nyelvész, nem ismerte azokat a fogásokat, amelyekkel egyértelművé teheti a kérdéseit, és megbizonyosodhat arról, hogy valóban a kérdezett szónak megfelelő választ kapta-e. Elemzések majd kimutatják, hol tévedett, hol értette félre az adatközlőit. A koldus szóra például éppúgy a chorro-t adja meg, mint a szegény szóra (utóbbi esetben helyesen) – adatközlői vagy nem értették, hogy mit kérdez, vagy a koldusra nem volt külön szavuk. A nehéz és a kő szavakra Győrffy ugyanazt – pharo – adja meg, ami megint csak félreértésre utal. Az összehasonlító nyelvelemzés segítségével ezek a bizonytalanságok mind tisztázhatók.
A kárpáti nyelvjárás alatt semmiképp sem szabad egy egységes, lezárt, standardizálódott nyelvet értenünk. Amint maga Győrffy írja: „A szó kiejtésben megvan náluk is a táj szokás – a felső vidékiek inkább tótosan, míg a Bács és Baranya megyeiek rácosan ejtik ki a szavakat. A Pest, Tolna és Fehér megyeiek igen egyformán beszélnek, s úgy szólva ezek beszélik a cigány nyelvet legszebben.” És nem csupán a „szó kiejtésben” voltak és vannak eltérések (a kocsit a legtöbb cigány nyelvjárásban vurdonnak mondták-mondják, Győrffy szótárában viszont verda áll – igen, innen jön a mi szavunk!), hanem a szókincsben is. A standardizálódás eszközeit, mindenekelőtt a napi használatú írást nélkülöző nyelvek mind így viselkednek.
A szótár végén még külön néhány szó ragozása olvasható, azután párhuzamosan magyarul és cigányul népdalszövegek, mintaszövegek különböző alkalmakra, három rövid mese, magyar és cigány társalgó (szólások és hasznos mondatok két nyelven), végül néhány mondat szóról szóra való fordítása zárja a kötetet. A könyv céljáról sokat elárul az egyik:
Úgy | hiszem | ezt a | nyelvet | ebből a | szótárból | könnyen |
Afka | átyav | adá | csib | andral adá | vakeriben | loke |
| | | | | | |
Meg | tudja | egy | valaki | tanulni. | | |
Saj | dzsanel | jék | valako | te sziklen. | | |
Amint már említettük, a
vakeriben szó valószínűleg Győrffy alkotása, és az is kétséges, hogy a nyelvet mint testrészt jelentő
csib (Sztojkánál
sib) a beszélt nyelvet is jelentette, a
valako pedig egyszerű átvétel a magyarból. A kötet mégis a közép-magyarországi kárpáti cigány nyelvjárás páratlan dokumentuma a 19. század utolsó évtizedéből – nem több, de nem is kevesebb. Ha a magyarországi cigány – vagy használjuk inkább a pontos kifejezést: romani – nyelvet teljes mélységében szeretnénk megismerni, Győrffy kötete egyszerűen nélkülözhetetlen forrás.
Utóirat: Ha valaki többet is tud Győrffy Endréről, és ezt a tudását megosztja velem, azt nagy hálával fogadom.
