Kara Kum kérdezi, hogy miért Kanadába mennek a magyar cigányok. Eddig nekem is csak sejtéseim voltak, de az Origo tegnapi (november 20.) száma megadja a választ- a teljes cikk itt olvasható. Íme egy rövid idézet az írásból: „Ontario államban például az érkezők kapnak pénzt arra, hogy kifizessék a bérlakásuk kaucióját, és egy összeget, hogy bebútorozzák a lakást. Jogosultak egészségügyi alapellátásra, tanulhatnak angolul, és a gyerekeik részt vehetnek az ingyenes közoktatásban. Ezen kívül havonta 500-1100 dollár közötti összeg jár nekik - attól függően, hogy egyedül, vagy kisgyerekkel, családdal élnek együtt.”
Leegyszerűsítve: Kanada nagyon szigorú gátakat állít önmaga elé abban, hogy egy menedékkérőt hogyan ítél meg. Garantálja, hogy az illető meg tudjon élni addig, amíg az ügyét eldöntik – ez akár több éves megélhetést is jelent, Magyarországról, egy szegény szabolcsi faluból nézve tisztes életszínvonalon. A kanadai hatóságok arra is nagyon vigyáznak, hogy a menedékkérők számára a lehető legkorrektebb jogi eljárást biztosítsák – innen kezdve ügyvéd kérdése, hogy az ügy soká húzódjon, és a végén kedvező legyen a végeredmény. Elég egy ott született gyerek, és már szinte kizárt a visszaküldés. Végül pedig ez egy gazdag ország, ahol a társadalom peremén is jobban lehet élni, mint Magyarországon.
Most évi háromezer cigány ember megy tőlünk Kanadába. A repülőjegy drága ugyan, de egyébként mit veszíthetnek? Legrosszabb esetben elutasítják őket, előtte még átlagosan két évet eltöltenek Kanadában elfogadható életszínvonalon, a végleges letelepedés reményével. A repülőjegy ára annak is többszörösen megtérül, akit hazaküldenek. Csoda, hogy csak ennyien mennek.
A mostani fénykép sajnos kissé sérült (balra lent), de a lényeg jól látszik: fafaragó beás cigányok telepe az erdőben. Ezek az emberek nem nyomorognak, hanem így élnek, a cigány lét minden előnyével és hátrányával, örömével és bánatával.
