Szóval vajdarendszer nincs a cigányoknál. De mivel ezt a gádzsók nem tudják, egy csomó cigány férfiember szépen kinevezi magát vajdának, esetleg megkéri az unokatestvérét, hogy az nevezze ki, amiért cserébe ő kinevezi az unokatestvérét. Így aztán bele lehet kerülni a tévébe, ami igen tekintélyes dolog, márpedig a cigány értékrendben a tekintély elől áll, egy férfiember számára a legfontosabb cél, hogy tekintélyt szerez elsősorban magának, másodsorban a fiainak, harmadsorban a lányainak, és végül, bár ez nem olyan lényeges, a feleségének, hogy a felesége tekintélye az övét emelje.

A tévébe kerüléshez az kell, hogy az önkinevezett vajda olyat mondjon, amit más nem mond. Ha egy cigány azt mondja, hogy a cigányok lopnak, ez tuti siker, mert lehet rá hivatkozni, lám, már ők is mondják. Más cigányok ennek nem örülnek, de hát az kit érdekel.
 
Azt írja a hírportál, hogy a Dunántúli Vajdaszövetség elnöke elhatárolódik a cigány gárdától. A hülye gádzsók meg kajálják a hírt. Amiben az a szép, hogy egy: nincs cigány gárda, csak fél tucat ráérő cigány férfiember, aki úgy akar bekerülni a tévébe, hogy azt mondja, megalakítják a cigány gárdát, kettő: nincs Dunántúli Vajdaszövetség, csak fél tucatnyi ráérő cigány férfiember, akik úgy akarnak bekerülni a tévébe, hogy először kinevezték magukat vajdának, aztán meg kinevezték magukat szövetségnek, egyikük lett az elnök, másikuk az alelnök, a többiek meg elnökségi tagok.
Magyarországon legalább háromszáz cigány szervezet működik, de az is lehet, hogy ezer. Ezen szervezeteknek csak egy töredéke van bejegyezve, és a bejegyzetteknek csak egy töredéke működik valóban, könyveléssel, tagdíjakkal, jegyzőkönyvekkel, ilyesmivel.

Értsük meg jól: a hagyományos cigány társadalom nem hierarchizált, a családon kívül nem fogadja el az alá-fölérendeltségi viszonyt. Aki akar valamit a közéletben, alapít magának egy szervezetet, és eszébe sem jut, hogy a másik szervezetében tevékenykedjen.

Cigány párt is van több tucat, a legtöbb nem egyéb egy asztaltársaságnál, be sincs jegyezve, csak az újságíróknak szól. De amelyik be van jegyezve, az sem működik, mert nincs mögötte támogatottság. A 2006-os választásokra az Országos Cigány Önkormányzat teljes anyagi és logisztikai-szervezési támogatásával, jelentős média-háttérrel megalakult az MCF Roma Összefogás Párt, lényegében az Országos Cigány Önkormányzat politikai leképeződése. Ez a párt összesen 29 egyéni jelöltet állított, ami azt jelenti, hogy minimálisan 21.750 kopogtató cédulát gyűjtöttek. Ehhez képest a választásokon országos összesítésben 4459 szavazatot kaptak, a cigányoknak nagyjából egy százaléka szavazott rájuk.

Ahány cigány szervezet, az mind az összefogást hirdeti. Ahány cigány közéleti rendezvény, ott minden felszólaló az összefogást hirdeti. Összefogás azonban nincs. Szervezetek sincsenek. A cigányokat úgy együtt, nemzetiségként nem képviseli senki, sem ők magukat, sem mások őket. Nem mellesleg ez a problémák egyik gyökere.
Ez a médiabeli vajdázás amúgy igen jellemző arra, mennyire nem ismeri az ország a cigányokat. Nagyjából fogalma sincs senkinek arról, kik ők, miféle tradícióik vannak. Ez meg a probléma másik gyökere.

Van még néhány gyökér. Úgy hogy folytatom.