A hagyományos cigány kultúra több tekintetben egyedülálló. Úgy tűnik, hogy például más a viszonya az időhöz, mint az általam ismert összes többi népnek. Röviden: a hagyományos életmódot élő cigányság a jelenben él. Ez nem azonos azzal, amit a többségi társadalom mának élésnek nevez, hiszen ez a kifejezés egy múltban és jövőben élő kultúrában értelmeződik, a mának élő olyan ember, aki noha tehetné, és noha ez elvárható volna tőle, nem foglalkozik a tettei eredetével és következményeivel.
A hagyományos cigány kultúra egyszerűen nem alkalmazza az idődimenziót. A cigány folklórból hiányoznak az eredetmondák. Vannak ugyan népmesék, melyek különböző módon elmesélik, hogy amikor Isten a népeket teremtette, mit adott vagy nem adott a cigányoknak, ez azonban csupán a közös európai népmesekincs újkori adaptációja, nem saját lelemény. A cigányságnak nincs őskultusza, nincsenek mitikus magyarázatok a nép keletkezésére, az őshazára.
Ez valószínűleg a párhuzamos kultúra következménye, vagyis a körülmények kényszerítő erejének való megfelelés. A népek minden időben erős késztetést éreztek arra, hogy versenyre keljenek a többi népekkel. Elsősorban a föld volt a tét – a cigányok sem materiálisan, sem spirituálisan nem kötődnek a földhöz, tehát nem versenytársak, őket nem kell legyőzni. Verseny van továbbá a hatalomért, a társadalmi hierarchiában betölthető legmagasabb posztokért – a cigány társadalom nem hierarchizált, ebben a versenyben soha nem vettek részt, ami megint az irántuk megnyilvánuló toleranciát, párhuzamos kultúrájuk elfogadását erősítette. Aztán verseny folyik mind a mai napig az ősökért, kié régibb és előkelőbb – a cigányok ebben a versenyben sem indultak soha.
Valahol itt lehet a nyitja annak a titoknak, hogy miért nem kényszerültek a befogadó társadalmakhoz való asszimilációra, mint például a jászok vagy a kunok. A föld és a hatalom iránti közömbösség, valamint a múltnélküliség és a jövőbeni célok hiánya lehetett az az ár, amelyért cserébe elfogadottságot nyertek a maguk különbözőségében.
Mindez egy premodern társadalomban jól működött. A modern társadalomban azonban zsákutcába fut. Múlt nélkül nincs tartást és önbecsülést adó nemzeti identitás, jövőkép nélkül nincs rövid távú áldozat a hosszú távú előnyökért. Meglehet, hogy a cigányoknak tradícióik legbelső értékeit kell feladniuk, hogy kiléphessenek a premodern állapotból, és egyenrangú félként csatlakozhassanak a modern társadalomhoz.