Jogos. Valami béketervre tényleg szükség van, elég nagy a baj, ideje komolyan hozzáfogni a dologhoz. De ha ez a béketerv megint abból fog állni, hogy „negyven értelmiségi” levelet intéz a világ közvéleményéhez, melyben leszögezi, hogy a gonosz, rasszista jobboldal bántja a szegény szenvedő kisebbségeket (fúj Fidesz, hajrá Szadesz), abból nem béke lesz, hanem háború.

A magát liberálisnak mondó, valójában azonban totemekkel és tabukkal operáló, dogmákat felállító cigánypolitika megbukott. Az elfojtás csak növelte a bajt. Az emberek megtanulták, hogy a véleményüket nyilvános helyen nem mondhatják ki, de ettől még megvan a véleményük. És ez sokkal rosszabb, mint a valóság. Húsz év elfojtás után ott tartunk, hogy az emberek 64 százaléka szerint a cigányok genetikailag hajlamosak a bűnözésre – legalábbis ennyiről sikerült ezt trükkös kérdésekkel megtudni.

Az indulatok egyre hevesebbek, és sokan vannak, akik ennek a fokozásában érdekeltek, többek között cigány vezetők is. Polgárháború nem lesz, de sokan szeretnék, hogy legyen (ezért rémisztgetnek vele – wishfull thinking), hiszen sokkal izgalmasabb háborúzni, mint sziszifuszi munkával, sok kudarccal és kevés sikerrel küszködni a problémák megoldásáért.
Etnikai béketervre tehát tényleg szükség van. Azt is megmondom, hogy milyenre. Három dologra van szükség. Az első az empátia, vagy ha úgy tetszik, a szeretet. Ez a dolgok alapja. Gyűlölködőkkel semmit sem lehet kezdeni, cigány gyűlölködőkkel sem. A második a hozzáértés. Sem a többségi társadalom, sem maga a cigányság nem végezte még el a megismerés munkáját, szinte mindenki hülyeségeket beszél, közhelyekkel vagdalkozik. Kállai Csaba országos cigányvajda? Ne röhögtessenek! MCF Roma Összefogás Párt? Vicc!

És a harmadik dolog. Ha valakiben van empátia, és vette a fáradságot, hogy megismerje a cigányságot, akkor megszerzi a jogot az őszinte beszédre. Anélkül ugyanis semmit sem lehet elérni.
Empátia, hozzáértés, őszinte beszéd. Ez az etnikai béketerv lényege.

Folytatás következik.