Ha akad még, aki emlékszik, a Magyar Demokratikus Chartát eredetileg, 2008 augusztus 31 egy szójátékkal indította útjára Gyurcsány Ferenc: a Magyar Gárdával szemben Magyar Kártát sürgetett, asszociálva először is az 1977-es cseh chartásokra, aztán meg a szocialista pártot a politikai karanténból kiszabadító, 1991 szeptemberében alakult Demokratikus Chartára. És a Kárta, úribb nevén a Charta megint megalakult. És fennszóval tiltakozik a szélsőjobb megerősödése ellen, követeli a cigányok jogainak védelmét.

Lássunk világosan: a szélsőjobb az utóbbi időben valóban megerősödni látszik, és ezen a szélsőjobbon elfogadhatatlan megfogalmazások is elhangoznak a cigányokkal kapcsolatban. Megerősödésük mögött azonban alig lehet nem észrevenni a politikai baloldal sürgölődő segédkezését. A Charta minden eszközt latba vet, hogy a bolhából elefántot csináljon, felértékelje a szélsőjobbot, hogy aztán majd riogathasson vele.

A cigányoknak ehhez semmi közük, ők csak az ürügyet szolgáltatják ahhoz, hogy a vesztésre álló politikai baloldal ütéseket vihessen be a jobboldalnak. Lehet, hogy néhány cigány értelmiségi bedől ennek az átverő-shownak, de rosszul teszi. A Charta visszaélés a cigányok nevével, vélt és valós sérelmeikkel, merő politikai haszonlesés, aminek csupán két eredménye lehet: az emberek növekvő hányada fordul el még jobban a cigányoktól, és a világ közvéleménye még inkább rasszistának látja Magyarországot. Csak kára van, haszna semmi, még a politikai baloldalt sem menti meg a súlyos vereségtől.

Azonosítatlan német folyóirat 1883-as évfolyamából való mostani képünk: Franz Schubert hallgatja a magyar cigányok muzsikáját. Ahogy a nyugat-európai Móricka elképzeli. Van itt minden: az árnyas lombok alatt tizenkét tagú erdei zenekar (balra hátul még fuvolás is látható), rotyogó üst, szép cigánylányok, purdé török fezben(!), valamint az elbájoló muzsikát hallgató Shubert, amint kottára jegyzi az andalító dallamokat. A kép eredetileg egész újságoldal, 23-szor 32 cm – szóval komolyan gondolták a dolgot.