Minden jel arra mutat, hogy a választók szavazataiért folytatott politikai küzdelemben éppen most bukik meg az a fajta, önmagát baloldali liberálisként definiáló szemlélet, amely a cigányság problémáit elsősorban segélyezéssel oldaná meg. Éppen most veszítik el politikai hátországukat azok a „jogvédők”, akik azonnal rasszizmust kiáltanak, ha valaki a feszültségekért akár csak részben a cigányokat okolja, és akik minden fórumon fennhangon követelik, hogy még több embernek még több segélyt kell adni, és aki ezért ellenszolgáltatást várna, az szélsőjobboldali.
Sok ága-boga van ennek az ügynek, sokat is beszélnek-írnak róla, egy szempont azonban rendre elsikkad. Hogy ugyanis a nyakra-főre segélyt osztók a lelkük mélyén farizeus emberek. Csak látszólag filantrópok, valójában a jótevő álságos pózában igyekeznek tetszelegni, újra és újra át akarják élni a segélyező erkölcsi fölényét a segélyezettel szemben, konzerválni igyekeznek ezt az állapotot, maguknak sem bevallva, de újra és újra ki akarják provokálni a segélyezettek képzeletbeli kézcsókját. Segélyező és segélyezett közt nem partneri, hanem úr-szolga viszony van, még akkor is ha a segélyezett agresszív módon követeli a segélyt, abban a meggyőződésben, hogy az jár neki.
A segélyezés kifinomult és kiterjedt rendszere nélkül modern társadalom nem létezhet. De ha egy társadalom nem vigyáz, ugyanez a segélyezés a lélek sötét bugyraiban lappangó erőket is kiszabadíthat, megrontva a segélyezőt és a segélyezettet egyaránt. A karitász, a jótékonykodás a világ egyik legnehezebb mestersége, ezt soha nem szabad elfelejteni.
Ismét egy kép, medvetáncoltató oláhcigányok Skóciában. A romániai cigányrabszolgaság eltörlésével, az 1860-as évektől kezdve többszázezres, talán milliós nagyságrendű cigány népesség indult el nyugat és részben észak, északkelet felé. A legtöbben a közeli országokban, Magyarországon, Lengyelországban és Oroszországban megálltak, a vándorok száma a távolság növekedésével rohamosan csökkent. Néhány család azonban a távoli Skóciába is eljutott, ahol meglehetős feltűnést keltettek. Magukat ursarinak mondták, ami románul nagyjából medvést jelent. A figyelmes szemlélő meg is láthatja a medvét a kép bal oldalán, a kalapos fiú előtt – szegény jószág jó nagy utat talpalt végig a Kárpátoktól idáig. A fényképet Andrew McCormick készítette a skóciai Hazlewood közelében, 1896-ban.