Problémaleltár: oktatás, munka, segélyezés, kriminalitás, előítéletesség, társadalmi normák. Nagyjából ennyi. Persze minden egyes tétel mögött óriási ügyek húzódnak, de kiindulásnak talán ez is elég lesz.
Kezdjük az oktatással. Afelől senkinek nincs kétsége, hogy az iskolában megszerezhető ismeretek nélkül a modern ipari társadalomban nem lehet sikeresen boldogulni. Pedig lehet. És ez mindjárt az első csapda. Hogy funkcionális analfabéták is meggazdagodhatnak. Vagy bűnözésből, vagy kereskedésből, vagy leginkább a kettő valamiféle keverékéből. Ha a cigány kissrác körülnéz, azt látja, hogy a jóléthez vezet könnyű út is, nem kell hozzá magolni. És ha neki volna is kedve a magoláshoz, a barátai húzzák a könnyű út felé. Hülye vagy, minek strapálod magadat? Elvégzed a nyolc általánost, és akkor mi van? Akkor is csak cigány maradsz. Szerzel egy szakmát, és akkor mi van? Ha egy magyar meg te jelentkeztek egy állásra, úgyis a magyart veszik fel. Mivel kecsegteti a magyar társadalom a nógrádi, békési cigánygyereket, ha tanul? Legföljebb elviselhető szegénységgel. A könnyebb úton meg ott a BMW, a vastag aranylánc, a tekintély. És a börtön sem tart örökké. Elhiszik a telepi cigány gyerekek, hogy érdemes a tanulás munkáját befektetni a jövőbe? Nem hiszem.
A második csapda a nemeké. A hagyományos cigány társadalom a lányoktól nem hogy nem várja el a karriert, hanem kifejezetten akadályozza azt. Akad ugyan néhány toleráns cigány férfi, aki elviseli, ha a felesége sikeres, de a többséget ez idegesíti. Mi van Józsi, nálatok az asszony hordja a kalapot? A nőnek a gyerekek mellett a helye. Egy lány tehát minek tanuljon, főzni megtanítja az anyja, a többit meg úgyis tudja. És ha az anya számára nem érték a tudás, vajon a gyereke számára értéknek tartja-e? Elküldi-e a gyerekeit rendben, minden nap az iskolába, ellenőrzi-e a leckét, odafigyel-e, ha rosszabb jegyek jönnek? Lehet-e előre lépni az oktatásban az anyák megnyerése nélkül? Nem hiszem.
A harmadik csapda az agresszivitásé. Volt már szó erről. Az agresszió rövid távon nagyon előnyös, hosszú távon nagyon hátrányos. Rövid távon az agresszív gyerek lepofozza az osztálytársait, hosszú távon kiközösítik minden együttműködésből, maga-magát szegregálja. Az agresszió ritka kivételtől eltekintve nem az emberrel születik, hanem otthonról hozza: agresszív szülők nevelnek agresszív gyerekeket, akik felnövekedvén továbbadják azt a következő generációnak. Korábban meg voltam győződve arról, hogy a cigányság körében a magas szintű agresszivitás történelmi örökség, a kis létszámú vándor kompániák önvédelmi technikája, hogy ne érje meg beléjük kötni. Csakhogy a beások között sokkal-sokkal alacsonyabb az agresszivitás szintje, körülöttük sokkal kevesebb a konfliktus. A legutóbbi választáson a Jobbik azokban a körzetekben, ahol sok oláhcigány él, átlag fölött kapott szavazatot, ahol viszont sok beás él, átlag alatt támogatták őket. A dolog nyitja egyszerű: a beásoktól nem fél a környezetük.
Hadd idézzek ide egy részletet a Vasárnapi Újság című hetilap 1909. évfolyamából, a 416. oldalról. A szerző Sági János. „Kétféle cigányt kell megkülönböztetnünk a mi vidékünkön, a Balaton vidékén (a Dél-Dunántúlon – B.G.): a teknővájó cigányt és a kolompos cigányt. Az utóbbit sátoros vagy futó cigánynak is nevezik. A két cigány természetrajza nagyon eltér egymástól. A futó cigány sátorban lakik, ahol nem fázik, mert dunyhák közt fekszik. A teknővájó cigányok nyáron lombokból összerótt putriban, télen pedig faágakból alkotott, földdel befedett putriban lakik. A futó cigány vad indulatú, sokszor közveszélyes. Ruházata legtöbbször rendes, az asszonynépnél rikító, tarka-barka. A férfiak szeretik a ruhán a nagy ezüst gombokat. Ők, honnan, honnan nem, jobban pénzelnek (több pénzük van – B.G.), telik öltözködésre. A teknővájó nyomorultabb. Öltözéke rongyos, hiányos, piszkos, a gyerekek meg éppen mezítelenül járnak. Legföljebb a szemétdombról felszedett egy-egy elnyűtt kabát lóg le róluk. Ez a cigány alázatosabb, jobban koldul (sikeresebben koldul – B.G.), sohasem lop (kiemelés az eredetiben – B.G.), szívesen dolgozik..."
Szóval az agresszió nem történelmi örökség. De örökség, az nem kétséges. Akiktől viszont fél az ember, azokkal nagyon nehéz az együttműködés. Ha két-három kis agresszív szörnyeteg szétbombázza az osztályközösséget, szétzilálja a fegyelmet, abból nem roma felemelkedés lesz, hanem a lehető leggyorsabb kiközösítés. Jöhetnek panaszra a rózsadombi jogvédők, akik amúgy magániskolába járatják a gyerekeiket. Lehet előrelépni az oktatásban anélkül, hogy a gyerekek agresszivitásával szembenéznénk? Nem hiszem.
Eheti képünk egy úgynevezett veduta. A metszetes veduták, távlati vár- és városábrázolások műfaja közel egyidős a könyvnyomtatással, és utolsó jelentős alkotásai az 1910-es években, már fotográfiai eljárással készültek. Ennek a bő négy évszázadnak a termése mérhetetlenül gazdag, valóságos ikonográfiai bőségszaru, jószerével kimeríthetetlen képanyaggal. A korai időkből a leghíresebb Hartmann Schedel 1493-ban megjelent világkrónikája, melynek számos részletében hiteles Buda-ábrázolása az első metszet a magyar fővárosról. Schedelnél a városábrázolások még elválnak az emberek képeitől, később azonban a rajzolók egyesítik a kettőt, így téve mozgalmasabbá és vonzóbbá a képeket.
A jelenleg ismert legkorábbi magyarországi cigányábrázolás egy 17. század végi veduta-albumból ismeretes, majd sort is kerítünk rájuk. A 19. századi veduták műfajába sorolható a Magyarország és Erdély eredeti képekben című, három kötetes kiadvány is, amely 1856 és 1864 között jelent meg Darmstadtban. Ennek lapjai közül három olyan akad, amelyen cigányok láthatók. A mostani képünk Siklós várát mutatja be, az előtérben lévő úgynevezett staffázsfigurák csupán a tájkép gazdagítását szolgálják. Vándorcigány család látható a képen, békés semmittevés közben. Kissé mulatságos félreértés a tűznek a sátorba helyezése, a valóságban ez természetesen nem fordulhatott elő, bár az gyakori volt, hogy a cigányok közvetlenül a sátor bejáratánál rakták meg a tüzet.
