Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Friss topikok

  • Frick László Intézet: @Pipas: Mitőllenne zavaros? A "cigányok"Magyarországon több korszakban többfelől,több okból és nem... (2021.04.11. 06:17) A vajda, aki nincs
  • csokosszaju: nem olyan sokára mi leszünk kevesebben...és akkor jaj nekünk (2020.05.28. 20:58) Gádzsóverés a Józsefvárosban
  • Dread Naughty: Csak jelzem, hogy a cigányság nem egységes forrásból származik(ahogy pl. a zsidók sem). Vannak az ... (2018.11.18. 18:13) Gének
  • HargitaIhenrIK: Csak mondom. Olyan megnyitojuk volt hogy csuhaj.. nmaahc.si.edu/ (2016.11.06. 03:21) Cigány múzeum
  • Szúrófény: Papír kell, bizonyítvány! Papír kell: bizonyítvány Azzal virít, aki hitvány! Tanult ő, férges esz... (2015.01.24. 07:59) Hócipő

A roma integráció programja 6.

Bencsik Gábor 2009.09.23. 10:59

Munka, 2. rész.

(A munkanélküliség) „nem romaprobléma? Amikor az összlakossághoz viszonyított arányukhoz képest tízszer több náluk a munkanélküli? Ez nem szignifikáns összefüggés? Dehogynem.

A kérdés az, hogy ez a tízszeres szorzó mire vezethető vissza. „A” válasz: a többségi társadalom hátrányos megkülönböztetésére. „B” válasz: a cigányoknak a rendszeres munkavégzésre való alkalmatlanságára. Kézenfekvő volna azt mondani, hogy mindkettő rossz válasz. Pedig valószínűleg mindkettő, még ha végletekig leegyszerűsít is, jó válasz. Ha ezen a kettőn változtatni lehet, hatalmas lépést tehetünk az integráció felé.”

A fenti idézet az augusztus 7-i bejegyzésből való, ezzel fejeződött be a gondolatmenet a képismertetés előtt. Hát most folytassuk ezt a gondolatmenetet.
A száz éves magyarországi jezsuita rendtartomány nyilvános beszélhetést szervezett a minap a cigányságról, a vele kapcsolatos problémákról és megoldási lehetőségeikről. Hofher József atya, akit a barátai (van jónéhány) csak Józsinak szólítanak, felolvasta egy ismerőse levelét, aki azt írta, majd akkor jön, ha a magyarokért is szólnak, ha a magyarokat ért sérelmeket is szóvá teszik. Túl azon, hogy Józsi atya aztán igazán nem vádolható azzal, hogy hallgatna a magyarokat ért sérelmek ügyében, a levélírónak nincs igaza. Sérelmek a magyarokat is érik, de azért világosan ki kell mondanunk, hogy a cigányok sértettebbek cigányságukban, mint a magyarok magyarságukban.

Cigányok és nemcigányok ma messzebb vannak egymástól, mint húsz évvel ezelőtt, és ebben a többségi társadalom cigányellenességének nem kis szerepe van. Persze, meg lehet fejteni ennek a cigányellenességnek a főbb eredőit, könnyű szerrel ki lehet mutatni a politikai liberalizmus véleménydiktátumainak ellenhatását, az őszinte beszéd elfojtását, továbbá nem lehet nem észrevenni azt, hogy a társadalom általános értékvesztésének következtében megnőtt a cigányok között a deviancia, sőt a bűnözés. Ám ez sem mentség.

A magyar többségi társadalomnak vissza kell építenie önmagában az elfogadás, a másféle népek iránti nyitottság, ha úgy tetszik, a tolerancia évszázados hagyományait, amelyeket lerombolt az elmúlt két évtized. Nem az előítélet-mentességről beszélek, hiszen az előítélet a legtöbbször generációk által leszűrt tapasztalat. Nem az a baj, ha valakinek fenntartásai vannak általában a cigányokkal szemben, hanem az, ha fenntartásai vannak konkrét személyekkel szemben anélkül, hogy az illetőnek esélyt adott volna tisztessége bizonyítására.

Orsós Julianna írja a Magyar Nemzet szeptember 10-i számában (6. oldal: Nem beszél mindenki salgótarjáni tájszólásban), hogy a veszprémi Cozma-gyilkosság után lényegében számon kérték rajta, az egyetemistán a történteket, és akadt, aki komolyan kifejtette, hogy immár megingott a hite a cigányokban. Hát erről beszélek. Túl azon, hogy a veszprémi ügy etnikai szempontból nem értelmezhető (szemben az olaszliszkaival), Veszprémben olyan cégéres bűnözők bűnöztek, amilyenekből sajnos minden nép között akad fölös számmal, az igazi kérdés az, hogy mi köze ehhez Orsós Julianna egyetemistának? Semmi.
 
Kedves olvasó, ha úgy általában rossz véleménnyel vagy a cigányokról (olaszokról, franciákról, németekről, hottentottákról), az bocsánatos bűn, azzal együtt lehet élni. De ha látatlanban rossz véleménnyel vagy Rostás Benedekről és Kalányos Éváról, ha emiatt hátraszorítod őket olyan ügyekben, amelyeknek az eldöntésében szereped van, az már nagy baj. Ha anélkül utasítod el a munkahelyre való felvételüket, hogy esélyt adnál nekik, azzal növeled az egész ország baját.
Igen, számottevően több cigány embernek volna rendes munkája, ha azok, akik ilyesmiről döntenek, legalább ugyanolyan esélyt adnának nekik, mint másnak. Pedig egy kicsivel még több esélyt is kellene adni. Ez mindnyájunk közös érdeke.

De persze kettőn áll a vásár. A cigányság is ludas a dologban. Hogy miként, arról legközelebb.


Végül a kép. Az előző századfordulón kilenc lapból álló képeslap-sorozatot (legalábbis eddig nekem ennyit sikerült fellelnem) adott ki a Rigler Részvénytársaság Budapesten, Czigányéletből Zigeuner-typen címmel. Évszám a lapokon nincs, az én sorozatomból a legkorábbit 1899 február 9-én adták postára. A képek az addigra már rögzült képi közhelyeket, idegen kifejezéssel vizuális toposzokat gyűjtötték össze, köztük a kártyavető cigányasszonyét. Érdekes, hogy a jóslás és varázslás tudományát már a cigányok első európai megjelenésekor, a 12. századi Bizáncban hozzájuk kapcsolták. Ebből a „tudományból” évszázadokon át a tenyérjóslás tartotta magát, erről rengeteg leírás és ábrázolás maradt fenn. A kártyajóslás újkori fejlemény, csak a 19. század végén jelent meg. Kezdetben az öregasszonyokhoz kapcsolták (afféle boszorkányságnak tartva a dolgot), de a 20. század elejére a képi közhely módosult, és kialakult az igéző tekintetű, hollófekete hajú, hófehér fogaival a nézőre mosolygó, blúzát a vállán izgalmasan lecsúsztató vagy kigomboló cigánylány vizuális toposza, és a kártyajóslás is őhozzá kötődött.
 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ciganyokrol.blog.hu/api/trackback/id/tr701401393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bugsy 2009.10.21. 13:05:27

"Ha anélkül utasítod el a munkahelyre való felvételüket, hogy esélyt adnál nekik, azzal növeled az egész ország baját."

Humanista életszemléletemet simogatja ez a mondat, ám a realitásérzékem elolvasás után felsikkantott.:)

Talán az eddigi hozzászólásomból is leszűrhető, hogy cseppet sincs ellenemre a cigányság integrációja a többségi magyar társadalomba, viszont többéves gondolkodás után sem látom a valódi és működő megoldást.

Két fontos emberi tulajdonságot látok, amik alapvetően megakadályozzák a békés és civilizált integrációt.

Az első és legfontosabb az a tény, hogy a többségi társadalom legyen bármennyire is emberséges, minden esetben a többség akaratát valósítja meg akár a kisebbség kárára is. Ez sokkal természetesebb jelenség annál, mint hogy ostoba strucc módjára ne vegyünk róla tudomást, ráadásul a sokszor már-már fétisizált demokrácia is ugyanezen az alapelven nyugszik.
A többségi társadalommal ellentétes kisebbségi érdekek (pozitív diszkrimináció, kettős mérce az államigazgatásban és a jogérvényesítésben, munka nélküli megélhetés stb.) soha nem fognak úgy érvényre jutni, hogy azzal akár az integrációhoz, akár a megbékéléshez egy jottányival is közelebb kerülnénk.
Lássuk már be végre, hogy a romák számára biztosított bármely eredetű kedvezmény (ami a többségi magyart nem vagy nehezen illet meg) bármennyire is indokoltnak látszik erkölcsi-logikai szempontból, mindenképpen elmélyíti a többség ellenszenvét a kisebbséggel szemben!
Az azonos bánásmód viszont szemmel láthatóan nem megoldás, hiszen a romák eltérő világnézetéből fakadó különbség eleve nagyon nehezen kezelhető, ha kezelhető egyáltalán.

Ha tehát minden, a BTK szerint büntetni rendelt cselekményért az összes romát elmarasztalnánk - nem meghallva a rasszizmus vádját - jóval súlyosabb lenne a helyzet a mainál. Ha a csalások, lopások és erőszakos bűncselekmények minden esetben büntetéssel zárulnának, és nem az aktuális politikai engedékenység inkább amnesztiára hajló, mint határozottan fellépő attitűdje érvényesülne, komoly bajban lennénk. Részben nem tudnánk hova elhelyezni a büntetendőket, részben pedig meghasonulnánk humanista önmagunkkal, amiért nem akartuk meglátni a tényleges valóságot.

A másik komoly gátló tényező pedig az előítélet.
Egy másik írásban már volt arról szó, hogy az előítélet az emberi természet alapvető sajátja, befolyásolja a gondolkodásunkat, a viszonyulásunkat, a cselekedeteinket és a döntéseinket. Ez az előítélet nagyon erősen dolgozik bennünk, iszonyú nehéz megszabadulni tőlük. Olyannyira nehéz, hogy nem is megoldható, hogy valamiféle belső önuralom segítségével igyekezzünk pártatlanul dönteni, hiszen mi alapján fogjuk tudni, hogy pártatlanok voltunk?

Nézzünk erre egy egyszerű példát.

Képzeljünk el egy humán-erőforrás vezetőt, akinek joga van eldönteni, hogy melyik pályázó nyerje el az adott állást.
Tegyük fel, hogy egy adott állásra roma és nem-roma pályázók is vannak. Tegyük fel, hogy a nevezett hr-munkatársban dolgozik némi előítélet a cigányság felé - e konstelláció talán nem is annyira életidegen.
Tételezzük fel, hogy a pl.: 4 jelentkező fele roma, viszont mind a négyen egyforma tapasztalattal és képesítésekkel rendelkeznek, azaz elvileg mind a négy jelentkező ugyanannyira felelhet meg szakmai szempontból.

Mit tegyen a humán főnök?
Ha magyart vesz fel, rasszista.
Ha cigányt, akkor kockáztat, hiszen nem tudhatja, hogy a leendő munkavállaló munkatársai kijönnek-e a cigány kollégával?
Vállalja-e a humán vezető, hogy ha valamiért mégsem válna be az új munkatárs, hogy szembenézzen az ő főnökei beállítódásával, mely szerint eleve hiba volt megbízni a roma munkavállalóban?

Ugye, nem életszagú, hogy valaki az általános sztereotípiákkal szembehelyezkedve személyes kockázatot vállaljon?

Régóta ismert az a tény, hogy az egyéni érdeknél SOHA nem fontosabb a csoport- vagy a társadalmi érdek - az egyén szemszögéből nézve. Ahogyan a humán főnök sem, úgy senki más nem marasztalható el azért, mert nem óhajt a széllel szembe vizelni.

Ezek tükrében már nem is tetszik annyira a fenti idézett mondat, ami pontosan annyira nem racionális, mint az integrációra törekvők túlnyomó többsége.

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2009.10.21. 13:50:34

Dönteni arról, hogy egy embert fölvegyenek-e vagy sem, nagyon bonyolult, összetett dolog. Azt szorgalmazom, hogy a szempontok sorában legyen az egyik az, hogy mindnyájunk számára előnyös lehet, ha több cigány kap esélyt a munkára. Hátha éppen ez a szempont billent át egy-egy döntést. Hiszen nem egy megoldás van, hanem a jó - és a rossz - irányba tett lépések ezrei. Ha a jó irányba tett lépések száma megnő, az talán az egész ügyet a jó irányba viszi.

bugsy 2009.11.16. 13:23:54

@Bencsik Gábor: Elméletileg igazat adok Neked.
És ez a baj, elméletileg számtalan jónak látszó megoldás létezik, de sajnos ezek az előbb említett alapvetések miatt nem működhetnek a gyakorlatban.

Ha maradunk a személyzeti főnök példájánál, akitől - ha jól értelmeztelek - azt a helyes döntést várnánk, hogy roma munkavállalót vegyen fel a magyarral szemben, akkor ezt vajon a magyar munkavállaló hogyan éli meg?
Biztos vagyok abban, hogy nem lesz képes átlépni a saját problémáján csupán azért, mert az elutasítása amúgy jó célokat szolgál...!

Ehhez hasonló döntések sorozata éppen annyira fokozná az ellenérzést a "vesztes" magyarok és környezetük körében, mint amennyire diszkrimináns a mai előítélettel teli helyzet.

Ezen felül még nem is gondolunk arra a humán főnökre, aki a saját munkaviszonyát veszélyeztetheti azzal, ha éppen rossz döntésnek bizonyul a cigány munkavállaló alkalmazása.

A lényeg tehát, hogy a teljes folyamatot alkotó egységnyi döntéseknek több vesztese lehet még középtávon is annál, mint amit ép ésszel elvárhatunk a folyamat szereplőitől.
Nem normális állapot az, hogy valaki többet kockáztasson a szükségesnél, ahogyan az sem, hogy valaki mosolyogva legyen vesztes.

Bencsik Gábor · http://www.magyarmercurius.hu 2009.11.17. 16:33:29

Egyre többen egyre komolyabban, alapos elemzések alapján állítják, hogy a pozitív diszkrimináció összességében kontraproduktív. Mert fokozza a többségi ellenszenvet a támogatott kisebbség irányában, és mert azzal a támogatott kisebbség egyfajta tévútra fut, megszokja a könnyebb megoldásokat, és a valódi versenyben továbbra is alulmarad. Én mégis hiszek a pozitív diszkriminációban, éppen úgy, ahogy a rászorulók segélyezésében is. Csakhogy ezt nagyon okosan kell tenni. Már régóta nem adok pénzt az utcai koldusnak, mert tudom, hogy a; elissza, b; odaadja a tartójának. Meg vagyok győződve róla, hogy az utcai koldusnak adott pénz a probléma bővített újratermeléséhez vezet csupán. Viszont égne az arcom, ha hozzáértő, hivatásos karitatív szervezeteket nem segítenék abban, hogy célirányosan segítsék az elesetteket.
Ki ért a cigányok ügyéhez? Nem tudom, az OCÖ, élén Kolompár Orbánnal biztosan nem, és Horváth Aladár sem. Igazából kellene egy tisztességes emberekből álló testület, fele cigány, fele nem, és az nekiláthatna végigvitatni ezt az egész ügyet. Talán ez előrébb vinné a dolgokat.
süti beállítások módosítása