Rendkívüli események a politikában is előfordulhatnak, mégis az a legcélszerűbb, ha arra készülünk, hogy a következő kormányt a Fidesz adja. Négy évig ők irányítják majd az országot, és nyilván nem mindegy, hogyan. Például hogy mit kezdenek a cigányokkal. Milyen a Fidesz cigánypolitikája? Miért, van neki olyan? A rövid válasz: nincs. A bővebb: a Fidesznek az az alaposan meggondolt és megfontolt cigánypolitikája, hogy ilyenje nincs neki. Hogy cigányügyben ki sem nyitja a száját. Hallgat, mint a csuka, hogy egyebet ne mondjunk. Ugyanis fölmérték, hogy ebben az ügyben nem tudnak olyat mondani, amivel ne veszítenének több szavazatot, mint amennyit nyernek.

Nem mintha az eddigi kormányoknak és pártoknak lett volna rendesen végiggondolt, felépített és végrehajtott cigánypolitikájuk. Az MDF nem is igen érzékelte a problémát, a szocialisták olyan szavazókként tekintettek a cigányokra, akik segélyekkel viszonylag olcsón (még a nyugdíjasoknál is olcsóbban) megvehetők, a liberálisok számára a jobboldal folyamatos rasszistázásának ürügyeként szolgáltak, a Fidesz pedig eddig sem mondott semmit, azt is halkan, nehogy baja legyen belőle.

Persze, különféle kormányzati programok azért voltak, jó szándékú erőfeszítések is történtek, sokmilliárd forintot elköltöttek, de hogy milyen eredménnyel, azt ma látni világosan. Húsz éve, a rendszerváltás idején a legtöbb ember nem is értette, hol itt a probléma. Ma pedig azt nem érti, hogyan lehet ebből a szörnyű helyzetből kilábalni. Húsz éve a cigányellenesség alig-alig volt jelen Magyarországon, ma általános. És ami például Solt Ágnes tanulmányából is tudható (Lásd HVG idei 1. szám 18. oldal), a cigányok körében egyre nő a magyarellenesség. A balliberális értelmiség húsz éven át szellemi autodaféra küldött mindenkit, aki akár csak említeni merte azt, hogy a cigányok maguk is felelősek a kialakult helyzetért – az ügy őszinte kibeszélésének elfojtásával azt érte el, hogy mára az ország lakosságának döntő többsége kizárólag a cigányokat tartja felelősnek. Ez a többség a titkos választásokon a történelmi süllyesztőbe dobta ugyan  az SZDSZ-t, de a hatalomba emelte azt a Jobbikot, amely kimondta, amit egyre több ember gondolt, de nem mert kimondani.

Itt tartunk most. Nem azért szavaznak "csupán" fél millióan a Jobbikra, mert ennyien vannak a radikálisan cigányellenesek, hanem mert ennyinek veszi be a gyomra a Jobbik egyéb penetráns megnyilvánulásait. Ami a cigányság ügyét illeti, megkockáztatom, hogy a választók nyolcvan százaléka a Jobbikkal ért egyet.

Ebben a helyzetben a Fidesznek, ha meg akarja nyerni a következő választásokat, cigányügyben nincs módja megszólalni sem. A Jobbik retorikáját és eszméit nyilván nem veheti át, azon kívül viszont bármit mond, szavazókat fordít el magától. Mint a híres három majom: nem lát, nem hall, nem beszél – nem hibázik.

Mindebből egy nagyon fontos dolog következik: a cigányság ügyében addig előremozdulás nem lesz, amíg a közhangulat az irányukban nem változik. Amíg a döntési helyzetben lévő politikusok meg nem győződnek arról, hogy ha ezzel foglalkoznak, nem csökken, inkább nő a támogatásuk. A róbertbácsis segélyosztogatás kudarcot vallott, a lakosságnak a rasszizmus furkósbotjával való folyamatos ütlegelése szintén. Húsz év alatt sikerült sokkal rosszabb helyzetbe jutnunk, mint ahonnan elindultunk, és ahhoz, hogy visszajussunk legalább a kiinduló ponthoz, a többségi társadalomban felgyülemlett feszültségeket kell először csillapítani. Csöndes, aprólékos, gondosan felépített, kitartó munkára volna szükség, semmi látványos akciózás, radikális reform, inkább szívós menetelés a kijelölt irányba az oktatásügyben, a munkahely-teremtésben, a kultúra-építésben, a bűnüldözésben.

Vajon ilyen titkos, fiók mélyén őrzött cigánypolitikai koncepciója van már a kormányra készülő Fidesznek? Attól tartok nincs, még egy pármondatos fecni sem. De szép is lenne, ha tévednék.

Következzék egy sokat reprodukált kép, amelyről azonban kevesen tudják, mi a forrása. A 19. század utolsó harmadában, valamikor 1880 körül megszületett a többé-kevésbé térhatású sztereofénykép műfaja. Kirobbanó sikernek bizonyult, a következő bő fél évszázadban többtízezer ilyen kép született, az erre specializálódott kiadók (köztük a mellékelt képet kibocsátó Keystone View Company) szinte az egész világot „leképezték” több tucat, olykor több száz darabból álló sorozatokat adtak ki.

Külön cigány sorozat nem készült, szórványosan jelentek meg képek a különböző országokkal foglalkozó sorozatokban. A mi képünk, amint a felirata elárulja, Orsova közelében készült 1920 után (hiszen a dél-erdélyi Orsovát Romániába helyezi – a pontos dátumot nem tudom, Keystone-gyüjtők összeállítottak már különféle katalógusokat, de nekem nincs ilyenem). Az asszony mozdulata kissé beállított, a szituáció azonban eredeti, a kép becses, hiteles dokumentum