Ez egy hangsúlyozottan nem Jobbik-barát blog. A szerzőnek igen rossz véleménye van a Jobbikról. Ehhez képest a párt programja messze színvonalasabb és hitelesebb, mint az eddig vizsgált két versenytársáé. Igen, ez a szöveg (egészében itt olvasható) a valóságról beszél, és érdemi mondanivalója van róla. Úgy tetszik, hogy a mai magyar politikai pártok a cigányok ügyében továbbra is a Jobbiknak engedik át az őszinte beszéd jogát. És csodálkoznak azon, honnan van ennek a pártnak ennyi szavazója. 

A Vissza a cigányútról - Cigánypolitikai program című fejezet bevezető része teljes joggal ítéli el azokat az „ideológusokat és szakértőket”, akik az elmúlt húsz évben szüntelen rasszistázásukkal még a diagnózis felállítását is megakadályozták. Jogos az a megállapítás is, hogy a pártok a cigányokra eddig mint olcsón megvásárolható szavazókra tekintettek. „Az első feladat tehát az őszinte helyzetfelmérés. Az igazság kimondása, bármilyen fájdalmas is. A cigányság jelenlegi állapotában ma Magyarországon egy időzített bomba.” Így van. „Ha nem történik azonnali és érdemi beavatkozás, ez a probléma hazánkat polgárháborúba sodorhatja.” Ez nem igaz, de a Jobbik mentségére szól, hogy vagy két éve mindenki polgárháborúval riogat. Polgárháború nem lesz, legfőképpen azért, mert a magyarországi cigányok tökéletesen szervezetlenek. Ha Franciaországban álmukban lelövöldöztek volna arab családokat, másnap lángokban állna Párizs külvárosa, és hárommillió ember menetelne a Champs Elysée-n. Ha Németországban agyonlőttek volna néhány törököt, már ízekre szedtek volna egy sor nagyvárost, és az egész németországi török közösség, élén a német politikai elittel menetelne az Unter den Lindenen. Magyarországon a cigánygyilkosságok után hatfős békemenet volt nyolc rendőr kíséretében (találkoztam velük a Kerepesi úton Budapesten, szomorú látvány volt). Szóval ezt hagyjuk, lépjünk tovább.

„A cigány társadalom többsége a törvények, a munka és az oktatás világán kívül él, ahonnan a jelek szerint sokuknak nem csupán lehetősége, hanem szándéka sincs a kitörésre. Valós felmérések híján nem tudunk biztosat, csupán sejtjük, hogy ezekben a közösségekben milyen érzelmi viszonyulások élnek a többségi magyar társadalom felé. Generációk nőttek fel úgy, hogy nem látták a szüleiket munkába menni. Félő, hogy a cigány társadalom egy része már egyáltalán nem vágyik sem integrációra, sem munkára, sem tanulásra, csupán a társadalom által biztosított segélyekre.” Igen, sajnos ez az igazság. Illetve azt nem hiszem, hogy nem a többség ilyen, inkább kisebbség lehet, de valós felmérések erről sincsenek. Solt Ágnes szociológus egy kutatás keretében megpróbált valós adatokhoz jutni a cigánytelepeken élőkről, és eredményeit tavaly közzé is tette – majd a fejét harapták le.

Jönnek a Jobbik javaslatai, ezek élén a cigánybűnözés kemény eszközökkel történő visszaszorítása. És ez itt bizony kozmás. A program ugyan hosszasan fejtegeti, hogy a Jobbik szerint a cigánybűnözés fogalma „nem jelenti tehát sem a cigányság kollektív megbélyegzését, sem rasszizmust, hiszen a jelenség mögött nem genetikai meghatározottság, hanem sajátos szociokulturális háttér értendő”, csakhogy ez sajnos nem igaz. Ez a kifejezés bizony kollektív megbélyegzés. Amúgy valóban vannak a cigányságra jellemző bűnelkövetési módok, és nem vitatható az összefüggés a cigányok egy részének életmódja és a kriminalitás között. Csakhogy a Jobbik nem ezt a gondolatot árulja. Magyarországon tömeges igény van a cigányellenességre, és a Jobbik ezt az igényt szolgálja ki a cigánybűnözés kifejezés használatával. Ez egy haszonelvű szóhasználat, szavazatok megszerzésére irányul – amúgy sikerrel.

„A rend megteremtése mellett a felemelkedés és a jogkövetés lehetőségét is biztosítani kell számukra: a szociális, foglalkoztatási és oktatási rendszert kell úgy átalakítani, hogy az a törvények betartására, a munka és az oktatás világába való visszatérésre ösztönözzenek.” Ez világos, csak az a kérdés, hogy hogyan. A Jobbik az egyházak és a civil szervezetek eddigieknél jelentősebb szerepet szán a dologban, ami rendben is van, de a hogyan azért továbbra is nyitva marad.

A program javaslatait „A szebb jövő” címszó alatt foglalja össze. Átfogó felmérést sürget – joggal. Sürgeti a rendőrség megerősítését – legyen, bár elég drága mulatság –, és ismét létrehozná a csendőrséget. Ez utóbbiról nagyjából már tudjuk, hogy blöff, merő kampányfogás, még ha néhányezer egyszerű lélek komolyan hiszi is, hogy száz évvel ezelőtti társadalmi struktúrák beilleszthetők a mai társadalomba.

„A szociális segélyek helyett munkát, adott esetben közmunkát kell adni mindenkinek, aki képes a munkavégzésre.” Ha ez ilyen egyszerű volna. És ha nincs munka, és közmunka sem? „A segélyeket nem szabad készpénzben kifizetni, hanem azt szociális kártyán keresztül kell eljuttatni a segélyezetthez, ezáltal kizárva, hogy az erre a célra fordított adóforintok rossz helyre kerüljenek.” Csakhogy szociális kártyával sem lehet kizárni. Majd annak is kialakul a másodlagos piaca, mint az üdülési csekknek, és megint az ügyeskedők járnak a legjobban.

„A megélhetési gyermekvállalás visszaszorítása érdekében a családi pótlékot a 3. gyermektől felfelé adókedvezménnyé kell alakítani. Minden gyermeknevelési támogatást iskoláztatási kötelezettséghez kell kötni.” Ez lehet hogy működne. Hatástanulmányok kellenek, de van benne logika.

A program meglehetősen bőven beszél az oktatásról. Megalapozottnak látszik az az álláspont, hogy „Az erőltetett integráció helyett a differenciált oktatást támogatjuk, mert a jelenlegi rendszer mindenkit visszahúz a leginkább beilleszkedni nem képes gyerekek szintjére”. Jogosan mondja, hogy „az iskolai közösségi normákat rendszeresen megsértőkkel szemben szükség van hatékony szankciórendszerre”. Egyet lehet érteni azzal, hogy „támogatjuk a cigány pedagógusok képzését és alkalmazását a cigányok által sűrűn lakott települések iskolájában”. Érdekes, továbbgondolást érdemlő felvetés, hogy „Azonnali megoldásként – alkalmassági felmérést és tanfolyami képzést követően – munkába kell állítani képesítés nélküli cigány pedagógusokat, ami segítséget jelenthet az akkut munkanélküliségre is, illetve a közmunka-program egyik speciális válfaját képezheti”. Rendben van az, hogy „a teljes tanulási-képzési folyamatot végig kell gondolni, hogy minél több cigány fiatal jusson el a munkaerőpiacon keresett képzettséghez”.

Az utolsó bekezdés az Országos Cigány Önkormányzat feloszlatását szorgalmazza. Érdekes, hogy ebben liberális cigány vezetők véleményével találkoznak – ők a cigány önkormányzatot porhintésnek tekintik, országgyűlési képviseletet igényelnek. Pedig az OCÖ-vel, mint intézménnyel nincs semmi baj. A cigány önkormányzatiság intézményrendszere a feladata ellátására alkalmas – volna. Csak éppen hiányoznak azok a cigány vezetők, akik tisztességgel működtetnék.

A Jobbik cigány-programja egy dologról nem beszél: a cigány kultúráról. És ez árulkodó. Amúgy fenntartásokkal bár, de akár el is lehetne fogadni. Ha nem állna mögötte egy olyan párt, amilyen.

Ezúttal két kép. A vándor kompániáról készült fénykép 1903 előtt készült Dél-Erdélyben (legkorábbi variánsa ekkorról ismert), az Adler Fényírda adta ki 1909-ben Szászvárosban. Fémműves olhácigány csapat szerepel rajta. Egy szekerük van két lóval, valamint két szamár, az elöl álló hátán a sátorrúd, talán a ponyva is. Már korábban is volt szó róla, hogy a kompánia nem szekéren szokott utazni, arra a holmit teszik, esetleg a kisgyerekek és az öregek ülnek fel, a többség gyalog megy. Ennek fényében világosan látszik, mennyire hamis Vastagh György festménye, illetve az arról készült reprodukció. Vastagh képe valójában egy joviálisan lenéző anekdota képben elbeszélve, amely híven tükrözi a korabeli (1886) polgári társadalom cigányokkal kapcsolatos sztereotípiáit.