Szörnyű ügy ez, legjobb volna egyáltalán nem is beszélni róla. De itt tolakszik az orrunk előtt, hát ne kerüljük meg, dolgozzuk fel – ezen a blogon a cigányokkal kapcsolatos részt.
Ezt írja a norvég tömeggyilkos: „Fennáll a veszélye annak, hogy a cigányok súlyosan üldözöttekké válnak Kelet-Európában. Mi több, népirtás is előfordulhat. Hogyan akadályozhatjuk ezt meg? Reális megoldást egy saját állam biztosítása jelenthetne a számukra. Területeket kellene adni számukra Kelet-Anatóliában, miután a század végére felszabadítjuk Nyugat- és Kelet-Anatóliát. A probléma megoldódna, és a potenciális jövőbeli népirtás meg lenne előzve.”
Nyilvánvalóan őrültség a harmadik hatványon, mégis elgondolkodtató. Anatólia „felszabadítása” körülbelül akkora marhaság, mint a Kárpát-medence szlávok általi felszabadítása a magyar megszállás alól, vagy esetleg a kelták (például walesiek) általi felszabadítása a szláv megszállás alól, a kelták elődeiről már nem is beszélve – ezen nincs mit rugózni. Az „adjunk a cigányoknak saját országot” hasonló ökörség. A magyarországi cigányok országa Magyarország, a romániaiaké Románia, és így tovább.
Az viszont legalábbis meglepő, hogy ez az eszement gyilkos realitásnak tekinti a kelet-európai cigányüldözéseket. Nem másról szól ez a pár sor, mint hogy a Lajtától nyugatra a cigányok kelet-európai (félreértés ne essék, Magyarországot ide értve) elnyomását, üldözését bizonyítékokat nem is igénylő ténynek tekintik. Onnan nézve ez így néz ki, a nyugat-európai emberek – politikusok, értelmiségiek, közemberek – ezt így látják. Jobb, ha tudjuk: ez a feltételezés, vagy nevezzük nevén: előítélet mélyen benne van a nyugati gondolkodásban, amire az elmúlt húsz év panaszpolitikája bőven rá is erősített. Igen, a cigányokkal szemben rasszistának látnak, tartanak minket – legföljebb akadnak nem is kevesen, akik ezzel a rasszizmussal egyetértenek, abban a meggyőződésben, hogy velünk értenek egyet. Mint Breivik.
Vajon ki tudunk bújni valaha ebből a sztereotípiából? Félek, hogy belátható időn belül nem. A történelem malmai zavarba ejtően lassan őrölnek, ha a népek közös hiteiről van szó. Ez azonban a legkevésbé sem ok arra, hogy feladjuk. Nekünk akkor is ki kell küszködnünk a rasszizmust száz százalékig tagadó megoldásainkat, ha ezt a nyugat közvéleménye nem díjazza, talán észre sem veszi. Önmagunknak tartozunk vele.
Zárásként egy szép cigánylányaz előző századelőről, 1916-ból. Az osztrák Rudolf Fuchs (1868-1918) festménye cigány képi toposzok gazdag gyűjteménye, mindenekelőtt ott az igéző, csábító szép lány, pipa a szájában, aztán ott a sátor, a jóskártya, a földön ülés, a mezítlábasság, valami üstféle. A levágott tyúk talán az osztrák-német kultúrkörben kapcsolódik a jövendőmondáshoz, a magyarban nincs meg.
