Egy kép 1789-ből, Győr kéziratos térképének részlete, raja cigány kovács a sátra előtt (közzétette Bana József levéltáros). Hozzá pedig egy szöveg 1775-ből, Augustini ab Hortis Sámuel leírása, mely megjelent a bécsi Anzeigen folyóiratban (Magyar László András fordítása).

„A műhely és a szerszámok, amelyek e tevékenységhez szükségesek, nem foglalnak túl nagy helyet és nem túl bonyolultak, és éppúgy hordozhatók, mint a cigányok lakhelyei. Ha a cigánynak van egy pár kézifújtatója, egy fogója, egy kalapácsa és néhány egyéb szerszáma, amit mind könnyen összepakolhat és magával vihet bárhová, máris képes lesz rá, hogy még üllő híján, akár egy kovakövön is elvégezze a munkáját. Ha az idő szép, a sátra előtt munkálkodik, a szabad ég alatt, ha azonban viharos és esős idő járja, vagy pedig túl forrón tűz a nap, a sátoron belül tevékenykedik, közvetlenül a bejárat mellett. Soha nem dolgozik azonban állva, más kovácsok szokása szerint, hanem törökülésben a földön, a tűz mellett ücsörögve, hiszen az efféle testhelyzetben a munka is jobban kézre esik neki, meg hát a cigány szokásoknak is inkább megfelel.

Felesége az oldalán kuporog és a fújtatót kezeli, ha pedig már egy kissé nagyobbacska, a tevékenységre alkalmas gyerkőc is akad a közelben, olykor az váltja föl anyját a munkában. Ha nem megrendelésre, hanem eladásra gyártott munkadarab készül, az asszony, a férfi és a gyerekek házról házra árnak vele, eladásra kínálják, egyúttal körül is néznek a házban, hogy az árusítás ürügyén és annak leple alatt nem tudnának-e valamit szerezni adásvétel nélkül is maguknak.

Munkájuk azonban főként apróságokból áll: dorombból, tűzszerszámból, konyhaeszközökből és néhány egyéb olyan holmiból, ami a földműveléshez szükséges, legnagyobb részt azonban zsindely- és deszkaszögekből, amelyeket valóban egészen mesterien tudnak készíteni, hiszen ez főtevékenységük, ezért állandó gyakorlatuk van benne.”