Ezúttal engedjetek meg egy reklámnak is minősíthető bejegyzést. Ma megjelent ugyanis a Magyar Roma Történeti Könyvtár negyedik kötete, Győrffy Endre Magyar cigány szótár, cigányul mondva vakeriben című, eredetileg 1885-ben megjelent munkájának hasonmás kiadása. Ha emlékeztek, ez az a szótár, amely a másutt szinte sehol sem publikált kárpáti nyelvjárásban íródott, így jelentős, történeti értékkel bíró nyelvemlék, és persze hasznos kézikönyv azoknak, akik a kárpáti cigányokkal szeretnének az anyanyelvükön szót érteni. A kötet 164 oldal, keménytáblás, ára 1400 forint, hamarosan kapható lesz a nagyobb könyvesboltokban. Aki hamarabb szeretne belőle, írjon a www.magyarmercurius.hu honlap Kapcsolatán keresztül (hamarosan a Megrendelés rovatban is ott lesz). Szívesen teszek eleget a kötelességemnek, hogy itt is közzétegyem: a kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.

Ismét csak egy kép, Barabás Miklóstól, akitől már több kép volt a blogon. Ez az acélmetszet a Bilder-Album aus Ungarn című kötetben jelent meg Haendelnél Lipcsében, 1858 körül. A kompozíció hűen tükrözi Barabás látásmódját: a valósághoz nem sok köze van, a lényeg a romantikus ideál megfogalmazása. A legárulkodóbb a bocskor. Amint arról már szó volt, a 20. század, pontosabban a modernitás előtt a lábbeli fontos rangjelző szerepet kapott.

Könyvkiadóként öt napon át, nyitástól zárásig kint voltam a könyvhéten. Többtízezer ember ment el a pavilon előtt, több ezer állt le nézelődni, forgatni a kirakott könyveket. Nálam négy cigány tárgyú kötet is volt a pulton, persze figyeltem, jönnek-e cigányok, vesznek-e belőle. A végét mondom: nem jöttek, nem vettek.

Nemrég egy kedves, jó szándékú cigány házaspárnál jártam, a mama is velük lakott. A házuk a cigánysoron áll, kis kert veszi körül. A mama nyugdíjból, a házaspár segélyből és lomizásból él. Ruházatuk átlagos, semmi különös. A házuk környékén azonban kaotikus rendetlenségben fadarabok, szakadt fotel, valami vasak, lyukas vödör, ilyesmi. Odabent apró szobák. Amiben laknak, az zsúfolt ugyan, de nagyjából rendben van, amiben viszont nem laknak, az közeli bombázásra emlékeztet. Fölszedett, szétrohadt padló, hámló vakolat, törött ablak, egymás hegyére-hátára szórt lomok. Idejük éppen volna, hogy legalább összepakoljanak, de úgy látszik, ez eszükbe sem jut.

Mottó: Azért kell megérteni mások szempontjait, hogy megértsük a sajátunkat.

Clifford Geertz: Az értelmezés hatalma, Századvég, Bp. 1994

Egy dolog az elmélet, egy másik a gyakorlat. Sokszor igen messze esnek egymástól. Mégis elméleteken át vezet az út a gyakorlat megismeréséhez. Ebben gyakran még a tévedések is előre visznek. Hát nézzük.

A korábbi hosszú bejegyzések után most egy rövid. A képen egy érdekes dokumentum, amelyről bőséges ismertető található a Sulineten.

Ami a lényeg: ez már a megromlott viszonyok dokumentuma. A hivatkozott tanulmány hiteles dokumentumok alapján, de téves szemszögből elemzi a helyzetet. A politika hozzáállása valóban változott, de e változás mögött mély társadalmi változások húzódtak meg, az ilyen-olyan belügyminiszteri rendeletek azoknak csak leképeződései.

Ez a vetőmag-dolog valahogy divatba jött mostanában. A buszoztató Field, a kormányfőtanácsos Hegedűs Zsuzsa, ki tudja még ki ingyen vetőmagot osztogat a telepi nyomorban élő cigányoknak, hogy rákapjanak végre a földművelésre, megtanulják eltartani saját magukat. Szép és meddő gondolat. Micsurini gondolat. Tudják, Micsurin volt az a kiváló szovjet növénynemesítő, aki úgy gondolta, hogy az evolúció turbósebességre gyorsítható, és a gyapot egy-két éves átnevelés után megterem majd a Csukcsföldön is. A micsurini nagy eszme alkotta meg a magyar narancsot. Most a szántó-vető cigányt készül megalkotni.

Az alábbiakban a szokásosnál lényegesen hosszabb írás következik – előre is elnézést kérek érte. De azt hiszem, az ügy kivételesen megér ennyit. Az írás többé-kevésbé az elmúlt két év bejegyzéseinek és kommentjeinek összegzése. Minden kommentelőnek köszönöm a szellemi segítséget.

         Ha túl közel megy az ember, tényleg nem látni a fától az erdőt. A napi történések gyakran eltakarják a mögöttük húzódó mélyebb okokat, és becsapják a szemlélőt. Ezért felettébb hasznos, ha időről időre végiggondoljuk, mik is egy társadalmi jelenség igazi, hosszú távon ható mozgatórugói.

Zrínyi Miklós Török áfium cím alatt is ismert, híres politikai röpiratának adta ezt a címet a mű második, 1790-es marosvásárhelyi kiadásának közreadója, azóta így is ismert. Joggal. Az amúgy horvát nemzetiségű Zrínyinek a magyar hazáért való cselekvő lelkesedése szinte átsüt a kis kötet minden során. Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók – ez Zrínyi kiindulási pontja, és ezen a biztos alapon állva hitelesen kiáltja az egész világnak: ne bántsd a magyart! (Egy magán-megjegyzés: egy éve hasonmásban újra kiadtam a szívmelengető kötetet, akit érdekel, megtalálja a könyvesboltokban.)