Zrínyi Miklós Török áfium cím alatt is ismert, híres politikai röpiratának adta ezt a címet a mű második, 1790-es marosvásárhelyi kiadásának közreadója, azóta így is ismert. Joggal. Az amúgy horvát nemzetiségű Zrínyinek a magyar hazáért való cselekvő lelkesedése szinte átsüt a kis kötet minden során. Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók – ez Zrínyi kiindulási pontja, és ezen a biztos alapon állva hitelesen kiáltja az egész világnak: ne bántsd a magyart! (Egy magán-megjegyzés: egy éve hasonmásban újra kiadtam a szívmelengető kötetet, akit érdekel, megtalálja a könyvesboltokban.)
Kartal legutóbbi kommentjében Wass Albertet idézi: „aki bántja a magyart, Téged is üt. Nemzeted jussát, igazát védeni kötelességed. Csak úgy lesztek erősek, ha megvéditek egymást. Mert bármelyik magyar vesztesége - a Te veszteséged is." Aztán nekem címezve így folytatja: Látom eldöntötted, melyik oldalon állsz. Te dolgod. Igyál egyet, gyújts rá egy szivarra! Feladom. Elég abból, hogy minden oldalról rúgnak.
Ez a komment nagyon fontos tévedésre világít rá. Nem, a cigány-ügy ebben a ne-bántsd-a-magyart összefüggésben egyszerűen nem értelmezhető. Tökéletesen félreérti a helyzetet, aki azt hiszi, hogy a cigányokkal szembeni fellépés valaminő bátor hazafiság, kiállás a bántott magyarokkal szemben. Sok aspektusa van ennek a konfliktusnak, de a bántják-a-magyarokat aspektus nincs köztük. Először is ez nem etnikai konfliktus, hanem szociokulturális – és ez nagyon nagy különbség. Másodszor a Magyarországon élő cigányok magyarok. Ha tetszik, ha nem. Évszázadok óta velünk élő honfitársaink közt nem csak jogunk nincs válogatni, de értelme sincs. Noha szívesen megtenném magam is, egynémely előember-fazonú honfitársamat szívesen kihagynám abból a közösségből, amelyhez tartozom. Ha az ősei Árpáddal jöttek be, akkor is.
A cigányokkal nem azért van konfliktusunk, mert másik etnikumhoz tartozunk. Nem a területért, a forrásokért, a hatalomért versengő népekről van itt szó, hanem arról, hogy az országlakosok egy közösségén belül kiugróan magas lett a társadalmi torzulás aránya. Nem a magyar nemzetiségűek és a cigány nemzetiségűek között van a konfliktus, hanem a normakövetők és a normákat semmibe vevők között.
Hozzá kell tennem, hogy a legújabb politikai kavargások következtében magam is egy kissé elveszítettem a tájékozási pontjaimat, bizonyos mértékig hagytam magam sodortatni az eseményekkel. Mentségemre szolgáljon, hogy ez természetes emberi magatartás. De ettől még idejében változtatni kell. A legközelebb ezért szeretnék visszatérni a problémák alapjaihoz, elsősorban önmagam számára.
A képen Dankó Pista látható, a híres szegedi cigányprímás, egy sor máig élő magyarnóta szerzője (Eltörött a hegedűm, Egy cica, két cica, Az a szép, az a szép, Nincs szebb lány a magyar lánynál, Most van a nap lemenőbe, stb. stb. stb). A maga korában országos híresség volt, de jómódra igazán soha nem jutott. Muzsikájáról általában azt tartották, hogy a magyar lélek abban szólal meg a leghívebben. Ő az első cigány, akinek szobrot emeltek.